Magyarországra is megérkeztek a Panasonic új tévéi, amelyek közül ismét egy plazmát, a teljes HD felbontású G sorozat 42 colos tagját teszteltük. A G sorozat a legkisebb tudású Full HD felbontású széria, de ez a képminőségen nem, csupán az extrák hiányában mutatkozik meg.

Külső

A tévét darabokban kapjuk (azért nem IKEA modellre kell gondolni, csak a talp és annak két tüskéje érkezik külön), aminek elsősorban az az oka, hogy a tévé így kisebb dobozban is elfér. A 42 colos méret ezúttal nem jár akkora tömeggel, hogy az összeszereléssel ne lehetne megbirkózni akár egyedül is - a talp és a panel teljes biztonsággal összeállítható 5 perc alatt.

A Panasonic tavalyi termékpalettája külsőre nem volt túl változatos. A sokféleség az idei sorozatra sem jellemző, de azért a tavalyihoz képest finomodott a tévék megjelenése. A TX-P42G10E talpa például a korábbi szögletesről ívelt formájúra változott, míg a káva alsó részén az ívelt ezüstszínű díszítés most már a tévé teljes szélességében húzódik. Az áttervezés eredményeképpen a hangszórók helyzete is megváltozott, az asztal síkjára merőlegesen (lefelé) sugároznak. Ennek nem kell túlzott jelentőséget tulajdonítani, a hangminőséget komolyabban nem befolyásolja.

A káva vékonyabb a megszokottnál, azonban ez kicsit becsapós: olyan, mintha a tévé eggyel nagyobb ruhát kapott volna, legalábbis a látható kép nem közvetlenül a káva „mellett”, hanem kb. 1,5 cm-rel beljebb kezdődik. A hátsó részt a Panasonic hajlamos elhanyagolni, s ez most sem történt másképp, ami annyit jelent, hogy a G10-es széria abban az esetben nem jó választás, ha a tévé nem a fal mellé, hanem mondjuk a szoba közepére kerül.

A hátsó részt érintő változás, hogy a korábbi 6 helyett csak két légkavaró juttatja a készülékházon kívülre a meleg levegőt, ami az eddig is alacsony zajszintet még tovább csökkenti.

A csatlakozók (szemből nézve) balra kerültek, hátul két HDMI, komponens, 2 SCART és sztereo audio bemenet, sztereo audio és optikai audio kimenet és a CI interfész található, oldalt pedig további HDMI, D-Sub és AV csatlakozókat, a kártyaolvasó (SD) nyílását és fülhallgató kimenetet találunk.

Belső

A G10-es széria a Panasonic 12. generációs, NeoPDP néven futó paneljére épül, amelynek legjobb tulajdonsága, hogy a cellastruktúra átszervezésével, módosított kitöltő gázzal és precízebb vezérléssel a korábbi (2007-es) modellekével megegyező fényerőt fele akkora energiaigénnyel tudja előállítani. Emellett elődjéhez képest mélyebb feketét, jobb kontrasztot ad (a mérésekből kiderül, hogy ez valóban így van-e) – és, bár ez tesztmodellünkön nem látszik, vékonyabb méretben is elkészíthető.

Elöljáróban annyit, hogy a már beállított tévé fogyasztása 145 és 257 Watt között ingadozott – a tartalomtól és a környezet fényviszonyoktól függően, míg a specifikáció maximális értéknek 340 Wattot ad meg. (A működési elvből adódóan a plazmák fogyasztása függ a megjelenített tartalomtól is, nem úgy, mint az LCD-tévéknél, ahol ez az érték többé-kevésbé konstans.)

A 42 colos G10-es panelje teljes HD felbontást nyújt és alkalmazza a meglehetősen hosszú nevű, 600 Hz Sub-field Drive Intelligent Frame Creation Pro technológiát is. Nem tévedés, a tévé elektronikája valóban 600 alkalommal frissíti a képet másodpercenként. Mivel a plazmák esetében eleve nem beszélhetünk utánhúzásról, ennek csak egyetlen értelme van; ily módon lehet elérni azt, hogy a panel felbontása mozgásmegjelenítés esetén is elérje az 1080 sort.
A panel érdekessége, hogy az ún. Tough Panel technológiával készül, ami annyit jelent, hogy a külső bevonat a szokásosnál sokkal ellenállóbb az ütésekkel és a karcokkal szemben.

Garancia nyilván nincs arra, hogy a panelt nem lehet betörni, de a „véletlenül” arra tévedt repülővel, vonattal, fakockával, Wii kontrollerrel való találkozást a tévé jó eséllyel sérülés nélkül megússza.
Habár a tévé az új, teljes HD felbontású tévék között a belépő szintet képviseli, ez nem a képminőséget aktívan befolyásoló megoldások hiányából, hanem a kevesebb extra szolgáltatásból adódik. A tévé 24p-s, viszont nincs „benne” Viera Cast, DLNA és USB, valamint a memóriakártyáról is csak egyféle videót képes beolvasni.

A Panasonic az idehaza forgalmazott Full HD felbontású tévékbe most már MPEG-4-es DVB-T és DVB-C tunert épít – ezek természetesen a HD adások vételére is alkalmasak, utóbbi viszont a szolgáltatókkal történő megegyezés hiányában egyelőre nem használható, és ez várhatóan a közeljövőben nem is fog megváltozni. A CI adapternek ennek ellenére hasznát vehetjük, ha DVB-T műsorszóráson keresztül a kódolt ATV vagy Hír TV adását szeretnénk nézni. A DVB-T tuner alapból nem aktív, manuálisan kell bekapcsolni, és a csatornákat is kézzel kereshetjük meg.

Képminőség I

A plazmák képe teljesen más jellegű, mint amit egy LCD-tévétől várhatunk – világosban a színek tompák, s az egész kép dinamikája korlátozottnak tűnik. Sötétben fordul a kocka, a mélyebb fekete miatt a plazma kerül előnybe, akár a sötétebb területeken tapasztalható részletességet, akár a kontrasztot vesszük alapul. Habár a plazmák esetében a pixelek saját fényt bocsátanak ki, a képpontok teljesen nem kapcsolhatók ki, a spontán kisülésekből adódóan egy minimális megvilágítás mindig érzékelhető – viszont, még így is sokkal mélyebb a plazmák feketéje.

A tévé gyári beállításai jók, a normál színprofillal 7007 K-s színhőmérsékletet mértünk, 192 cd/m²-es fényerő és 3503:1-es statikus kontraszt mellett, a fényerő eloszlása majdnem tökéletesen egyenletes. Az ajánlott beállítások a következők: fényerő: +4, kontrasztarány 51, színtelítettség 23, fehéregyensúly -2, képélesség 4-7, ízléstől függően. Az optimális beállításokkal a maximális fényerő 190 cd/m²-re változott, a fekete 0,05 cd/m²-re állt be, így a kontrasztarány értéke éppen 3800:1 lett, ami igen jó eredmény. Ezek a beállítások sötét szobában adnak jó képet, ha a tévét nappal is nézzük, akkor érdemes nagyobb fényerőt beállítani, és bekapcsolni az ECO módot – ebben az esetben az elektronika a környezeti fényviszonyokhoz igazítja majd ezt a paramétert.

Update: a Panasonic közleményt adott ki a plazmatévék feketeszintjével kapcsolatban, amelynek lényege a fenti linken olvasható el.

A PDP-k esetében a betekintési szög nem sarkalatos kérdés, azonban érdemes egy pillanatra mégis elidőzni ennél a paraméternél. A védőüveg miatt a G10-esen tükröződik a PDP saját képe, ami a nagy kontrasztú helyeken oldalról jól megfigyelhető.

Film közben ez nem érzékelhető, de a teljességhez, úgy véljük, hozzátartozik.