ASUS Eee PC 1215B netbook teszt

2011. május 02. - mostSzólj hozzá!

Hosszú idő után az AMD a Brazosszal előállt egy olyan platformmal, amellyel sikerülhet megtörni az Intel dominanciáját a netbookok piacán. Tesztünk alanya, az ASUS Eee PC 1215B is erre a platfromra épül.

Jogos a kérdés, hogy nem érkezett-e későn a Brazos, hiszen a netbookok piaca a tabletek hatására egyre jobban zsugorodik. A folyamatban persze semmi különös nincsen, hiszen az előbbiek eredetileg pont arra készültek, amire a tableteket használjuk: internetezésre, médiafogyasztásra és a neten keresztüli kommunikációra. Lehet azzal érvelni, hogy a netbookok billentyűzetük miatt sokkal alkalmasabbak a munkára, de a helyzet az, hogy ezeket a gépeket sebességük miatt általában nagyon kevesen használják munkagépként, így a termékkategória akár rövid távon is feleslegessé válhat.

Ezen változtathat kicsit az AMD Brazos platformja, amely teljesítményét tekintve az Intel Atom felett, de a CULV platform alatt helyezkedik el, és ennek megfelelően alakul a vele szerelt netbookok ára is. Ez egyben azt is jelenti, hogy ezek a gépek a netbook-kategória csúcsát képviselik, tehát kialakításuk, kivitelük is ennek megfelelő. Jól példázza ezt az Eee PC 1215B is, amely egészen más hatást kelt, mint például az egykori Eee PC 701 – mind árban, mind pedig kinézetben ég és föld a különbség.

Külső

A hagyományos netbookokat általában olcsó műanyagok és egyszerű kivitel jellemezte, míg mostani tesztünk alanya inkább néz ki egy dizájnos subnotebooknak, mint netbooknak: összeszerelése például egészen kiváló, egyedül a felhasznált műanyagok tapintása árulja el, hogy nem egy felsőkategóriás termékről van szó. A külső burkolat nagy része selyemfényű fekete műanyagból készült, ennek hátránya, hogy könnyen koszolódik, az ujjlenyomatokat mágnesként vonzza.

Ilyen anyagból van a kijelző hátsó része és a csuklótámasz is, míg a chiclet-billentyűzet és a képernyő kerete fényes, tükröződő, ami divatosnak divatos, de mint mindig, itt is zavaró lehet, ha hátulról süt a nap. Ugyanígy tükröződő a kijelző is, ami ebben a kategóriában megszokott. Meglepően és dicséretesen visszafogott volt az ASUS a díszítőelemek területén: a hátsó ASUS felirat és a tapipad széleit jelző ezüstszínű csíkokon kívül nincs semmi extra a gépen, és ezek sem csicsásak, így a 1215B egy visszafogott üzleti kis gép hatását kelti.

A netbookot csukott állapotban szokás szerint a zsanérok tartják, arról pedig, hogy a billentyűzet és a monitor ne koccanjon össze, az előbbi peremén és az utóbbi felső káváján és oldalán elhelyezett gumicsíkok tehetnek. Az általunk tesztelt, teljesen új gép esetében a zsanérok elég erősen zárnak, a gépet kinyitni csak két kézzel lehetett, és a kijelző dőléséhez sem elég egy kéz. Ez nem különösebben zavaró, arra azonban készüljünk fel, hogy a képernyő túl nagy szögben nem dönthető hátra, ölünkben tartva például már előfordulhat, hogy nem tudjuk úgy beállítani a kijelzőt, hogy merőlegesen nézhessünk rá.

A billentyűzet maga jól sikerült, a rendelkezésre álló helyet az ASUS remekül használta ki. A klaviatúra kiosztása tipikusan asusos, megegyezik a tajvani gyártó többi kis gépénél megszokottal. A felépítés elég közel van az asztali billentyűzethez, így kényelmesen használható, az pedig mindenképpen jó pont, hogy egyik fontos billentyű sem lett összenyomva: a kurzormozgató gombok szabályos fordított T alakba rendeződnek. Az egyedüli kompromisszumot a jobb szélen függőlegesen elhelyezett PdDn-PgUp, Home és End gombok jelentik. A 1215B viszonylagos olcsósága a billentyűzeten azért tetten érhető, ugyanis elég hajlékony, gépelés közben a közepe eléggé benyomódik.

Extra kapcsolóból kettőt találunk a 1215B-n, ezeket a bekapcsoló gombbal átellenben, a billentyűzet felett a bal oldalon helyezték el a mérnökök. A kettős bal tagja az ASUS-nál megszokott Linux-alapú másodlagos operációs rendszert indítja el (értelemszerűen a gép kikapcsolt állapotában), míg a jobb oldali a vezeték nélküli adapterek ki- és bekapcsolására szolgál.

A további plusz funkciók szokás szerint a funkcióbillentyűkre kerültek, és az Fn gombbal hívhatóak elő: az F1-gyel a készenléti állapotot kapcsolhatjuk be, az F2 a vezeték nélküli adaptert kapcsolja ki és be. Az F5-F6 párossal a kijelző háttérvilágítását állíthatjuk be, az F7-tel pedig teljesen kikapcsolhatjuk a kijelzőt. Az F8 a kijelző és a külső megjelenítő között vált, az F9 a tapipadot tiltja le, az F10-F11-F12 pedig a hangerő állítására illetve némításra szolgál. A visszajelző LED-ek egy sorban elöl, bal oldalon vannak, mind felülről, mind elölről nézve jól láthatóak.

A csuklótámasztól két ezüstszínű csíkkal elválasztott tapipad a középvonaltól enyhén balra tolva helyezkedik el, mérete 83×50 mm. Érzékenysége és mérete teljesen rendben van, az egy darabból álló selyemfényű gombot sem találtuk túl keménynek.


Ha megfordítjuk az Eee PC 1215B-t, akkor az apró mintával feldobott hátlapot láthatjuk. a gép itt sem kelt olcsó hatást. A hátul enyhén kiemelkedő akkumulátort kivéve egyetlen kinyitható kis fedelet találunk itt, ezt egyetlen, gumifedél alá rejtett csavar eltávolítása után nyithatjuk fel. Alatta található a két memóriafoglalat, ami egyébként már alaphelyzetben is tele van. A gép mérete 295×202×36 mm, tömege pedig 1,53 kg.

A CIKK MÉG NEM ÉRT VÉGET, KÉRLEK LAPOZZ!