A médialejátszók között külön kategóriát jelentenek azok a készülékek, amelyekbe nem lehet merevlemezt beépíteni, mostani tesztünk alanya, a Venice V13 HD is ilyen. A HDD mentes életért cserébe viszont rendes hálózati funkciókat és kiváló formátumtámogatást kapunk.

Külső

A Venice V13 HD külsejét tekintve egy teljesen átlagos médialejátszó, nem nagyobb és nem is kisebb azoknál a konkurens termékeknél, amelyek hozzá hasonlóan nem tartalmaznak beépítő keretet egy merevlemez számára. A Venice HD13 háromféle színben létezik, nálunk a fekete borítású változat járt, emellett „fehér” és szürke színben gyártják. Azonban a dolog elég trükkös, mert az előlap ez utóbbi két esetben ugyanúgy sötét színű, mint a fekete fedlapos változatnál.

A készülékház teljes egészében műanyagból készült, szerencsére a megmunkálással nincs gond (legalábbis a látható részeken), és bár láttunk már nála igényesebb kialakítású médialejátszókat is, a Venice V13 HD összhatása egyáltalán nem rossz. Annak főleg örültünk, hogy a felület ezúttal nem fényes, így a lejátszóra rakódó különféle szennyeződések kevésbé látszanak. Viszont teljesen mégsem lehetünk elégedettek, mert a műanyag felületek elég puhák, így körömmel vagy egy nem tökéletesen célzott USB stickkel könnyű sérülést (karcokat) okozni mind az előlapon, mint a borítás más részein.

Az előlap nem különösebben dizájnos, és nincs is rajta sok minden. Bal oldalon az infrás távirányító érzékelőjét illetve a visszajelző LED-eket találjuk, jobbra pedig egy USB csatlakozó került. A kettő között nincs semmi – kivéve a Venice feliratot. Visszajelző LED-ből három is van, zöld szín jelzi a készenléti (bekapcsolt) állapotot, kék a hálózati kapcsolat meglétét és sárga, ha USB-s merevlemezt csatlakoztattunk a készülékhez. A LED-eknek ezen kívül tulajdonképpen más szerep nem is jut – illetve igen, de csak annyi, hogy a boot ideje alatt mindhárom villog.

A ház négy szivacsból készült tappancson nyugszik, ezeknek azonban inkább csak azt a felületet védik, amire a Venice-t helyezzük, mert – hogy egy kicsit előreugorjunk – a hűtés is passzív, így belül egyetlen mozgó alkatrész sincsen.

A hátsó csatlakozópanel a lejátszó egész hátsó részét elfoglalja, és nagyjából a megszokott képet mutatja: a tápcsatlakozó mellett tartalmaz HDMI 1.3-as kimenetet, egy második USB portot, (100 Mbites) hálózati csatlakozót, egy AV szettet illetve koaxiális digitális kimenetet. Az egyedüli dolog, ami hiányzik, az az optikai hangkimenet – de ez ritka kivételektől eltekintve nem létfontosságú. A hátlap jobb oldalán egy apró jack dugó is helyet kapott, ide infra érzékelőt csatlakoztathatunk – ez abban az esetben lehet hasznos, ha mondjuk a lejátszót a tévé hátoldalára szeretnénk erősíteni. Maga az adapter sajnos nem tartozék, és igazából a hátlapra szerelés sem lesz egyszerű művelet, mert a V13 HD-n nincsenek csavarhelyek a rögzítéshez. A Venice 13 HD WiFi kapcsolaton is képes kommunikálni, az ehhez szükséges adaptert azonban szintén külön kell beszerezni. A kompatibilis termékek listája megtalálható a gyártó honlapján.

A csomagolásban a lejátszón és a tápegységen kívül HDMI kábel illetve egy háromeres RCA kábel lapul.

Távirányító

A távirányító dizájnjában tökéletesen passzol a Venice V13 HD-hez. Nem egy Pininfarina vonalvezetés, viszont ennél sokkal fontosabb, hogy a használhat szempontjából alapvető fontosságú gombok mind kézre esnek rajta, és egy sor funkcióhoz közvetlen elérést is kapunk. Ezzel a Skydigital a szegényes menüt próbálja ellensúlyozni, erről később még lesz szó.

A tervezők egyébkén talán át is estek picit a ló túloldalára, összesen ugyanis nem kevesebb, mint huszonnégy feladatot lehet elvégezni közvetlenül a kontroller segítségével.

Belső

A hardver a Sigma Designs SMP8634-es SoC (System on Chip) lapkájára épül, ez – többek között – a Popcorn 100-as szériájában és a WD TV első szériájában is alkalmazott 8635-ös Macrovision dekóderrel felszerelt testvére. A Venice-be 256 MBájt RAM került, ami jól jön az 5.1-es tömörítésű MKV-k lejátszásakor. A V13 HD operációs rendszere természetesen Linux, ami egy 32 Mbájtos flash memóriára került.

A chip keveset fogyaszt, az energiafelvétel legfeljebb 7,8 watt (készenléti állapotban pedig 0,4 wattot mértünk), így nem is melegszik túlzottan: a hűtést egyszerű passzív borda végzi, ventilátor nélkül, így a V13 HD működés közben is tökéletesen csendes.
Amint azt korábban már említettük, a lejátszóba nem lehet merevlemezt beépíteni, így az adatokat külső merevlemezről illetve hálózatról olvashatjuk be. Előbbi esetben a FAT, FAT-32, NTFS, EXT2/3 valamint a HFSHFS+ fájlrendszerek egyaránt támogatottak, hálózatról pedig az UPnP kapcsolatok mellett lehetőség van (Samba és NFS) hálózati mappák csatolására is.

A támogatott formátumok listája igen széles, és szerencsére a Venice tudása minden fontos formátum ismeretére kiterjed. A videokonténerek közül az AVI, MKV, M2TS, MOV, MP4, TS, TP, WMV illetve az FLV támogatottak, de emellett a lejátszó kezeli a rippelt DVD-ket és rippelt Blu-ray lemezeket is. Sőt, az ISO formátumban tárolt DVD lemezeknél még a menü is használható. Ami még fontos lehet a filmeknél, az az, hogy az SMP8634 nemcsak az AC3 és DTS hangsávokat, hanem a DTS-HD, a Dolby TrueHD és a Dolby Digital Plus streameket is kezeli, ráadásul ezt a hármat nemcsak a HDMI csatolón keresztül tudja bitstreamként továbbítani, hanem le is tudja keverni őket sztereoba (kivéve a DTS-HD MA formátumot, ami csak HDMI-n keresztül, eredeti formában továbbítható).