Nincs időd napi szinten követni az eseményeket? Iratkozz fel heti hírlevelünkre! E-mail cím:

Hogyan működik az érintőképernyő?

2009. június 22. - spidermanSzólj hozzá!

Az első érintésérzékeny beviteli eszköz már az 1960-as évek végén elkészült, ám az érintésérkézeny felület az Apple iPhone megjelenése után vált igazán elvárt szolgáltatássá, vagy ha úgy tetszik, divattermékké. Cikkünkben megnézzük, hogyan működnek a legnépszerűbb típusok.

Az első érintésérzékeny felület megalkotására vonatkozó kutatások az 1960-as évek második felében kezdődtek meg, beviteli eszközként pedig első alkalommal a PLATO project keretein belül használták, 1972-ben. A technológia ezután elindult hódító útjára, a 90-es években pedig már számos olyan eszköz létezett, amely esetében ezt a fajta beviteli mód volt az elsődleges. Itt gondoldhatunk például a PDA-kra, de számos más hardverbe is került ilyen megoldás, GPS-ekbe, fényképezőgépekbe, tábla PC-kbe, stb.

Érintőképernyő

Kisméretű érintőpanel

Az érintőképernyőknek a világhódításhoz szükséges lökést az iPhone megjelenése adta meg, de manapság egyre több noteszgépet és asztali konfigurációt is felszerelnek érintőképernyővel. Ez utóbbi nem is annyira furcsa, mint amilyennek elsőre tűnik, hiszen hamarosan megjelenik a Windows 7, amely natív módon kezeli majd az érintőképernyőket.

De most lássuk, hogyan is működnek pontosan az érintőképernyők főbb tipusai - mivel érintésérzékeny felületet többféleképpen is ki lehet alakítani.

Rezisztív

A korai eszközök túlnyomó részt ezt a fajta megoldást használják, és még ma is sok olyan készülék van, amelybe ilyesfajta panel kerül, egyszerűen azért, mert olcsó alternatíva. A rezisztív felület alapvetően két hajszálvékony, eltérő feszültségű fémrétegből áll, amelyek között alapesetben egy vékony rés húzódik. Ha megérintjük a panelt, a két fólia között fizikai kapcsolat alakul ki, amely megváltoztatja a fóliák elektromos töltését. A vezérlőchip a változás mértéke alapján képes kiszámolni, hogy pontosan hol érintettük meg a panelt. A rezisztív kijelzőt egyébként könnyű felismerni, ha ugyanis megérintjük a panelt, akkor az valóban benyomódik.

Érintőképernyő

Rezisztív: érintésre fizikai kapcsolat alakul ki

A rezisztív technológia olcsó, további előnye, hogy nem szükséges hozzá speciális beviteli eszköz, egyszerű stylusszal vagy akár ujjunkkal is vezérelhetjük. A típus egyik legnagyobb hátránya az, hogy csak akkor pontos, ha egyszerre csak egy helyen érintjük meg, de emellett a felület fényáteresztő képessége is elég gyenge, csupán 70-75%-os. Ilyen panelt használnak szinte minden PDA-ban, PNA-ban és GPS-ben, de van több rezisztív érzékelővel szerelt mobiltelefon is.

Kapacitív

A kapacitív megoldás esetében egy kemény üveg- vagy műanyag lap alatt egy rácsos szerkezetű vezető réteget helyeznek el, aminek segítségével a kijelző „felett” egy elektromos mezőt alakítanak ki. Amikor ujjunkat közelítjük a panelhez, zavart okozunk ebben az elektromos mezőben (töltést vezetünk el a kezünkkel), amelyet a vezérlőchip érzékel, s ez alapján határozza meg a pozíciót. A működési elvből adódóan a legfontosabb tulajdonság, hogy a vezérlés egyszerre több ponton is képes érzékelni, így a kapacitív felület alkalmas multitouchra. További előnye a jó fényáteresztő képesség, viszont hátrány a relatív magas ár valamint az, hogy ezek a kijelzők csak csupasz kézzel vagy aktív stylusszal működnek.

Érintőképernyő

Kapacitív: érintésre csökken az elektromos mező töltése

Kapacitív panel kerül számos mobiltelefonba (pl. Apple iPhone, G1, LG Prada.) és a Palm Prebe, de egy sor más eszközbe, például fényképezőgépekbe, zenelejátszókba, stb. Multitouch képessége miatt ezt a típust használják notebookok, nettopok esetében is.

Optikai

Az infrás érintőképernyők esetében nincs szükség speciális felületre, helyette infra LED-ek segítségével egy láthatatlan „szőnyeget” alakítanak ki a megjelenítő előtt. Az érintési pont észlelése ebben az esetben is az érintéssel okozott zavaron alapszik, hiszen blokkoljuk a fény útját. Az infrás érzékelés legnagyobb hátránya az, hogy vagy olcsó, vagy pontos. A mobiltelefonok közül ilyen rendszert használ a Neonode N2.

Érintőképernyő

Neonode N2

Egy másik fajta megközelítés az un. FTIR (Frustrated Total Internal Reflection), amelyet például az ujjlenyomat-olvasóknál is használnak - érdekes, hogy érintésérzékeny felület kialakításánál ez a megoldás főleg nagyméretű kijelzők esetében költséghatékony. Láttunk ilyet a Comptexen is, például az nLighten standján. Ebben az esetben a megjelenítési felület alatt alakítják ki az infra „szőnyeget”, az érzékelők pedig az ujjunkról visszatükröződő fényt érzékelik.

Érintőképernyő

FTIR: érzékelés a visszaverődő fény alapján

Érintőképernyő

A FTIR rendszer bármennyi ponton képes érzékelni

Ez a típus még viszonylag új, viszont tudása ígéretes, ugyanis szinte korlátlan mennyiségű érintési pontot képes egy időben megkülönböztetni.

További típusok

A fent említett verziók mellett léteznek további változatok is, amelyek rádióhullámmal vagy akár hanghullámmal működnek, ezek azonban nem túl elterjedtek, és várhatóan nem is lesznek azok, így ebben a cikkben nem foglalkozunk velük.

TETSZETT A CIKK? OSZD MEG BARÁTAIDDAL!