Az Acer 2009-ben jelentette be a Timeline sorozatot, ami kifejezetten jót tett a cég hírnevének: az ide tartozó gépek vékonyak, üzemidejük meghaladja a 8 órát, és ugyan teljesítményükkel nem döntenek rekordokat, ahhoz elég gyorsak, hogy az utazás közben felmerülő feladatokat könnyedén megoldjuk velük. Mindehhez tavaly még az Intel CULV platformja szolgáltatta az alapokat, amelyre több, sikeresnek mondható notebook is épült. Ezek – és így a 1810TZ is – elsősorban azoknak ajánlhatók, akik egy viszonylag olcsó, jól hordozható számítógépet akarnak, és a mobilitás elsőbbséget élvez a nagy teljesítménnyel szemben. Természetesen szó sincs arról, hogy az árak tekintetében ezek a notebookok versenyképesek lennének a netbookokkal, viszont az ár/teljesítmény és a teljesítmény/üzemidő tekintetében mindenképpen azok. Lássuk, hogyan sikerült a ráncfelvarrás, mit tud az Acer Aspire TimelineX 1830T.
Külső
Az előd megjelenése óta eltelt bő egy évben az Acer mérnökei láthatóan arra koncentráltak, hogy egy sokkal komolyabb, profibb kinézetű gépet hozzanak létre. Ennek köszönhetően a 1830T több szempontból is „üzleties” hatást kelt: kevesebb rajta a fényes felület, a monitor fedelét a sima műanyag helyett egy érdesebb, így koszolódásra kevésbé hajlamos és valamivel masszívabb (de még mindig műanyag) felület váltotta fel.
A csuklótámasz kifényesedésre hajlamos műanyag lapjának helyére szálhúzott alumínium került, és a bekapcsológomb is jóval igényesebb, modernebb formát kapott. A korábban hátul enyhén csapott formatervet hagyományosabb, szögletesebb váltotta, a tapipad pedig gyakorlatilag beolvadt a csuklótámaszba. A méretek érdemben nem változtak: a 1830T 285×204×28 mm-es, tömege pedig 1,44 kg. Fontos átalakításon esett át ugyanakkor az új tápegység, ami most már egy túlméretes mobiltöltőre hasonlít. Mérete és cserélhető villája miatt utazáshoz sokkal kényelmesebb, mint a korábbi, külön tápkábelt használó megoldás.
Mindent egybevéve a fejlesztésekkel elégedettek lehetünk, a gép külsőre igényes, és apróbb hibáktól eltekintve egészen jól összerakott. Az apró hibák közé az tartozik például, hogy az általunk tesztelt példányon a tapipad gombjai nem állnak teljesen síkban – de mivel kivitelük amúgy is elég egyszerű, könnyen elképzelhető, hogy idővel „kisimulnak” majd. A másik gyenge pontot a zsanérok jelentik, ezek éppen olyan vékonyak, mint amilyenek az elődnél voltak.
Az új anyagválasztásnak köszönhetően a gép külseje koszolódásra egyáltalán nem hajlamos, sem a fedél, sem a csuklótámasz nem zsírosodik. A kijelzőn és a fényes kereten viszont, kis túlzással, minden szennyeződés meglátszik, s mivel a készülék kinyitásakor szinte biztos, hogy hozzáérünk a kerethez, felkészülhetünk arra, hogy a felső élen állandóan ott lesz az ujjlenyomatunk.
A kijelző, ahogyan az előbb már utaltunk rá, a többi Acer Aspire modellhez hasonlóan fényes (hiába, az utazóbarát matt változat a TravelMate széria kiváltsága), így tükröződik. A notebook csukva tartásáról a zsanérok súrlódása gondoskodik, a monitort pedig a billentyűzettel való érintkezéstől a megszokott kis gumitappancsok óvják. A TFT keretének felső része egy webkamerát is rejt.
A gépház alsó része szürke és fekete műanyagokból áll, kivéve a már említett, alumínium csuklótámaszt. A billentyűzet kerete például fekete, és szintén fekete az ház alsó része valamint az oldala is. Mindezt egy ezüstszínű csík fogja össze, amely a gép egészén végigvonul – kivéve a hátat, ahol a hatalmas, a gépházba jócskán benyúló akkumulátor található.
A billentyűzeten nem sokat változtatott az Acer az elődhöz képest – mondhatni semmit, gyakorlatilag ugyanakkora és ugyanolyan gombokat kapunk, a felső sorban elhelyezett plusz funkciógombokkal. A klaviatúra nem túl merev, a közepe gépelésnél már kis erő hatására is besüllyed. Extra kapcsolóból viszont egyet sem kapunk, eltűnt ugyanis a Bluetoothhoz és a WLAN-hoz tartozó külön kis csúszka a gép elejéről. Ezeket az adaptereket az Fn+F3 gombok megnyomásával előhívható kis panellel tudjuk ki- és bekapcsolni. Ami a többi Fn+Fx kombinációt illeti, az F4-gyel a készenléti üzemmódot kapcsolhatjuk be, az F5-tel a csatlakoztatott képernyők között válthatunk, az F6 kikapcsolja a monitor háttérvilágítását, az F7 a tapipadot, az F8 pedig a hangszórót. A hangerő és a fényerő beállítása a kurzormozgató gombokkal lehetséges. A visszajelző LED-ek egyik része a billentyűzet feletti részre került (jobbra a HDD/CAPS Lock/Num Lock fényei, balra, az alumíniumból készült bekapcsoló gombban pedig a működést jelző LED találhatók). A többi LED a csuklótámasz bal első élére került, így a töltést jelző lámpa, a Wi-Fi fénye valamint a második bekapcsolást jelző LED a gép csukott állapotában is láthatók.
A tapipad a billentyűzet alatt, enyhén balra tolva található. A csuklótámasztól inkább csak optikai módon van elválasztva, két alig érezhető csík jelöli szélét. Érzékenysége rendben van, de mérete és az apró gombok miatt használata nem túl kényelmes.
Megfordítva a gépet a megszokott matt, sötétszürke műanyag fogad bennünket, amelyen egy nagy, nem túl könnyen kinyitható fedelet találunk – e mögött helyezkedik el a merevlemez és a memória, ezeket tehát könnyen bővíthetjük, ha szükség lenne rá, valamint a fedél alatt hozzáférünk a mini PCIe slothoz is, amelyben a Bluetooth/WLAN modul lapul.
