Nincs időd napi szinten követni az eseményeket? Iratkozz fel heti hírlevelünkre! E-mail cím:

Sharp AQUOS LE820 (LC-46LE820E) LCD-tévé teszt

2010. június 25. - spidermanSzólj hozzá!

Címkék:
A Sharp készítette el a világ első négy alapszínt használó LCD-tévéit. Leteszteltük, hogy a gyakorlatban mennyit számít plusz sárga komponens - az RGBY technológiát használó sorozatok közül a középső, LE820-as sorozat 46 colos példánya járt nálunk.

Külső

A Sharp tévék és a dizájn szavak korábban nem igazán voltak említhetők egy mondaton belül, a japán gyártó a Panasonickal karöltve korábban a konzervatív megjelenést részesítette előnyben. A 2010-es termékpaletta alapján azonban joggal gondolhatnánk, hogy a Sharp kirúgta összes tervezőjét és helyette újakat vett fel – az idei modellek gyökeresen eltérő filozófia alapján készültek. A CES-en már kaptunk egy kis ízelítőt ebből, így igazából tudtuk, hogy mire lehet számítani, de mégis kíváncsiak voltunk, hogy fest valóban testközelből a Sharp-féle Full Flat dizájn.

A Full Flat kifejezést a Sharp arra használja, mint amire az LG a Borderless elnevezést, illetve amire a többiek a frameless kifejezést: a káva és a TFT panel elé a Sharp is egy műanyaglapot tett, amitől a tévé előlapja egyetlen síkban helyezkedik el, és már ez önmagában sokkal modernebb külsőt kölcsönöz a tévének. A lekerekített szélek és az oldalsó ezüstcsík, valamint a káva alsó részén a feketéből ezüstszínűbe futó átmenet is csak dizájnosabbá teszi az LE820-as széria tagjait. Felirat szép számmal díszíti a kávát, bal oldalt felül az AQUOS, lent a SHARP logó látható – utóbbi fehér színnel világít is (ezt kikapcsolhatjuk). Jobbra lent az érintőgombokat találjuk, illetve a szokásos érzékelők nyílását. A bekapcsoló LED ezúttal nem kör alakú, hanem fordított V-t formáz és a káva alsó részének közepére került.

A káva fényes fekete, és szokatlanul vastag – még a 46 colos képátlót figyelembe véve is, de ez legyen a legnagyobb bajunk. Nem ez lesz, a fényes felület ugyanis kiváló ujjlenyomat-gyűjtő, ami adott esetben sokkal zavaróbb lehet, de legalábbis gyakrabban kell miatta törölgetni a tévét. A gigantikus talp üvegből készült, színe szürke, kivéve a széleken, ahol áttetsző. A talp és a káva között lévő nyak a dizájn gyenge pontja, amely króm színű, ilyet sehol máshol nem találunk a tévén, ezért nem illik igazán az összképbe.

A tévé LED-es háttérvilágítású, amit a Sharp elsősorban úgy használ ki, hogy a tévét vékonyra készítette. Az LC-46LE820E nem a legvékonyabb tévé a maga 39 mm-es vastagságával, de a korábbi Sharp tévékhez képest nagy a különbség. Nagy plusz pont, hogy a Sharp már elsőre jól megoldotta a csatlakozók elhelyezését, amelyek nem merőlegesen állnak, hanem a panel síkjával párhuzamosan, így a kábelek bedugása sem növeli meg a tévé elhelyezéséhez szükséges helyet.

Oldalt négy HDMI csatolót találunk (az 1-es számú támogatja az ARC-t), egy USB port, Ethernet csatlakozó, D-Sub bemenet, sztereo (jack) audio bemenet, fülhallgató kimenet és CI kártyafoglalat társaságában. Hátul (lefelé nézve) találjuk az antenna csatlakozóját, az optikai audio kimenetet és a komponens bemenetet. A D-Sub bemenet egy adapter segítségével SCART bemenetként is működik.

A Sharp 820-as szériája az analóg mellett DVB-T és DVB-C tunereket is tartalmaz.

Belső

A Sharp a CES-en jelentette be, hogy az idei évtől a csúcskategóriás tévéi három helyett négy alapszínt használnak majd a színek keveréséhez, az RGB modellt ezekben a típusokban az RGBY modell váltja fel. Az Y a yellow, azaz a sárga színre utal, és a Sharp szerint a technológia szebb sárga, barna és arany színek megjelenítését teszi lehetővé. A panelt természetesen a Sharp házon belül gyártja, a legújabb generációs X-Gen panel a tavaly kifejlesztett UV2A eljárással készül, és ASV technológiát használ, ami a VA paneltípus egyik variánsa. Mivel a Sharp ennél a tévénél oldalsó LED-es megvilágítást használ, de a diffúzornak is jutott elég hely, kiváló feketére és jó kontrasztra számíthatunk. A panel előtt lévő műanyaglap plazmatévés hatást kelt (és a kép karakterisztikáját is a plazmák felé tolja kicsit), viszont tükröződik is, ezért a tévét olyan helyre nem célszerű elhelyezni, ahol szembe néz az ablakkal.

A panel képességeiről a Sharp nagyon szűkszavúan nyilatkozik, de nem ő az egyetlen gyártó, a fényerőt, válaszidőt és a statikus kontrasztot szinte egyetlen specifikáció sem tartalmazza már. Amit biztosan tudni lehet, az az, hogy az ASV panel betekintési szöge 176 fok.

A tévé elektronikája a jobban felszereltek egyike, támogatja a 100 Hz-es megjelenítést és a 24p-t is. A Sharp látszólag lemaradásban van a konkurensekkel szemben, mert szinte mindenkinek van már 200 Hz-es tévéje, azonban mi azon a véleményen vagyunk, hogy a 100 Hz is bőven elegendő, a 200 Hz-es megjelenítéssel igazából egyetlen tévénél sem lehetünk elégedettek, mert a mozgás túlságosan is folyamatos, ami már természetellenes. 100 Hz-es képfrissítésnél ennek a veszélye még nem fenyeget. (Lehet indokolt a 200 Hz természetesen szerintünk is, de csak akkor, ha arra a 3D-s megjelenítés miatt van szükség.)

Lássuk, mit mondanak a műszeres mérések! A tévé alapbeállításai ezúttal sem sikerültek valami jól, a Sharpnak valahogy nem megy az out-of-the-box élmény. Alapesetben problémánk volt a túlélesítéssel és az enyhe túlszaturáltsággal (kivéve mozi módban), valamint az alacsony gammával is, amitől kicsit „mosott” képet kaptunk.

Szabványos és játék módok

Hogy egy kicsit előre szaladjunk, a mozi profil egyben a legjobb beállításokat is jelenti a tévénél: próbálkoztunk mindennel, a sárga, a zöld és a cián esetében (valamint az ezekből származtatott további színek esetében) azonban a túlszaturáltságot teljesen nem sikerült megszüntetni, így a színhelyesség a tévénél legjobb esetben is csak átlagos lehet – a többi érték (gamma, fényerő és színhőmérséklet) viszont mozi profilnál már eleve jó. A színekkel való probléma szinte biztosan abból ered, hogy a tévé az RGBY rendszert használja. Ezt a Sharp elsőként az idei tévékben alkalmazza, így talán annyira nem meglepő, hogy egyelőre nem tökéletes. Az alapvető gond abból adódhat, hogy a tévé RGB jelet kap, az elektronikának pedig ezt kell átszámolni RGBY-ra – ami persze egy sima matematikai művelet, de a sárga komponens többihez viszonyított arányát manuálisan kellett meghatározni.

A legjobb beállítások a mozi profilból kiindulva a következők: háttérfény -6, fényerő 0, kontraszt 13, szín -4, árnyalat -2, képélesség 0 (vagy tévével 4-6 között), színhőmérséklet alacsony, aktív kontraszt ki, DNR ki, RGB (LO) 2, -3, 0, RGB (HI) 3, -9, 1, OPC ki. Ezek a beállítások valamit javítottak a képen, de a sárga túlszaturáltságát nem sikerült teljesen megszüntetnünk, így a kép összességében nem lett tökéletes. A fekete fényerőssége 0,05 cd/m² volt, ami kiváló érték, és 3511:1-es kontrasztot ad. A fényerő 147 cd/m&2sup2; a gamma értéke 2,2 volt, a színhőmérséklet pedig 6900K. Sajnos a deltaE már nem volt annyira jó, a 8,6-os átlagos értéke pedig annak köszönhető, hogy néhány referenciaszín nagyon eltért az elvárttól. A fekete viszont az ASV panelnek köszönhetően kiváló, jóllehet, a tükröződő felület miatt azért nappali fényben kicsit romlik az érzet. Az összhatás szemmel nézve jobb, mint azt a számok jelzik, a kép optimális beállításokkal már nem természetellenesen színes – viszont aki a tökéletes színekre hajt, annak a Sharp LC-46LE820E nem a legjobb választás.

A fogyasztás kiválóan alakult, az optimális beállításokkal csupán 75 wattos energiaigényt mértünk, a gyári normál profillal 109, készenléti állapotban pedig 0,2 wattot jelzett a fogyasztásmérő.

A CIKK MÉG NEM ÉRT VÉGET, KÉRLEK LAPOZZ!