Nincs időd napi szinten követni az eseményeket? Iratkozz fel heti hírlevelünkre! E-mail cím:

LG 42LE8500 LED LCD tévé teszt

2010. július 02. - Higyed GáborSzólj hozzá!

Egyre több a LED-es LCD tévé, ám egy kezünkön meg lehet számolni, hány olyan van közöttük, amelyik a local dimminget is használja. Mostani tesztünk alanya, az LG 42LE8500 ilyen, ráadásul dizájnos is.

Az LED-es LCD tévék megjelenésétől mindenki sokat várt, főleg azért, mert a local dimming nevű eljárás segítségével (amelynek működéséről korábban részletes cikket írtunk) az LCD-k feketéje nagy mértékben javítható, és a kontrasztarány is növelhető. Sokáig mégsem történt semmi, mert a gyártóknak dönteni kellett, hogy relatív olcsó, és vékony, oldalsó LED-es megvilágítású tévéket, vagy drága és „csúnya”, de local dimminges készülékeket dobjanak piacra, és néhány kivételtől eltekintve mindenki inkább az első verzió mellett döntött. Mostani tesztünk alanya, az LG 42LE8500 az első olyan tévé, amelyik a local dimminget és a vékony kialakítást ötvözni tudja.

Külső

Ha LG, akkor Borderless – a tavalyi IFA óta a koreai gyártó felsőkategóriás tévéi szinte mind a keret nélküli dizájnt kapják. Az LE8-as széria mégsem ezért érdekes, hanem azért, mert bár a sorozatba tartozó modellek vékonyak, mégsem oldalsó LED-es háttérvilágítást, hanem hátsó LED-es megoldást használnak, local dimminggel, amit az LG Spot Controlnak hív.

Borderless (határ nélküli): ez a kifejezés sokkal jobban tetszik nekünk, mint a mások által használt frameless (keret nélküli) kifejezés, mert nem megtévesztő. Ugyanis az LE8500-as tévék esetében sincs szó arról, hogy a tévének ne lenne kávája – van, csak éppen a káva és a TFT panel elé egy sík műanyaglap is került, amitől a tévé előlapja egyetlen sík felületté változik. Ilyet természetesen láttunk már, először tavaly az 50PS8000-res plazmánál, majd a 42SL9000-res LCD-nél, illetve idén az 50PK950-es plazma esetében is, hogy csak az LG-nél maradjunk. Közben persze történtek fejlesztések: az előlap és a TFT közötti távolságot az LG-nek sikerült lecsökkentenie, ami az oldalról látható zavaró tükröződések mértékét hivatott csökkenteni.

Az előlap egyébként minden irányban túlnyúlik kicsit a panelen, így a tévét egy áttetsző csík foglalja keretbe. Ez alul vastagabb, mint a másik három oldalon. A káva megjelenésével a talp is tökéletesen harmonizál: az alapvetően fekete tartó körül szintén találunk egy átlátszó keretet. A dizájn gyenge pontja ezúttal is a fényes fekete, az ujjlenyomatokat tökéletesen begyűjtő borítás, ami ellen csak a tévé gyakori törölgetésével védekezhetünk. A fekete egységet lent középen az LG felirat, jobb oldalt az érintőgombok és a szenzorok nyílása töri meg, de sötét színük miatt ezek sem túl hangsúlyosak.


A tévé rettenetesen vékony, legvastagabb pontján (lent a hangszóróknál illetve a csatlakozóknál) csupán 23 mm vastag, de valamiért az LG mérnökei még mindig nem jöttek rá, hogy ennél a vastagságnál illene már végre a csatlakozókat is elfordítani – így ugyanis ha legalább két HDMI kábelt csatlakoztatunk a tévéhez, akkor az minimum megháromszorozza a vastagságot. Nyilván ennek csak akkor van jelentősége, ha a tévét a falra helyeznénk, de akkor nagyon is sok!

Mennyiségileg szerencsére nincs gond a csatlakozókkal, hátul 3 HDMI, egy komponens, SCART, kompozit és VGA bemeneteket találunk, az Ethernet csatlakozó és az optikai audio kimenet társaságában, oldalt pedig egy további HDMI és komponens bemenet, két USB port, a CI adapterhez PCMCIA foglalat, valamint fülhallgató kimenet található.

A hátlap egészen pofás, a tévét el tudjuk képzelni szoba „közepén” is, igaz, a kábeleket nem tudjuk teljesen eltűntetni. Ventilátorok nincsenek, és többórás folyamatos működés után sem tapasztaltunk túlzott melegedést, a káva hátsó-felső része is bőven fogható hőmérsékletű maradt. A tápkábel fixen rögzített, de egy lecsavarozható fedél alatt csokiban végződik, így szükség esetén akár házilag is cserélhető.

Belső

200 Hz-es, Full HD felbontású panel került a tévébe, az elektronika pedig szinten mindent tud, amit egy csúcskategóriás tévétől elvárhatunk. A 42LE8500-asnak van THX-es színprofilja, illetve az LG történetében először a 2010-es felsőkategóriás tévékbe, így például a 42LE8500-be, került internetes részleg is, NetCast néven. Ennél fontosabb azonban, hogy a háttérvilágítás LED-es, ráadásul hátsó LED-es, és van local dimming is, azaz az LG ebben a tévéjében teljesen kihasználja a LED-ben rejlő lehetőségeket, nemcsak a vékony dizájnra figyel. A tévébe viszont IPS panelt épített az LG, ami a statikus kontrasztarány és a fekete szempontjából nem túl jó előjel.

Színprofilokból ezúttal is rengeteget kapunk, az LG tévéknél ez már csak így van. Az intelligens fényérzékelő nevű profilt akkor kell választanunk, ha azt szeretnénk, hogy a tévé a külső fényhez igazítsa a háttérvilágítás erősségét. Az élénk és sport profilok nem használhatók igazán, mert túl fényesek, a színek is túlszaturáltak és feleslegesen nagy a képélesítés is. Ezzel szemben a normál mód egészen jóra sikerült, és szemre a játék mód is rendben van, ahogyan a THX színprofil is. A két haladó egyéni beállítása majdnem azt az eredményt adja, mint amit a THX – a legfontosabb eltérés az, hogy a THX esetében tiltott az overscan, minden más esetben viszont engedélyezett alapból, amit csak úgy kapcsolhatunk ki, ha a Levágás nélkül képarányt választjuk ki – ezt kicsit félrevezetőnek tartjuk, mert van Eredeti nevű képarány is, ami viszont az overscan miatt nem az eredeti képet adja.

A műszeres mérések nem teljesen azt az eredményt adták, mint amire számítottunk, ugyanis az adatok szerint a normál, játék és THX színprofilok is messze voltak a tökéletestől, egyedül a THX Bright Room (azaz THX világos szobában) beállítás volt az, amelyik a színhelyesség alapján elfogadható képet adott. Ez persze még nem jelenti azt, hogy a tökéletes képről le kell mondanunk, de ezúttal is saját beállításokat kell használni.


Normál, élénk, játék, sport, THX, THX Bright Room profilok

A THX profil egyébként sokkal jobb is lehetne, ha a fekete szintet lehetne állítani – de nem lehet, így ez a mód azokkal az eszközökkel, amelyek a teljes RGB színtartományt használják (például PC), nem optimális. Ezt kiválóan igazolja az a tény is, hogy az Ifs 1-es és a THX profil hasonló színes eredményt hoznak, de a szürkeárnyalatok pontossága között hatalmas a különbség – meg persze a THX esetében a gamma is elcsúszik.

THX és ifs módok - ennyit számít a helyes feketeszint beállítás

A mérések eredménye az alábbi grafikonokon leolvasható; normál módban 400 cd/m²-es fényerő, 9500K-s színhőmérséklet és 2,1-es gamma mellett 4,7-es átlagos és 10,8-as maximális deltaE-t mértünk, ami legfeljebb csak átlagos – de persze számos tévénél még így is jobb eredményt jelent. A helyzetet az ifs színprofilok mentik meg, amelyek alapbeállítás szerint is a tökéleteshez közeli eredményt adnak – úgy, hogy a fekete szintet mérés előtt magasra állítottuk, a színteret pedig normálra. Ifs profillal 222 cd/m² volt a fényerő, 2,2 a gamma, 7300K a színhőmérséklet, az átlagos deltaE pedig csupán 2,4, ami azt jelenti, hogy ez elvárt és a megjelenített színek között szinte alig van eltérés.

Az optimális beállítások megkeresése előtt megnéztük, hogy a normál színprofil mire képes akkor, ha a sok képjavítót és egyéb hangzatos képességeket kikapcsoljuk. Van változás rendesen, szinte az ifs-sel alapból elérhető eredményt lehet kihozni a tévéből: 153 cd/m²-es fényerőt, 7400K-s színhőmérsékletet, 2.1-es gammát, 2,7-es átlagos és 5,7–es maximális deltaE-t kaptunk, a fekete fényereje 0,17 cd/m² volt, a kontrasztarány pedig 904:1-hez. Bekapcsolt local dimminggel a fekete és a kontraszt természetesen sokat javul, de azt megjegyeznénk, hogy az eredmény attól is függ, hogy a mérési ablakot a kijelző melyik részén helyezzük el. Elméletben a legrosszabb esetben a fenti eredményt ismételhetjük meg, a legjobb esetben viszont a kontraszt gyakorlatilag végtelen, mert a fekete területen a LED-ek teljesen kikapcsolnak. A fenti értékeket a normál profilból kiindulva az alábbi beállításokkal kaptuk: háttérfény 9, kontraszt 100, fényerő 52, képélesség 50, színtelítettség 50, árnyalat R4, színhőmérséklet w50, local dimming (helyi sötétítés) ki vagy be, dinamikus kontraszt ki, dinamikus szín ki, tiszta fehér ki, bőr szín 1, zajcsökkentés ki, digitális zajcsökkentés ki, gamma közepes, fekete szint magas (vagy a forrástól függően alacsony), szemkímélő ki, valósághű mozi ki (blu-ray esetén be), színskála normál.

Normál profil beállítva

A fekete fényereje és a kontrasztarány Ifs profillal, állítgatás nélkül a következőképpen alakul: 0,19 cd/m² illetve 814:1-hez kikapcsolt local dimming esetén. A beállítások finomhangolásával az Ifs profiból is többet lehet kihozni: 156 cd/m²-es fényerőt, 7400K-s színhőmérsékletet, 2.1-es gammát, 2,5-es átlagos és 5,6–es maximális deltaE-t, 0,17 cd/m²-es feketével és 901:1-es kontraszttal. Ami feltűnő, az az, hogy a színhőmérsékletet nem lehet 6500K közelébe vinni sehogyan sem, de szerencsére az elérhető 7400K-s beállítás sem annyira vészes még. Az Ifs profil optimális beállításai: háttérfény 9, kontraszt 100, fényerő 52, vízszintes élesség 50, függőleges élesség 50, színtelítettség 51, árnyalat r3, local dimming (helyi sötétítés) ki vagy be igény szerint, dinamikus kontraszt ki, zajcsökkentés ki, digitális zajcsökkentés ki, fekete szint magas (vagy forrástól függően alacsony), valósághű mozi ki (Blu-ray esetén be), színskála normál, élkiemelő ki. A színekkel sokat játszottunk, de jobb eredményt nem sikerült elérni, ezért végül hagytunk mindent alapbeállításon.

Az optimális állapot

Próbaképpen kikapcsolt és bekapcsolt local dimminggel is megmértük a színhelyességet, és a várakozásoknak megfelelően csak kis mértékben változtak a számok, ami azt jelenti, hogy a local dimming a színhelyességre nincs jelentős befolyással.

Ifs local dimming nélkül (balra) és local dimminggel (jobbra)

A tévé fogyasztása kiváló, normál módban 90 wattot, THX/Ifs módban 75 wattot, sport módban 127 wattot mértünk, míg nyugalmi állapotban az energiafelvétel gyakorlatilag 0 wattra csökken.

A CIKK MÉG NEM ÉRT VÉGET, KÉRLEK LAPOZZ!