Nincs időd napi szinten követni az eseményeket? Iratkozz fel heti hírlevelünkre! E-mail cím:

A Computex 2016 blogból ajánljuk

A Zotac vízhűtés segítségével oldotta meg a kis méretbe zsúfolt nagy teljesítmény hőtermelésének elvezetését.
Tavaly nagyot durrantott az ASUS a vízhűtéses GX700 noteszgéppel, most pedig tovább emelte a lécet a GX800-zal.
Tíz éves az ASUS Republic of Gamers márkája, úgyhogy most alaposan kitettek magukért – például egy alaplappal.
Az ASUS a ZenFone 3 három változatát jelentette be, a csúcson a Deluxe modell csücsül.
Inkább tablet mintsem telefon, és főleg multimédiás célokra ajánlható az új ASUS gigamobil.
Elég egy Thunderbolt 3 csatlakozó, és egy jobb notebookból máris játékokra optimalizált szörnyet kapunk.

Sharp LE320 (LC-32LE320E) LCD-tévé teszt

2010. november 25. - spidermanSzólj hozzá!

Címkék:
Újabb olcsó LED-es tévét dobott piacra a Sharp; tesztünkben arra kerestük a választ, vajon az LE320-as széria meg tudja-e ismételni az LE600-as tévék sikerét?

A Sharp számára a 2010-es év sok újdonságot hozott, megjelent a Quattron (RGBY) technológia, a termékpalettát ellepték a LED-es tévék, valamint a cég a dizájn terén is hatalmasat lépett előre. Az LE320-as szériát a Sharp ugyan már tavasszal bejelentette, a hazai megjelenésre azonban elég sokat kellett várni – tesztünkből kiderül, hogy megérte-e.

Nem is olyan régen jelent meg belépő szintű, 32 colos tévéket összehasonlító tesztünk, amelyben az LG, a Panasonic, a Samsung és a Sony egy-egy készüléke szerepelt. Bár a Sharp tévéje abba a mezőnybe ára miatt nem fért volna be, az LC-32LE320E valahol mégis velük versenyzik, hiszen „csupán” 180 ezer forintba kerül, és ezzel a LED-es tévék mezőnyében, főleg ahhoz képest, hogy csak most jelent meg a boltokban, igen kedvező az ára. Az ugyancsak 32 colos, LE600-as Sharp jóval 200 ezer forint feletti árral indult, persze azért a tévéért azóta jelentősen kevesebbet, kb. 160 ezer forintot kell csak fizetni, így az LC-32LE320E-nek házon belül is akad kihívója – és nem szabad elfelejteni azt sem, hogy azóta más gyártók is piacra léptek kedvező árú LED-es termékeikkel.

Külső

Ahogyan a bevezetőben is említettük, a Sharp tévék dizájnja nagyon sokat változott. Ez szembetűnő akár már az előző évi modellekhez képest is, ha a cég 2009-es és 2010-es tévéit egymás mellé tennénk, nem biztos, hogy rávágnánk: a tévéket ugyanaz a cég gyártotta.

Amíg az év elején megjelent LE600-as és LE700-as tévék még alapvetően szögletes dizájnt kaptak, az LE320-as széria kávájának és talpazatának sarka lekerekített, így a tévé megjelenése erősen emlékeztet az LE810-esekre és 820-asokra – de azért természetesen több apró és kevésbé apró különbség is van a sorozatok kialakítása között. Az egyik fontos dolog rögtön az, hogy amíg az LE810/820-as tévékről látszik, hogy a Sharp a felsőkategóriában küldi őket harcba, az LE320-ról az látszik, hogy az olcsóbb termékek között kell helyt állnia. A 820-asokkal összevetve például, nincsen Full Flat dizájn, emellett pedig az anyagválasztás is kevésbé jó. Mindezt a Sharp mérnökei megtoldották azzal, hogy a káva előlapját kivéve a teljes borítás fehér színű, így az összhatás eléggé műanyagosra sikerült. Persze normál esetben a tévének úgyis csak az elejét fogjuk látni, így a hátlap fehér színe nem zavaró, az viszont nem biztos, hogy mindenkinek tetszeni fog, hogy a fehér szín az előlapon is megjelenik egy, a tévé oldalán végig körbe futó fehér csík személyében.

A fekete előlap természetesen fényes, az alsó részen pedig a már-már elmaradhatatlan „színes” díszítőelem is megtalálható, benne az ide Sharpok védjegyévé vált, fordított V betűt formázó, bekapcsolást jelző LED-del. Ennek fénye az LE320-as széria esetében kék színű. A talp fémből készült, de borítása műanyag, és szintén fekete. A tévé és a talp a dobozból külön kerül elő, a rövid nyak pedig a tévé kávájára már előre fel van szerelve – de természetesen abban az esetben, ha a 32LE320E-t a falra szeretnénk feltenni, néhány csavar eltávolítása után ez a modul teljesen leszedhető.

A hátlap és a csatlakozók kialakítása, attól eltekintve, hogy a borítás fehér színű, olyan, mint amilyen vékony tévéknél lenni szokott. Az LC-32LE320E kávája 45 mm vastag egyébként, így az oldalsó LED-es megvilágítás ellenére annyira azért nem vékony. Ha a tévét szemből nézzük, akkor a jobb oldalra kerültek a gombok (csatorna fel/le, hangerő fel/le, menü, bemenet és készenléti állapot), balra pedig az oldalsó csatlakozók. Az oldalsó csatlakozópanel a harmadik HDMI bemenet mellett egy USB portot, a CI adapter foglalatát, kompozit analóg bemenet illetve fülhallgató kimenetet tartalmaz. A hátsó rész szintén a megszokott képet mutatja, itt két HDMI bemenetet, két SCART, komponens és D-Sub bemeneteket találunk, az analóg csatlakozókhoz pedig természetesen hangbemenetek is tartoznak. A hang a tévéből S/PDIF kimeneten vagy sztereo RCA csatlakozókon keresztül távozhat külső erősítő felé.

A tévé az analóg adások mellett a digitális DVB-T illetve DVB-C adások vételére is alkalmas. A kódkártya fogadásához szükséges CI adapter nem tartozék, de egy ilyen modul vásárlása után akár a MinDigTV Extra csomagban lévő csatornákat is nézhetjük. A DVB-C tuner magyar területi beállítással is aktív, azonban tévészolgáltatónktól is függ, hogy valóban tudjuk-e majd használni.

Belső

Nem meglepő módon a Sharp nemcsak a külsőn spórolt, hanem az elektronikán is. Az LC-32LE320E-be 32 colos panel került, természetesen Full HD felbontású. Bár VA panelről van szó, sajnos nem U2VA, sőt, nem is ASV típusról van szó, hanem „sima” MVA-ről – azaz a tévét nemhogy nem a legújabb panellel nem szerelte fel a Sharp, de még csak nem is saját gyártásút használ ennél a szériánál. A panel fényereje 450 cd/m², válaszideje pedig 6,5 ms – ezek az értékek teljesen átlagosak, és teljesen elfogadhatók.

Érdekes, hogy bár az elektronika tudja fogadni a 1080p-s jelet, a tévé „dobozán” csak a HD TV 1080p logó szerepel, a HD Ready 1080p viszont nem. A Sharp honlapja is megerősíti ezt az infót, ami azért érdekes, mert a 2008-as indulásunk óta ez a tévé nagyjából a második olyan, amelyikre ez a logó nem került fel. A HD Ready 1080p logót akkor használhatja egy gyártó, ha a tévé panelje 1920×1080 pixeles felbontású, az elektronika tudja fogadni a 1080p@24/50/60Hz-es jelet és van lehetőség az 1920×1080 pixeles felbontás overscan nélküli megjelenítésére is – ezek az LC-32LE320E esetében is adottak. A fontosabb extrák közül a 100 Hz, a scanning backlight és a 24p lehet érdekes, attól függően, hogyan használjuk majd a tévét.

Színprofilból összesen öt áll rendelkezésre: szabványos, élénk, film és eco gyári beállítások valamint egy felhasználói mód közül választhatunk. A Sharp korábbi tévéitől eltérő módon a színprofilok az egyéni kivételével nem paraméterezhetők, így ha bármelyiken változtatni akarunk, rögtön az egyéni színprofilba kerülünk. Ez a megoldás nem túl jó, mert ha erről a tényről elfeledkezünk, akkor a korábban nehezen kikísérletezett beállításokat egyetlen gombnyomással a kukába küldhetjük.

A gyári beállítások a Sharp tévéi esetében általában nem tökéletesek, így igazán nem lepődtünk meg azon, hogy a LED-es tévék között a belépő szintet képviselő LE320E sem különösképpen remekelt. A helyzetet azonban sajnos most az is nehezíti, hogy a kevés menüopció miatt (nem lehet állítani sem a gammát sem a fehéregyensúlyt), a tévét elég nehéz is jól beállítani. A szabvány, élénk és öko színprofilok nem igazán használhatók jól, mert erősen túlszaturáltak és a képélesítés is majdnem a maximumon van (ez utóbbi viszont annyira nem vészes, a képélesítés egyáltalán nem agresszív). A mozi színprofil már sokkal jobb, itt a színek és a színhőmérséklet is nagyjából rendben van, azonban a gamma csak 2,1, ami a sötétebb helyeken meg is látszik, itt csökken a részletesség. Mivel a színprofilokat nem is lehet módosítani, borítékolható, hogy mindenki egyéni beállítást fog használni (már akkor is az egyéni beállításokhoz „lök át” a tévé szoftvere, ha eggyel csökkentjük mondjuk a fényerőt).

A legjobb beállításokkal is messze vagyunk az optimálistól

A legjobb beállításokat hosszas próbálgatás után a következő helyen találtuk meg: fényerő 54, kontraszt 50, szín 48, árnyalat 2, élesség 3, színhőmérséklet meleg, vörös tónus ki, háttérfény 19 (világos szobában felemelhetjük akár 30-ra is), DCR (dinamikus kontraszt) ki. Ezekkel a beállításokkal erős közepes eredményt kaptunk, a gammát ki tudtuk hozni 2,2-re, de a színhőmérsékletet nem sikerült 6500K-ra belőnünk (7100K lett). A fényerő 145 cd/m²-re, a fekete értéke pedig 0,1 cd/m²-re módosult, az optimális beállításokkal így 1493:1-es kontrasztot lehet elérni; korábbi tesztjeink eredményeivel összevetve jól látszik, hogy a kontraszt és a fekete is jelentősen elmarad az ASV panellel szerelt tévék hasonló jellemzőitől. Annyi pozitívum ezért van a dologban, hogy a fenti beállításokkal a részleteket sikerült majdnem teljesen tökéletesen előcsalogatnunk.

A Sharp valamiért egyébként minden gyári színprofilnál feleslegesen erős háttérfényt használ, amit megerősít az is, hogy a fogyasztás optimális beállításokkal csak 44,2 watt volt, míg a szabványos színprofillal 72,4 wattot mértünk. A készenléti állapotban a tévé csak 0,1 wattot fogyaszt. A Sharp a fogyasztási adatokat tekintve hosszú ideje a legjobb a mezőnyben, ezt az LE320-as szériával ismét sikerült bebizonyítania a japán gyártónak.

A CIKK MÉG NEM ÉRT VÉGET, KÉRLEK LAPOZZ!