Nincs időd napi szinten követni az eseményeket? Iratkozz fel heti hírlevelünkre! E-mail cím:

Popcorn Hour A-110 teszt

2009. március 02. - mostSzólj hozzá!

Ha nagy gyűjteményünk van MP3-as fájlokból, digitális fotókból vagy mondjuk MKV-ban tárolt HD filmekből, érdemes valamiképpen számítógépesíteni a szórakoztató-központot. Ehhez vagy építünk magunknak egy HTPC-t, vagy veszünk egy médialejátszót – mint amilyen a PCH-A110 is.

De mi is ez a médialejátszó, és mire jó pontosan? Nos, minél nagyobb a zene, kép és filmgyűjteményünk, annál gyakrabban érezzük, hogy mennyire jó (lenne) ezeket nemcsak a számítógépen, hanem a nappaliban, tévén és hifitornyon keresztül is elérni. Ha valaki szeret barkácsolni, akkor persze ez nem nehéz: építeni kell egy házimozi-számítógépet (HTPC-t), amelytől azon kívül, hogy hiba és akadozás nélkül lejátssza az előbb említett médiafájlokat, azt is elvárhatjuk, hogy csendes és kisméretű legyen, ne nézzen ki számítógépnek, legyen távirányítható...

A nemrégiben tesztelt ASUS Eee Box talán megfelelne a célnak, csak éppen teljesítménye nem elég a komolyabb bitrátájú HD-s MKV-fájlok lejátszásához, ahhoz pedig, hogy a GPU hardveres dekódoló-képességét is kihasználjuk, megfelelően megírt programra, vagy alaposan feltuningolt Windows Media Centerre lenne szükség. Ebben is segíthetünk persze, de akad egyszerűbb – igaz, költségesebb – megoldás.

A Popcorn Hour nem igényel barkácsolást, nem néz ki számítógépnek, kicsi, nincs hűtése (és így hangja sem), nincs problémája a 1080p-s filmekkel sem, ráadásul éppen úgy távirányítóval vezérelhető, mint bármilyen szórakoztatóelektronikai eszköz. Bekapcsolásakor nem kell többet várni, mint egy Blu-ray lejátszónál, és huzamosabb intenzív használat alatt sem tudtuk még lefagyasztani sem.


Egyetlen nappaliból sem lóg ki a Popcorn Hour A-110

Külső

Amint már említettük, a PCH nem néz ki számítógépnek, és nem is különösebben nagy méretű, sőt, annyira apró, hogy kicsomagolása után meg is lepődtünk. Még jobban meglepődtünk, miután felnyitottuk a burkolatot (a készülékbe ugyanis merevlemezt is tehetünk, amivel egy sor plusz szolgáltatást kapunk), és kiderült, hogy az elektronika igazából alig foglal helyet a házon belül.


Egy közönséges 3,5”-ös SATA HDD mellett is eltörpül a PCH hardvere

Külsejét tekintve a PCH funkcionális – ennél már csak egy fekete téglatest lenne egyszerűbb. Kezelőszervek nincsenek rajta, egyedül egy süllyesztett RESET-gomb van elől, minden máshoz a távirányítót vagy USB-s billentyűzetet kell használnunk. Csatlakozókból az előlapra és a hátlapra egy-egy USB host és hátulra egy USB-slave került. Az előbbiek segítségével USB-s tárolóeszközöket, például pendrájvot, külső merevlemezt vagy optikai meghajtót csatlakoztathatunk, de ha billentyűzetet vagy WLAN-adaptert akarunk használni, azt is megtehetjük. Az utóbbival közvetlenül számítógéphez köthetjük a PCH-t, ami akkor lehet hasznos, ha a beépített merevlemezre szeretnénk adatokat másolni.


Elől nem sok, hátul viszont annál több csatlakozó található a lejátszón

A főkapcsolón kívül a hátoldalra került még a tápcsatlakozó és az Ethernet-port, és itt vannak az AV-kimenetek is. Ezek konkrétan kompozit, S-Video, komponens és 1.3-as HDMI-ből, illetve analóg sztereo és optikai digitális csatlakozókból állnak, tehát lefedik a teljes spektrumot, amire szükség lehet. Persze a PCH tudását csak akkor fogjuk tudni igazán kihasználni, ha HDMI és/vagy optikai digitális kimenettel csatlakozunk a többi eszközhöz. A készülék működéséről két LED tudósít bennünket: egy piros mutatja, hogy a PCH áram alatt van, egy sárga pedig, hogy be van kapcsolva – ez igazából annyit jelent, hogy a video-kimeneti rész be van kapcsolva, mivel a készülék tulajdonképpen standby állapotban is működik, a hálózaton keresztül elérhető, és így tovább.

A CIKK MÉG NEM ÉRT VÉGET, KÉRLEK LAPOZZ!