Az okostelefonok korában kit érdekelhet egy sima mobil? Az LG szerint sokakat, és ahogy tesztünkből is kiderül, a koreai gyártónál nem is gondolkoznak rosszul.

Ha megnézzük a közérdeklődésre számot tartó mobilokat, azt látjuk, hogy ezek szinte kizárólag nagy, érintőképernyővel rendelkező okostelefonok – elvétve akad csak közöttük „sima” (angolul feature phone-nak nevezett) készülék. Az eladások között persze nem ennyire egyértelmű a helyzet, hiszen attól még, hogy egy 120 ezer forintos mobil tetszik, nem biztos, hogy azt is fogjuk megvenni. Minden esetre tény, hogy a felsőbb kategóriában a trendek határozottan az okostelefonok irányába mutatnak.

Éppen ezért lehet furcsa, hogy az LG a GD880 esetében láthatóan szembe megy a divattal: 80 ezer forintos árával több androidos készüléknél is drágább, ugyanakkor mégsem okostelefon, a szó megszokott értelmében, hiszen az LG S-Class rendszere fut rajta, és így külön alkalmazásokkal nem is bővíthető. Annak érdekében, hogy ez ne okozhasson problémát, az LG-nél valószínűleg alaposan megvizsgálták, hogy melyek azok a funkciók, amelyet a megcélzott vásárlók általában használnak készülékeiken, és ezekre előre elkészítették a megfelelő alkalmazásokat. Nem állítjuk, hogy ez tökéletesen sikerült (például a telefon navigációra csak korlátozottan alkalmas), de összességében mégis egy egészen jó mobiltelefon sült ki ebből.

Külső

Bár a GD880 hivatalosan a Mini névre hallgat, a telefon inkább csak kicsi, mint igazán mini: eleve 3,2”-es érintőképernyője van (szemben például a másik Minivel, a Sony Ericsson X10 Minivel, aminek csak 2,55”-ös a kijelzője), méretei pedig 102×48×11 mm. Ezzel még kényelmesen kézbe is vehető, és nem szenved hátrányt a kezelhetőség sem – jól eltalált összeállításról van tehát szó.

A készülék tömege 100 gramm, ez jó érték, különösen akkor, ha figyelembe vesszük, hogy mennyire stabil és jól összerakott eszközről van szó: nyomkodhatjuk, forgathatjuk, nem fogjuk úgy érezni, hogy vékony műanyag lemezekből összetákolt gagyiról van szó. A készülék formatervében a szögletes vonalak uralkodnak, a sarkoknál enyhe lekerekítésekkel. Ez nemcsak a külsőre igaz, hanem a szoftverre is, rengeteg ikon és gomb is hasonlóan néz ki, amitől az LG Mini nagyon egységes képet mutat. Az előlapot szokás szerint a kapacitív technológiát használó érintőképernyő uralja, amely felett egy ezüstszínű, alatta pedig egy fekete színű csík helyezkedik el. Az előbbire került a hangszóró és az előlapi kamera, míg az utóbbi gyakorlatilag csupasz, nincs semmi érdemleges funkciója (a képernyő „lezárását” kivéve, természetesen).

A fizikai kezelőszerveket az LG nem bonyolította túl: a bal oldalon fent találjuk a hangerőállító két gombját (ami valójában persze csak egy), míg jobb oldalon lent a fényképezőgép exponáló gombját helyezték el. Ez a két gomb, hasonlóan az oldalak burkolatához, barázdált, tehát optikailag jól illik a készülékhez. Felül találjuk a ki- és bekapcsolást végző gombot – és ezzel gyakorlatilag végeztünk is, minden más feladatot az érintőképernyő segítségével oldhatunk meg. Ez elegáns, ugyanakkor néha mégis hiányzik egy-egy fizikai billentyű, ha másra nem, a telefon felvételére és lerakására biztosan. A microSD foglalat a jobb oldalra, fentre került és egy elcsúsztatható fedél takarja, ami egyrészt elegáns, másrészt lehetővé teszi az akku kivétele nélkül is a kártyacserét.

Ami az egyéb jellemzőket illeti, a felső élre került még a szabványos microUSB port (kihajtható fedéllel takarva), illetve a szintén szabványos 3,5 mm-es jack aljzat a fülhallgató számára. Alul, a fekete műanyag részen csak a mikrofont találjuk, illetve ide került a kihangosító hangszórója is.

Nincs éppen túlbonyolítva a hátoldal sem: a sötét színű, matt felületet egyedül a márkajelzés és a kamera töri meg, az utóbbi alatt 5 MEGA felirattal. Sajnos a nagy egyszerűség nem tette lehetővé egy segédfény beépítését, így a fotózási lehetőségeket a fényviszonyok erősen behatárolják. A burkolat viszont nem túl érzékeny az ujjlenyomatokra, ráadásul nem is csúszós, segít a készülék megfogásában és zsebből való kivételében.