Nincs időd napi szinten követni az eseményeket? Iratkozz fel heti hírlevelünkre! E-mail cím:

OLED vagy LCD: melyik a jobb HDR-re?

2016. december 14. - spidermanSzólj hozzá!

Minden gyártó természetesen saját megoldását helyezi előtérbe, de vajon mi a tényleges helyzet a gyakorlatban?

Ha megkérdezzük a tévégyártókat, akkor a címben szereplő kérdésre minden valószínűség szerint olyan választ fognak adni, ami passzol a stratégiájukhoz:az LG azt fogja mondani, hogy az OLED illeszkedik jobban a HDR anyagok igényeihez, a versenytársak pedig az LCD mellett fogják letenni a voksukat. A helyzet az, hogy mindkét technológiának megvannak a maga előnyei, így annak eldöntése, hogy egy HDR anyaghoz melyik technológia passzol jobban, nem is annyira egyszerű.

Az OLED feketében és kontrasztban verhetetlen

Először is érdemes az OLED és az LCD technológia jellemzőiből kiindulni – a HDR szempontjából természetesen csak az olyan jellemzők relevánsak, amelyek a képminőséget befolyásolják. Nem vettük figyelembe – többek között – a tévék árát és azt sem, hogy mennyire egyenletes fényerő-eloszlást vagy mennyire jó betekintési szöget lehet elérni egyik illetve másik megoldással. Magáról a HDR technológiáról korábban már részletesen írtunk, így attól most eltekintenénk, hogy részletesen foglalkozzunk a technológia előnyeivel. Röviden csak annyit, hogy a HDR segítségével nagyobb dinamikatartomány érhető el, ami jobb részletességet, jobb színfelbontást és szebb átmeneteket eredményez. A HDR-képes tévék 16,7 millió helyett 1,06 milliárd árnyalatot tudnak megjeleníteni, színenként 256 helyett 1024 árnyalat megkülönböztetésével. A gyakorlatban ez persze csak akkor tud érvényesülni, ha a tévé is partner.

A HDR-hez alapvetően jó fekete, nagy kontraszt, nagy lefedett színtér és jó színfelbontás szükséges, ebből egy OLED-tévé minimum három jellemzővel bír; ami hibádzik, az a fényerő, egy viszonylag könnyen fejleszthető paraméter. Egy LCD-tévénél viszont csak a nagy színtér és a nagy fényerő érhető el könnyen, a jó feketét és a vele járó magas kontrasztot a gyártók csak különféle trükkökkel tudják megvalósítani. Ez szükségszerűen azzal jár, hogy a képminőség más aspektusainál kell kompromisszumot kötni.

Egyelőre a gyártók többsége LCD-vel képzeli a jövőt

HDR technológia alkalmazásával a nagyobb színtér és a nagyobb fényerő miatt akár a kültéren és beltéren rögzített videók képi világa is jelentősen eltérhet egymástól, ennél azonban sokkal fontosabb, hogy jobb részletességet érjünk el vele. Ez utóbbi nem a nagy fényerőnek köszönhető: 1000 cd/m²-es fényerőt amúgy sem érdemes beállítani, mivel ez – mondjuk sötét szobában – már annyira vakító lenne, hogy a tévét egyenesen kellemetlen lenne nézni.

A jobb részletesség viszont kulcsfontosságú: nemcsak több információ juttatható el a nézőkhöz, a képi világ azért is szebb lehet, mert finomabb színátmenetek elérésére is van lehetőség. Ha veszünk például egy olyan jelenetet, amelyben egy sötét szobában elhelyezett asztalt és a rajta lévő dolgokat lámpa világít meg, akkor – amennyiben a felvétel maga is HDR – egy HDR-képes tévé a lámpa erős fényét és az árnyékos területeket is képes nagy részletességgel megmutatni. Ezt egy nem HDR-képes tévé nem fogja tudni megtenni: vagy gyenge lesz a fekete és eltűnnek bizonyos részletek, vagy a lámpa körüli, elvben fényes rész lesz sápadt.

Ha a gyártókat kérdezzük, akkor mindkét technológia alkalmas a HDR kiváló minőségű megjelenítésére, viszont mindkét technológiánál valamilyen szinten kompromisszumot is kell kötni. A kérdés csak az, hogy mekkorát. Itt már nem elég a technológiákat önmagukban vizsgálni, érdemes az egyenlethez hozzáadni azt is, hogy szemünk mire képes és mire nem. Arra például nem képes, hogy a nagyon sötét és a nagyon világos árnyalatoknál a színeket megkülönböztesse egymástól. Az LCD-technológia nagy bánatára ma már egy OLED-tévé is képes olyan fényerőre, hogy a szemünk képességeit alaposan próbára tegye (és persze ezen a téren további fejlődés várható). Az LCD-tévék feketéje viszont sosem lesz annyira jó, mint az OLED-tévéké: egy OLED-tévé ugyanis tökéletes feketére képes, mivel a pixeleket akár egyenként is ki tudja kapcsolni. Vagyis a dolog úgy fest, hogy ha fogunk két HDR-képes tévét (egy OLED-tévét és egy LCD-tévét), akkor közepes fényerőnél a különbségek csak alig észrevehetők, nagy fényerőnél az LCD-technológia előnye rajzolódik ki, alacsony fényerőnél pedig az OLED lesz jobb. A fontos különbséget az adja, hogy az OLED jobban elhúz alacsony fényerőnél, mint amennyire le van maradva magas fényerőnél – és ha ehhez még azt is hozzávesszük, hogy a technológia önmagában, HDR nélkül is jobb feketére és kontrasztra képes, akkor teljesen egyértelműnek tűnik, hogy összességében HDR-re is jobb választást jelent ez a technológia.

TETSZETT A CIKK? OSZD MEG BARÁTAIDDAL!