Nincs időd napi szinten követni az eseményeket? Iratkozz fel heti hírlevelünkre! E-mail cím:

Panasonic DMP-BDT300 3D Blu-ray lejátszó teszt

2010. augusztus 11. - spidermanSzólj hozzá!

3D fronton eddig csak tévéket teszteltünk, pedig ahhoz, hogy 3D-s Blu-ray filmeket nézzünk, egy Blu-ray lejátszóra is szükségünk van. Most pótoljuk adósságunkat, elsőként a Panasonic DMP-BDT300-at mutatjuk be.

Az egyes gyártók Blu-ray lejátszóinak kép- és hangminősége között nagyon nagy különbség igazából soha nem volt, legfőképpen azért, mert a nagyfelbontású filmekben annyi az információtartalom, hogy azok az apró finomságok, amit egy precízebb elektronika hozzá tud adni a képhez, szó szerint elvesznek a részletek között. HD tartalom esetén sokkal többet nyom a latba az, hogy min nézzük a filmet, mintsem az, hogy a piacon lévő Blu-ray lejátszók közül melyiket választjuk.

Mivel a képminőségben nem tudnak igazán újat mutatni a gyártók, inkább az extra szolgáltatásokra koncentrálnak – ami nem feltétlenül jó. Annak, aki 3D-s lejátszót vesz, egyelőre legalábbis, biztos nem az. Hogy miért? Azért, mert egy 3D-s készüléket mindenki a felső kategóriába sorol, ennek megfelelően az összes extra bekerül a repertoárba, szépen felsrófolva az árat. Ez persze még nem lenne akkora baj, csakhogy a tévéknél is ugyanezt a logikát követve szintén minden extra megtalálható a képességek között; azaz ha valaki vesz egy 3D-s tévét és hozzá egy 3D-s Blu-ray lejátszót, akkor teljesen feleslegesen kap két olyan eszközt, amelyek egyaránt képesek például a YouTube-ra is kapcsolódni, DLNA összeköttetést létesíteni, stb. Mivel a tévét úgyis be kell kapcsolni, még az is adná magát, hogy a Blu-ray lejátszókból el lehetne hagyni az extrákat – ám erre eddig egyetlen gyártó sem „jött rá”. Mostani tesztünk alanya, a Panasonic DMP-BDT300 is rengeteg extrával lett felszerelve – legalábbis, ha panasonicos mércével mérjük.

Külső

Blu-ray lejátszó tervezésekor az egyik legfontosabb szempont az, hogy a készülék minél jobban illeszkedjen a nappaliba, valamint számít az is, hogy a dizájn lehetőleg összhangban legyen a tévével. Általában a gyártók nem tudják, hogy adott készüléket milyen tévével párosítanak a felhasználók, a DMP-BDT300 esetében azonban viszonylag jól belőhető ez; szinte biztos, hogy a Panasonic egyik 3D-s plazmája mosolyog majd néhány centivel a Blu-ray lejátszó előlapja fölött.

A DMP-BDT300 előlapja legnagyobb részben sötétbarna színű (éppen olyan, mint amilyen a Panasonic 3D-s plazmatévéjének az előlapja), az alsó részre pedig világosba hajló festés került, ami egy vékony ezüstcsíkban végződik. Az előlap gyakorlatilag egyetlen sík felületet alkot, viszont két részből áll. Bal oldalt az optikai meghajtót találjuk, míg a jobb oldali, nagyobb részre „került” a kijelző, a visszajelző LED valamint a távirányító érzékelője is.

Lehajtható az előlap

A jobb oldali rész lehajtható, így férhetünk hozzá az SDXC kártyahelyhez és az egyik USB porthoz, valamint a PLAY és a STOP gombokhoz. Ami a gombok számát illeti, a Panasonic nem esett túlzásba, hiszen az imént említett kettő mellé csupán a felső rész bal oldalán a bekapcsoló gomb, és a jobb oldali tálcanyitó gomb csatlakozik. Az előlap szép számmal tartalmaz feliratokat: középen a Panasonic logó és a típusjelzés, balra a Blu-ray logó, jobbra pedig a 3D Full HD embléma került.

Az előlap nemcsak abban hasonlít a TX-P50VT20E tévé kávájára, hogy sötétbarna, hanem abban is, hogy – a változatosság kedvéért – fényes felületű is. A lejátszó borításának többi része viszont fekete és matt fényezésű. A DMP-BDT300 szélessége szabványos „erősítő-szélesség” (430 mm), így a lejátszó bármilyen hifi állványon illetve a tévéállványok alatt kialakított részen is elfér. A készülék tappancsai elég nagyméretűek, azonban a tartó felülettel csak a lábak közepén elhelyezett apró szivacsok érintkeznek. Ennek a megoldásnak annyi az előnye, hogy az optikai meghajtó által keltett vibrációk biztosan nem érik el az állványt.

A hátlap a csúcskategóriás lejátszóktól megszokott képet festi, minden szükséges csatlakozót tartalmaz, még 7.1-es analóg audio kimenetet is. Balról jobbra haladva elsőként a tápcsatlakozó, majd a hátsó ventilátor nyílása következik. A légkavaró a méretéből adódóan nem lehet túl hangos – ám ezt (mondhatjuk, hogy szerencsére) nem tudtuk megtapasztalni, mert a néhány napos teszt során egyetlen egyszer sem volt szükség az aktív hűtésre. A DMP-BDT300-ra két HDMI kimenet is került. A másodikra akkor lehet szükség, ha olyan erősítőnk van, ami a 7.1-es hangot támogatja, de még nem HDMI 1.4-es, ebben az esetben a bal oldali kimenet a tévéhez, a jobb oldali kimenet pedig az erősítőhöz „tartozik”.

Két HDMI kimenet van, a második is teljes értékű

A HDMI csatlakozók mellett az Ethernet és egy második USB sorakozik. Ez utóbbiba praktikusan a mellékelt WiFi sticket csatlakoztathatjuk, ha a Blu-ray lejátszó miatt nem szeretnénk egy LAN kábelt végighúzni a nagyszobán. A további, szokásos kimenetek a hátlap jobb oldalára kerültek, itt találjuk az optikai és az S/PDIF hangkimeneteket, az 5.1 csatornás analóg hangkimenetet, és az AV szettet (kompozit+YPbPr+sztereo audio), amelynek audio kimenete szolgál 7.1-es hang esetén a hátsó hangszórók meghajtására.

Az előlap sötétben

A DMP-BDT300 csomagolása a lejátszó mellett a távirányítót, a WiFi adaptert, egy HDMI kábelt, egy tápkábelt valamint a kézikönyvet tartalmazza.

A CIKK MÉG NEM ÉRT VÉGET, KÉRLEK LAPOZZ!