A Western Digital WD TV-je igen érdekes szerkezet, olyan médialejátszó, amelyben nincs merevlemez, s amelyre hálózati interfész sem került. A külső adathordozóról működtethető minilejátszó cserébe olcsó, és szinte mindent lejátszik.

Külső

A WD TV (amelyet becsületes nevén egyébként WDAVP00BE-nek hívnak) méretéhez képest elég nagy csomagban érkezett, pedig a lejátszón, a külső tápegységen és az apró távirányítón kívül semmi érdekes extrát nem rejt a doboz; benne van még a telepítő CD illetve egy kompozit videós AV kábel, ám ezekre szinte biztos, hogy nem lesz szükségünk.

A kütyü csupán 125×100×40 mm-es, olyan apró, hogy szinte elvész a polcon. Kialakítására mégsem lehet panasz, dizájnja a lapostévékhez, DVD-felvevőkhöz jól passzol. A mai trendhez igazodva a WD TV fényes fekete borítást és lekerekített sarkokat kapott. Gombokat ne is keressünk, az előlapon az alig látható WD és a HDMI feliratok mellett két visszajelző LED kapott csak helyet. Az egyik a bekapcsolást jelzi, a másik pedig azt, hogy csatlakoztattunk-e adattárolót a készülékhez. Egyébként azért sem lenne értelme gombot tenni az előlapra, mert azt úgysem tudnánk megnyomni, a pehelysúlyú lejátszónak semmi ellentartása nincs. Egy megnyomható gomb azért akad, oldalt a reset, amire jó esetben sosem lesz szükségünk.

A WD TV-nek bárhol találunk helyet, annyira apró, hogy tényleg mindenhová elfér. Arra viszont figyelnünk kell, hogy olyan helyre tegyük, ahol legalább az oldalsó USB csatlakozóhoz hozzáférünk, hiszen külső merevlemez nélkül a WD TV félkarú óriás. A kis méret a beépített csatlakozók számát erősen limitálta, de véleményünk szerint mindent megkapunk, amire szükség lehet; egy HDMI és egy optikai audio kimenet, egy USB 2.0 csatlakozó és egy kompozit videokimenet (plusz sztereo RCA hangkimenet) került hátra, szemből nézve bal oldalra pedig egy második USB 2.0 csatlakozó.

Az USB-k csak merevlemezeket fogadnak (ebbe azonban beletartozik minden olyan videokamera, fényképezőgép, USB stick, stb, ami a Windows felé HDD-ként látszik, illetve még az iPodok is.) A WD TV a FAT-32, NTFS és HFS+ fájlrendszereket egyaránt kezeli, annyi megkötés van, hogy HSF+ esetén a HDD csatlakoztatása előtt a Journaling funkciót le kell tiltanunk.

Belső

A WD TV önmagában használhatatlan, semmilyen adattároló nincs benne, és hálózati adaptert sem tartalmaz. Ezt felfoghatjuk előnyként és hátrányként is, Előny például azért, mert így sokkal olcsóbb a lejátszó, hátrány viszont olyankor, ha azt szeretnénk, hogy film- és zenegyűjtemény mindig kéznél legyen. Persze lehetőség van arra, hogy állandó merevlemezt rendszeresítsünk a WD TV mellé – később még visszatérünk arra, hogy ez miért nem jó ötlet.

A WD TV processzora a Sigma Desings-féle SMP8635LF, ami kiváló választás, hiszen minden fontos formátumot lejátszik. Gyakorlatilag bármivel megbirkózik, amit az internetről „beszerezhetünk”. Ez viszont nem azt jelenti, hogy nem is lehet olyan videót találni, amit nem eszik meg. A másolásvédelemmel ellátott tartalmakat például élből nem kezeli (pl. az iTunesszal vásárolt melódiákat). A HDMI kimenet 1.2-es szabványú, és a leírás alapján nem is HDCP-s – igazából egyik sem megbocsáthatatlan.
Az SMP8635LF minden tartalmat felskáláz a beállított felbontásra, s további jó tulajdonsága, hogy 1080p felbontásban akár 24 Hz-es képfrissítést is választhatunk. Az viszont hátrány, hogy ha egyszer beállítottuk a 24p-t, akkor minden tartalmat, még a 25 fps-es AVI-kat is így akarja kinyomni a WD TV.

Működés közben

A WD TV telepítése túlságosan nagy szakértelmet nem igényel. Amint korábban már említettük, túl sok csatlakozó nincs rajta, így a kábelek összedugása nem bonyolult, gyakorlatilag semmit nem lehet eltéveszteni. A teszteléshez teljes HD felbontású tévét használtunk, ezt HDMI csatlakozóval kötöttünk a WD TV-re. A hangot külső erősítőre bíztuk (az optikai audio kimenetet használva). A tesztpéldány a legfrissebb firmware-t használta, ez nagy plusz, lévén, hogy alig egy hónapja tette elérhetővé a Western Digital a legfrissebb verziót, amely a 24p mellett új formátumok támogatásával vértezte fel a WD TV-t.

A kezelőfelület tipikus, de nem túl választékos HTPC felület, amely négy menüt tartalmaz; videók, zenék, képek és beállítások a fő lehetőségek. Minden menühöz további almenük tartoznak, amelyek az első három esetben a multimédiás tartalom csoportosítását teszik lehetővé, a beállításoknál pedig a WD TV működési jellemzői és a videó-, hang-, és képkezelés opciók találhatók. A WD TV menüje nemcsak a korábban már nálunk járt Popcorn Hour A-110-hez képest, hanem a Windows Vistába épített Media Centerhez képest is kevés opciót tartalmaz, habár a legfontosabb lehetőségeket mindenhol megkapjuk, és a plazmák beégését megelőzendő, képernyőkímélő is van. Sajnos a menü nem magyar, azért alapszintű angol (német, olasz, francia, spanyol) tudás szükséges.

A kezelőfelületet kissé lomhának éreztük, a távirányító gombjaira egyes esetekben elég lassan reagált a szoftver. Cserébe viszont stabilnak bizonyult. A látványosság azonban szintén nem az erőssége; a filmek és képek esetében van ugyan előnézeti kép, de nagyon lassan készül el. Ezen javíthatunk a Médiatár (Media Library) bekapcsolásával, ilyenkor a WD TV az aktuális meghajtón egy külön mappát hoz létre a legenerált előnézeti képek tárolására. Borítók elvileg vannak, gyakorlatilag nincsenek; kézzel kell(ene) ugyanis mindent beilleszteni.

A WD TV további nagy hátránya, hogy nem lehet kikapcsolni – illetve lehet, de ehhez áramtalanítani kellene a masinát. A kikapcsoló gomb csak amolyan alvó állapotba küldi a hardvert. Az USB portok feszültség alatt maradnak, így a csatlakoztatott HDD-k is csak akkor állnak le, ha le tudják kapcsolni saját magukat. Az USB vezérlőhöz még annyit, hogy a biztonságos eltávolítás funkciót mindig használni kell, különben legközelebb üresnek látja a csatlakoztatott merevlemezt a meghajtó. (Egy újraindítás ilyenkor segít.)