A készülék nem az első Dune, ami szerkesztőségükben megfordul: még áprilisban próbáltuk ki a Dune Prime 3.0-át, amivel kifejezetten elégedettek voltunk. A Dune MAX ehhez a típushoz képest nem hoz forradalmi változást, ám a sok apró javításnak köszönhetően mégis egy érezhetően jobb készüléket kapunk, amire szüksége is van a HDI-nek, ha továbbra is labdába szeretne rúgni az egyre zsúfoltabbá váló médialejátszó-piacon.
A MAX, folytatva a Prime hagyományait, egy BD-olvasóval felszerelt, de merevlemez fogadására is képes készülék, amelyet ráadásul alaposan felkészítettek a további bővítésekhez is. Talán a legfontosabb változás az, hogy Dube MAX-ba már 3,5”-os HDD-t szerelhetünk, így rögtön sokkal több (és olcsóbb) tárhely áll rendelkezésre a filmek tárolásához. Ráadásul a merevlemez beszereléséhez a házat sem kell felnyitnunk – sőt, mi több, a lejátszót sem kell kikapcsolnunk – erre ugyanis az előlap jobb oldalán elhelyezett fiók szolgál. Semmiféle csavarozásra, szerelgetésre nincs szükség, egyszerűen csak be kell csúsztatni a SATA HDD-t: a készülék rögtön felismeri és használatba is veszi azt. Ami a vezérlőszoftvert illeti, itt lényegesen kisebb a változás: funkciók tekintetében a MAX alapvetően ugyanazt nyújtja, mint a Prime.
Külső
A Prime-hoz hasonlóan a MAX is arra készült, hogy az otthoni házimozi része legyen, ezért úgy is néz ki, mint egy rendes szórakoztatóelektronikai eszköz, például egy normál Blu-ray lejátszó; az ebben a kategóriában megszokott selyemfényű fekete fedő- és oldallapok, valamint érdes fekete előlap miatt a HDI lejátszója nyugodtan elhelyezhető a többi hasonló eszköz között.
A Dube MAX mérete 430×302×70 mm, szellőzőnyílás pedig csak a jobb oldalára került, így akár az állvány közepén is elhelyezhető, nem muszáj a legfelső polcon helyet találni számára. A szellőzőnyílás mögött viszont egy meglehetősen zajos ventilátor rejtőzik, amely készenléti állapotban is zúg. Feladata alapvetően a HDD hűtése lenne, ha nem használunk merevlemezt (vagy nem féltjük), a menüből kikapcsolhatjuk, ekkor a készülék már egy halk szobában sem lesz zavaró.
A lejátszó dizájnja elegánsabb elődjénél. Előlapja ennek is három részre van osztva, bal oldalon egy lehajló ajtó mögé került a BD-meghajtó tálcája, míg jobb oldalon egy másik ajtó mögött a már említett HDD-fiók van. Középen a kékszínű szegmenses kijelző került, ez alatt pedig az alapfunkciók elérését lehetővé tevő gombokat helyezték el a tervezők.
A gombokkal közönséges CD/DVD/BD-lejátszóként használhatjuk a MAX-ot, de a teljes funkcionalitás eléréséhez szükség lesz a mellékelt távvezérlőre is, amely nem sokban különbözik az előző változattól: az alsó sorban megjelent rajta két új gomb.
Ezek közül a REC-cel a felvételi opciót használhatjuk ki (digitális tuner vagy IPTV, internetrádió és HDD kell hozzá), míg a HDI Dune logójával díszített billentyű egyelőre funkció nélkül maradt. Az előlap jobb oldalán lent két nyílást találunk: egy SD-kártya olvasót (SDHC kártyákkal is kompatibilis) és egy gumilappal védett USB portot.
A csatlakozók nagy része természetesen hátra került. A video- és hangjeleknek egy 1.3-as szabványnak megfelelő HDMI csatlakozó, valamint analóg komponens és kompozit kimenetek állnak rendelkezésre. A hangot digitális formában koaxiális és optikai kimeneten keresztül is csatlakoztathatjuk a házimozi-erősítőre, ezen felül pedig normál sztereo és 7.1-es analóg csatlakozókat is használhatunk. Az adatokat Gigabites Ethernet porton (a gigabit támogatása továbbra is „kísérleti”) illetve két USB csatlakozón keresztül juttathatjuk el a készülékhez, az eSATA ezúttal lemaradt a menüről. Az USB portokhoz nemcsak külső meghajtókat csatlakoztathatunk, hanem bizonyos DVB-T és WLAN adaptereket is, ezekkel a MAX tudása kibővíthető. A tápkábel a számítógépeknél megszokott háromeres változat, természetesen cserélhető, a csatlakozó felett pedig egy mechanikus főkapcsoló is található. Újdonság az I2C port – ám ennek hétköznapi felhasználóként nem sok hasznát vesszük majd. A hátoldal közepén két leszerelhető lemezt találunk, ezek mögé opcionális bővítőkártyákat szerelhetünk be.
