Megtörtént, ami nem is olyan régen még elképzelhetetlen volt: a Nokia androidos telefonokat adott ki. Megnéztük őket.
A finn gyártó három éve olyan mértékben kötelezte el magát a Microsoft és a Windows Phone operációs rendszer mellett, hogy elképzelhetetlennek tartottuk, hogy valaha androidos készüléket adjon ki. Arra pedig végképp nem gondoltunk, hogy a Microsoft felvásárlási szándékának bejelentése után fog megtörténni mindez. Pedig megtörtént, ráadásul a Mobile World Congressen, az egész világ szeme láttára, úgy, hogy Windows Phone OS-t futtató készülék meg közben egy darab sem érkezett. Pedig voltak pletykák új csúcskategóriás Lumiáról és belépő szintű, sőt, két SIM-es WP 8.1-es modellről is.
De térjünk vissza az androidos vonalra: a vállalat összesen három készüléket mutatott be, az X-et, az X+-t és az XL-t. Először az X-szel és az X+szal ismerkedtünk meg. A két telefonról első ránézésre még azt hittük, hogy az Asha termékvonalba tartoznak, el is mentünk mellettük, dizájn alapján ugyanis simán a Nokia érintőképernyős félig okos, félig buta telefonjaira hajaznak az új modellek. Bár a borítás ugyanabból a polikarbonátból készül, mint a Lumia modelleké, az összhatás véleményünk szerint sokkal gyengébb lett. Semmiképpen sem igénytelen, mint egyes kínai telefonoknál, azonban az egyértelműen látszik, hogy az androidos telefonok a Nokia legolcsóbb modelljei közül valók. Hogy tudjuk a mobilokat hova tenni: az X/X+modellek ára 89 illletve 99 euró lesz, tehát a Nokia árban az Asha és a Lumia termékvonal közé pozícionálta a mobilokat, ahogyan arra számítani lehetett (Az XL pedig109 euróba fog kerülni). Az X+ mindenképpen jobb vételnek tűnik, tekintettel arra, hogy az X-hez képest több RAM-ot kapott (768 MB vs 512 MB) és jár hozzá egy 4 GB-os memóriakártya is, amivel a tárhely rögtön a kétszeresére növekszik (azaz a belső memória mérete 4 GB mindkét verziónál).
A telefonokban kétmagos, 1 GHz-es Qualcomm Snapdragon rendszerchip, 4 colos WVGA kijelző (IPS) található, 3 MP-es kamera és 1500 mAh-s akkumulátor társaságában. Ez eddig nem is olyan rossz (legalábbis láttunk már sokkal gyengébb specifikációt is), a telefonok a nem túl meggyőző külső ellenére is jónak tűntek. Aztán bekapcsoltuk őket…
Az első pofon a felhasználói felület volt, amivel a Nokia egyértelműen a Microsoft-féle csempéket próbálta lemásolni Androidon is. Alapból sem biztos, hogy ez lenne a követkendő stratégia (ez egy amúgy jól működő felület megerőszakolása, még akkor is, ha a WP felületével sincsen gond), úgy azonban végképp nem az, hogy a szoftver rettenetesen lassan futott: a lapozások közben az animációk, bár csak 2D-sek, rendesen döcögtek. Érthető persze, hogy az X launcher segítségével a vállalat azt szerette volna elérni, hogy a Nokia telefonok azonos (vagy legalábbis hasonló) felhasználói élményt nyújtsanak; megsúgjuk, nem adnak. És nem is fognak sosem. Ha a Nokia azt szerette volna, hogy az Android olyan legyen, mint a Windows Phone, akkor nem Androidot, hanem Windows Phone-t kellett volna használni. Komolyan, ennél még az is jobb lett volna, ha Windows Phone 7-tel jönnek ki a mobilok.
De menjünk tovább: a Nokia lecserélte az összes menüikont is – szerintünk sokkal rondábbra. Teljesen megváltoztak az olyan alapalkalmazások is, mint az óra vagy a billentyűzet, az Androidra tényleg szinte rá sem lehet ismerni. Az egyedüli árulkodó jel a menü, ami azért valahol elég vicces…
Ha már a menüben voltunk, még tovább másztunk lefelé, és kiderült, hogy az operációs rendszer az Android 4.1, ami csak egy rossz vicc lehet. Illetve, hogy egészen pontosak legyünk, nem is az Android 4.1 fut a telefonon, hanem egy Android 4.1-en alapuló Nokia változat, ami elég erősen butított. Persze lehet álmodozni arról, hogy a Nokia gyorsan kiadja majd a frissítéseket, de az igazság az, hogy aki ennyire elavult rendszerrel kezd, attól azért nem azt várjuk, hogy pár hét vagy hónap múlva Android 4.4-gyel sokkolja a felhasználókat. Kikerült ráadásul a telefonból az összes Google-szolgáltatás, nincsen Maps, Gmail, stb. és nem lehet alkalmazásokat letölteni a Google Playből sem. Helyettük van persze Here, Outlook, OneDrive és Nokia Store, de ezeket nem a Google, hanem a Nokia tartja karban. A gond az, hogy a kiHeréléssel (elnézést) éppen azok az előnyök vesztek el, amivel a Nokia versenyezhetett volna a nevenincs kínai készülékekkel. Ki fog vajon majdnem androidos Nokiát venni, ha ugyanannyiért kap teljes értékű Androiddal is telefont? Az X-eket a vállalat a fejlődő piacra szánja, de azért a felhasználók ott sem hülyék. A Nokia teljesen feleslegesen korlátozza egyébként a Google Play hozzáférést is, amire állítólag csak azért van szükség, mert néhány API megváltozott. Ha ez igaz, akkor a fejlesztőknek nagyon nehéz dolga nyilván nem lesz, mert optimális esetben a meglévő kódok minimális változtatásával lehet appokat fejleszteni a Nokia androidos telefonjaira is (sőt, akár meg lehet próbálkozni feltelepíteni apk-ból is a szoftvereket, nem kizárt a siker. Viszont nem lennénk meglepve, ha a fejlesztők nem özönlenének a Nokia Store-ba addig, amíg a termékvonal nem lesz sikeres. Márpedig az, szerintünk, nem lesz sikeres, főleg, ha limitált lesz az alkalmazáskínálat is. Ördögi kör.
A felhasználói felület egyetlen értékelhető része az értesítési sáv, amelyet a Nokia az N9-es telefonoktól kölcsönzött – itt jelennek meg az értesítések és más üzenetek az alkalmazásokból, ráadásul a felület egyfajta feladatkezelőként is funkcionál, éppen úgy, mint az Asha termékvonalnál a FastLane.
HA esetleg nem jött volna le: a Nokia X projekt szerintünk, ebben a formájában egy elvetélt ötlet. A Lumia 520-at 109 euróért kapni, ehhez képest a Lumia X 89 dolláros ára túlzó. A telefon tudásához képest mindenképpen. Szerintünk a termékvonal nagyon gyorsan a kukában fogja végezni, és amint a Microsoft fog dönteni a telefonok sorsáról, inkább bedob egy Lumia 3××-et vagy 4××-et a fejlődő piacokra. Úgy mindenki sokkal jobban fog járni.