A Google és a Samsung a múlt heti Google I/O-n közösen jelentették be, hogy érkezik a koreai gyártó csúcstelefonjának, a Galaxy S 4-nek a TouchWiz UI nélküli, vagyis a gyári Android 4.2-vel szerelt változata. Néhány nappal később már pletykálták, hogy mindez a HTC-t is arra késztetheti, hogy a One-ból kiadjon egy Sense nélküli verziót, ám a hivatalos megerősítésre egészen tegnapig várni kellett, amikor is a tajvani gyártó bejelentette, valóban kiadja a mobil szoftveresen lecsupaszított változatát. Valószínűleg a döntés nem volt túl egyszerű a HTC számára, mert a gyártó legnagyobb erőssége éppen az egyedi kezelőfelületben rejlik – mondhatjuk azt is, hogy a felhasználók többsége éppen a Sense miatt választja a HTC mobiljait. A vállalat ugyanakkor hírhedt arról is, hogy az Android verziókat nagyon lassan követi, amire kiváló példa az is, hogy a HTC One az Android 4.1-gyel jelent meg, és a 4.2-es Jelly Bean azóta sem elérhető rá. Egyesek szerint pontosan a gyártók lassúsága miatt döntött úgy a Google, hogy a Google I/O-n még nem jelenti be az Android 4.3-at – a referenciakészülékek mellett gyakorlatilag egyedül a Samsung Galaxy S 4 használja az Android legújabb változatát.
Minden esetre a HTC is beállt a sorba, és piacra dobta a One Sense nélküli változatát, amelyért Amerikában éppen úgy 600 dollárt kell fizetni, mint az eredeti verzióért. Ennek a kiadásnak is természetesen meglesz az az előnye, hogy a későbbi frissítések gyorsan megérkeznek rá, hiszen nem kell majd arra várni, hogy a HTC mérnökei minden apró bitet átnézzenek és adott esetben módosítsanak a Sense miatt.
Azt egyelőre csak találgatni lehet, hogy, hogy a Samsungot és a HTC-t követi-e a Sony – a piac többi szereplőjéről pedig már most is elmondható, hogy a stock Androidot használják, legfeljebb apró módosításokkal. Az biztos, hogy a nagyobb gyártók számára hosszú távon nem lehet megoldás, ha lemondanak a saját szoftverről, mert ezzel értékes bevételektől esnek el – a Samsung például éves szinten valószínűleg több százmillió dollár mínuszt lenne kénytelen elkönyvelni, ha elmaradna az előre telepített alkalmazások utáni a bevétel.
Valamilyen megoldást viszont mindenképpen találni kell arra, hogy a gyártók gyorsabban kövessék az újításokat, mert az nem állapot, hogy a csúcstelefonokra is csak éves (vagy néha még nagyobb) késéssel érkezik meg az Android aktuális verziója – ha egyáltalán. A Sony például arra az Xperia S-re, amely a 2012-es Mobile World Congressen, mint csúcsmodell, debütált, még az Android 4.1-gyel is adós. Bár ez a frissítés elvileg néhány napon belül letölthető lesz, a készülék tulajdonosai arról szinte biztosan lemondhatnak, hogy valaha az Android 4.2-t megkapják (legalábbis hivatalos terméktámogatás formájában). Sajnos úgy tűnik, hogy a Google-nek semmilyen eszköze nincsen arra, hogy a gyártókat ösztönözze – így gyökeres változást csak az Android frissítési politikájának (módszerének) drámai változtatásával lehetne elérni. Hogy a Google valóban nagy módosításokra készül e téren, arra abból talán lehet következtetni, hogy a Google I/O-n kiderült, néhány új képesség, ami eredetileg az Android 4.3-ba került volna, inkább a Google Play-en keresztül, frissítés formájában érkezik majd meg, így a felhasználóknak akkor sem kell lemondania az új funkciók használatáról, ha a készülék gyártója még nem készítette el az aktuális kiadást a telefonra.
