Nincs időd napi szinten követni az eseményeket? Iratkozz fel heti hírlevelünkre! E-mail cím:

HTC Legend teszt

2010. április 21. - mostSzólj hozzá!

A Barcelonában bemutatott új okostelefonok közül a HTC készülékei nyerték el legjobban tetszésünket – közülük a legnagyobb népszerűségre a Legend tehet majd szert, amelynek kinézete és tudása is rendben van, ugyanakkor még ára is elfogadható.

Ha Androidról van szó, a HTC-t nem kell külön bemutatni – a HTC-nek nemcsak saját, Androidra épülő készülékei vannak hosszú ideje, hanem a Google is őket bízta meg a saját márkaneve alatt forgalmazott Nexus One legyártásával. Ami a Legendet illeti, ez a telefon leginkább az általunk is tesztelt Hero egyenes ági leszármazottjának tekinthető, mind külsőre, mind belsőre. Sőt, az utóbbi szempontból talán ikertestvérek is lehetnek hamarosan, mert a HTC ígérete szerint a Herora is elkészítik az Android 2.1-es frissítést – de hogy pontosan mikor, azt egyelőre nem tudni.

Külső

Távolról a Legend igencsak hasonlít a Herora: nagyjából ugyanaz a méret (112×56×12 mm) és alak, ám közelebbről kiderül, hogy a HTC alaposan kitett magáért a dizájn területén. Ahogy azt a barcelonai MWC 2010 beszámolónkban is megírtuk, a Legend különlegessége, hogy háza egyetlen alumíniumdarabból készült, nincsenek illesztései. Ennek köszönhetően egyedülállóan masszív hatást kelt, nem zörög, nem lehet elcsavarni, tényleg olyan, mintha egy vékony, lekerekített fémtömböt fognánk kezünkbe. Némileg csökkentettek egyébként a befelé hajló alsó rész ívén, de még így is messziről felismerni a Legendet.


Megváltoztak a kezelőszervek is: a gombok felkerültek a kijelző alá, a trackballt pedig felváltotta egy optikai trackpad. A gombok új helye a kezelhetőség szempontjából véleményünk szerint visszalépés: olyan jól belesimulnak a fekete keretbe, hogy félhomályban már szinte nem is láthatók, háttérvilágításuk pedig nem mindig akkor kapcsol be, amikor kéne. A trackpad viszont nekünk jobban tetszett, mint a korábbi apró hanyattegér: sokkal finomabban kezelhető és elegánsabban is néz ki.


Szinte mindenhol az elegáns, selymes fényű alumíniummal találkozunk, kivéve lent, ahol az 5 Mpixeles kameramodult is tartalmazó terület fekete. Emellett szintén fekete az akkut, a SIM kártyát és a microSD bővíthelyet is tartalmazó alsó nyílás gumihatású fedele.


Ez utóbbi alatt találjuk a készülék talán leggyengébb pontját: egy műanyag ajtót, amely megtámasztja az akkut, és egyben takarja az előbb említett két kártya nyílását. A probléma ezzel az, hogy ha ezt a bizonyos ajtót felnyitjuk, hogy kicseréljük a memóriakártyát, akkor szinte biztos, hogy az akkumulátor is el fog mozdulni – a Legend esetében tehát gyakorlatilag nem működik a hot-swap.


Ide lentre került egyébként a csuklópánt nyílása és a töltésre-adatátvitelre szolgáló microUSB port is. Ami a többi oldalt illeti: bal oldalon fent a hangerőszabályzó, legfelül pedig a képernyőzárat is bekapcsoló Power gomb található, illetve ide került a 3,5 mm-es jack aljzat is, a headset számára. A képernyő alatti gombok száma négyre csökkent: a bal szélső a fő kezdőképernyőre visz vissza bennünket, a következő pedig az aktuális képernyőhöz vagy programhoz tartozó menüt hívja elő. Ezután jön két gomb (ami valójában egy, csak a két fele két külön funkciót kapott): egy általános „vissza” gomb, amely a menüben mindig egy szintet léptet vissza, a böngészőben pedig egy lapot, illetve a keresést indító billentyű. Ez egyrészt a készülék a memóriájában keres (tehát a névjegyek, üzenetek, naptárbejegyzések között is), másrészt elindítja a Google keresőjét is, feltéve, hogy van netkapcsolat.



Amint már említettük, az egész telefon rendkívül jól összerakott hatást kelt, masszív kiviteléhez képest mégsem nehéz: 128 gramm. Ezzel egyébként még könnyebb is a Heronál. Mivel a burkolata (az érintőképernyőt leszámítva) nem vonzza az ujjlenyomatokat, nem kell állandóan törölgetnünk sem.

A Legend különféle üzenetekről, eseményekről nemcsak hangjelzéssel, de a kijelző felett elhelyezett hangszórót is takaró rács mögött megbújó narancs és zöld LED-ek segítségével is tájékoztat bennünket – valamint itt található a környezeti fényviszonyokat és az arcunk közelségét érzékelő szenzor. Ez a felső él sajnos elég élesre sikerült, és bizonyos helyzetekben telefonálás közben vághatja az ember fülét. Szerintünk könnyen megszokható, hogy ne nyomjuk rá a mobilt erősen a fülkagylónkra, de ez nyilván egyénfüggő is.

Belső

Hardver szempontjából a Legend nem jelent komoly előrelépést a Herohoz képest, és a mai telefonok között a kijelzőt leszámítva már kifejezetten középkategóriásnak számít. Ez egyébként maradt 3,2”-es és 480×320 pixeles felbontású, viszont a TFT-t felváltotta az AMOLED – így a kép minősége, főleg a színek területén, sokat javult. A napfényben való olvashatóság legfeljebb közepesnek mondható, de a felbontás, a kontraszt és a fényerő is nagyon jó.

A sebességért felelős hardveren kicsit gyorsított a HTC: az 528 MHz-es Qualcomm 7200-as processzort 600 MHz-es 7227-esre cserélte, a RAM pedig 384 MB-ra nőtt. Programok és adatok tárolására továbbra is 512 MB áll rendelkezésre, ezt microSD-vel bővíthetjük – a gyári csomagban egy 2 GB-os példányt találunk, ami gyárilag tartalmazza – többek között – a számítógépes szinkronizációhoz szükséges HTC Sync programot is.

A beépített extrák területén egy fontos újítás van, ez pedig az FM rádió, ez hiányzott a Heroból, miközben a digitális iránytű, az A-GPS vevő, a 7,2/2 Mbps-os HSPA adapter, a Bluetooth és a WLAN ugyanúgy megtalálható a Legendben mint elődjében. A hátsó kamera maradt 5 Mpixeles, viszont kapott egy fehér LED-et, ami segít a gyengébb fényviszonyok mellett történő fotózásban. Ahogy az alábbi tesztképeken is látszik, a képminőség átlagos, aki pedig videót akar rögzíteni, az 640×480 pixeles felbontásra és 30 fps-es képsebességre számíthat.


A CIKK MÉG NEM ÉRT VÉGET, KÉRLEK LAPOZZ!