Nincs időd napi szinten követni az eseményeket? Iratkozz fel heti hírlevelünkre! E-mail cím:

HTC Desire teszt

2010. május 13. - mostSzólj hozzá!

A Barcelonában bemutatott HTC telefonok közül most az Androiddal érkező készülékek csúcsmodelljét, a Desire-t mutatjuk be. Vajon mivel tud többet a Legendnél?

A kérdésfeltevés nem véletlen: cikkünk készítésekor ugyani a korábban tesztelt Legend már körülbelül 110 ezer forintért is megvásárolható, míg a Desire-ért 120-125 ezer forintot kell fizetnünk. A különbség nem nagy, így a legtöbb vásároló alighanem a tudásszint és a külső alapján választ majd a két telefon közül.

A Desire mellesleg azért is érdekes készülék, mert tulajdonképpen a Google Nexus One, kicsit más köntösben és pár apró hardveres különbséggel – na és persze a HTC saját Sense kezelői felületével. A legfontosabb eltérések: a HTC Heroról ismerős apró hanyattegér helyett a Legenden használt optikai tapipadot kapjuk, a Nexus One érintőgombja itt rendes, fizikai billentyűk, hiányzik a második mikrofon (amely a Google telefonjánál zajszűrésre szolgál), illetve a kívül látható fémváz is. Ezek a változtatások nem feltétlenül rosszak, a hanyattegérnél szerintünk jobb a Desire megoldása, a billentyűk esetében is ő kapja a plusz pontot, egyedül a burkolatot véljük jobbnak a Nexus One esetében.

Külső

Amíg a Legend esetében a fő varázst az alumínium unibody kialakítás jelentette, addig a Desire esetében ez a villámgyors processzor és a hatalmas kijelző feladata. A készülék külseje ennek megfelelően teljesen átlagosnak mondható, műanyagból készült, és ugyan jó minőségű, mégsem sugározza azt az összerakott érzést, amit a Legendnél tapasztaltunk.

Az előlap túlnyomó részét természetesen a kijelző foglalja el, ez alatt egy vékony sáv maradt csak a megszokott 4 gombnak és az optikai tapipadnak. Ezek funkciója ugyanaz, mint a Legend esetében: a bal szélső a fő kezdőképernyőre visz, a következő az aktuális képernyőhöz vagy programhoz tartozó menüt hívja elő, az utána kötvetkező gombok pedig a „vissza” és a keresés funkciót kapták.

A hangerőállításra szolgáló billentyűk a bal, a ki/bekapcsolást és képernyőlezárást is végző gomb pedig felülre került, a 3.5 mm-es jack aljzattal együtt. Ez utóbbiba, mivel a felső él lekerekített, nem lehet teljesen bedugni a füles csatlakozóját, egy kis rész mindenképpen ki fog lógni felül. A szabványos microUSB lentre került, a visszajelző LED-eket pedig a képernyő felső, fekete kávájába rejtették. A Legend mérete 119×60×12 mm, tömege pedig 134 gramm.

A hátoldal egy vékony, ujjlenyomatokat egyáltalán nem gyűjtő műanyag lapból áll, ennek a felső részén nagy lyukat hagytak ki az 5 Mpixeles kamera lencséjének, mellette pedig egy kisebbet a LED-es vakunak. A fedél eltávolítása nem a legegyszerűbb, eléggé szorosan ül a helyén (viszont így legalább nem recseg, zörög), és néha bizony tartottunk tőle, hogy eltörjük egy-egy SIM-kártya cseréjekor.

Ha sikerült károsodás nélkül felnyitnunk a hátlapot, akkor megpillanthatjuk a Legendénél kicsivel nagyobb, 1400 mAh-ás akkumulátort, amely átlagos használattal körülbelül két nap üzemidőt biztosít, illetve a SIM és a microSD kártyák helyeit. Mivel az utóbbi helye is úgy van kialakítva, hogy az akku kivétele nélkül nem tudjuk cserélni, a hotswap kizárva – bár ez, a telefon kártyaolvasóként mutatott magas sebessége miatt nem igazán lesz probléma.

Belső

Hardver szempontjából a Desire némileg a HD2-re hasonlít: 1 GHz-es Snapdragon processzor van benne, 576 MB RAM és 512 MB Flash ROM társaságában. Az utóbbi méret azért nagyon fontos, mert az Android jelenlegi (2.1-es) verziójában a letöltött programok csak erre telepíthetők, a microSD kártyára nem, minden esetre hely van tehát bőven.

A telefon legfeltűnőbb „alkatrésze” természetesen az AMOLED kijelző, ami 3,7”-es és 800×480 pixel felbontású. Képe gyönyörű, mind színei, mind élessége kiváló, egyedüli problémát a direkt napfény jelenti neki, ekkor szinte olvashatatlanná válik – az viszont nem Desire-betegség, hanem minden AMOLED-es telefon kijelzőjére igaz. A kijelző ujjaink érzékelésére kapacitív technológiát használ, és természetesen multitouchos, így használhatjuk a megszokott gesztusokat.

Ami a kapcsolódási lehetőségeinket illeti, itt ugyanazt kapjuk, mint a Legend esetében: 7,2/2 Mbps-os HSPA adaptert, Bluetooth-t, WLAN-t és FM-rádiót, ezen kívül a telefonban van egy egészen érzékeny A-GPS vevő is. 5 Mpixeles kamerája autofókuszos, mozgóképet pedig legfeljebb 800×480 pixeles felbontással és 24 fps-sel tud rögzíteni. A rögzítési minőség egyébként nagyban függ a fényviszonyoktól, erősen érezni, hogy nem annyira a kamera, mint inkább a kodek sebessége befolyásolja a dolgokat (valószínűleg ezért is kapunk nagyobb felbontást, mint a Legend esetében). A fotók minősége gyakorlatilag megegyezik a Legendével (még az ott észlelhető enyhe rózsaszínes elszíneződés is megtalálható), mobiltelefonhoz képest nem rossz, de a kompakt kamerákat a Desire sem fogja feleslegessé tenni.

Szoftver

Jelen tesztünkben nem akarunk részletesen belemenni az Android 2.1 és a Sense UI képességeinek ismertetésébe – akit ez érdekel, az minden fontosat megtalál a korábbi HTC Legend tesztünkben, a két telefon szoftveresen azonos. Csak apróbb különbségek vannak – például az, hogy a nagyobb kijelző miatt nem 4×4, hanem 4×5 ikont tehetünk ki a Desire nyitóképernyőjére, illetve az összes ikon és betű élesebben, kevésbé pixelesen jelenik meg. Ennél kicsit komolyabb, és kifejezetten bosszantó különbség, hogy a Desire esetében nem választhatunk külön háttérképet a lezáró képernyőnek. Ez azért gond, mert ha amúgy valami világos háttérképünk van, akkor a lezáró képernyő, ha mondjuk éjszaka csak rá szeretnénk pillantani az időre, túl fényes lesz.

Egy harmadik különbség, de ez már a Desire javára szól, az, hogy a beépített e-mail kliensnek nemcsak az adható meg, hogy mely napokon töltse le a leveleket, hanem külön beállíthatjuk a munkaidős és azon kívüli feltételeket is. Ezen kívül funkcionalitásban nincs eltérés, – ugyanúgy csatlakozhatunk POP3, IMAP és Exchange szerverekhez.

A további funkciókban (naptár, névjegyek, programok, Market és multimédiás szolgáltatások) nem találtunk különbséget a Desire és a Legend között – a Desire is kiváló szolgáltatásokkal rendelkezik tehát, amit pedig az alap szoftvercsomag nem tud, arra a Marketen keresztül elérhető több ezer ingyenes program közül biztosan találunk megfelelőt.

Összegzés

Kinézet szempontjából nekünk a Legend jobban tetszett, de ettől eltekintve a Desire is kiváló telefon, amit a 3,7”-es, 800×480 pixel felbontású kijelző és az 1 GHz-es processzor tesz igazán impozánssá.

Értékelés:

A HTC Desire-t a HTC-től kaptuk tesztelésre, ára kártyafüggetlenül 124 000 forint körül alakul.

TETSZETT A CIKK? OSZD MEG BARÁTAIDDAL!