Sony VAIO E Series (VPCEH1) notebook teszt

2011. augusztus 01. - mostSzólj hozzá!

Címkék:

Kipróbáltuk a Sony VAIO családjának új középkategóriás, Sandy Bridge processzorra épülő modelljét.

A teszt során nemcsak arra voltunk kíváncsiak, hogy mit hoz az új Core i5 processzorszéria a notebookok számára (immár a végleges, megbízható Cougar Point lapkakészlettel párosítva), hanem arra is, hogy mit várhatunk a Sony középkategóriába szánt gépeitől. A kérdés azért is érdekes, mert korábban a VAIO noteszgépek úgy éltek a vásárlók fejében, mint nagyon profi, de egyben nagyon drága masinák, amelyeket átlagos felhasználó úgysem engedhet meg magának. Ez a jelen gazdasági helyzetben érthetően nem tetszik a Sonynak, így a japán márka egyre jobb ár/érték arányú gépekkel igyekszik megváltoztatni a róla kialakult képet.

Külső

A korábbi VAIO gépek mind jellegzetes, messziről megismerhető dizájnt kaptak, az E széria azonban a hátlap közepén található VAIO feliratot leszámítva olyan, mint a legtöbb átlagos noteszgép. Egyetlen különlegességének az érdekesen textúrázott műanyag burkolat számít. A gép anyaga selyemfényű, és ez a mintázattal párosítva igen hatékonyan szünteti meg az ujjlenyomatok miatti koszolódást. Ez a műanyag szerencsére nemcsak a monitor hátoldalán, hanem a csuklótámaszon is megtalálható – remélhetőleg ez azt jelenti, hogy az utóbbi rész hosszabb távon sem fog kifényesedni.

A billentyűzet feletti rész hasonló színű, de apró lukacsos mintát kapott. Mögötte találjuk a hangszórókat, és itt vannak a különféle extra gombok is. A gép összhatása kifejezetten visszafogott, egyetlen dísze az előbb már említett, a kijelző hátoldalára rakott nagyméretű VAIO felirat, ezen kívül semmilyen csicsás dolog nem került rá. A kijelző enyhén tükröződik, kerete viszont matt. A gép csukott állapotban való tartásáról a zsanérok súrlódása gondoskodik. Mivel ezeket elég vékonynak találtuk, elképzelhető, hogy nagy igénybevétel esetén idővel kilazulnak – az ilyen jellegű dolgokat azonban sajnos nem tudjuk néhány nap alatt kipróbálni.

Összeszerelését tekintve a notebook jó, nincsenek rajta gyenge illesztések vagy recsegő panelek, viszont a 15,6”-os kijelzőhöz illeszkedő műanyag lapok szilárdsága nem éppen első osztályú. A billentyűzet tipikusan sonys, azaz különálló gombokból áll, de ez ma már nem csak a VAIO és az Apple gépek kiváltsága. A kiosztás jó, a viszonylag nagy képernyő miatt pedig maradt elég hely a külön numerikus résznek is. Az egyes billentyűk mérete nem különösen nagy, de jól elkülönülnek egymástól ahhoz, hogy kellemesen lehessen a notebookon gépelni. Az egyetlen problémánk az volt a klaviatúrával, hogy erősebb nyomásra behajlik. A speciális funkciókat nyújtó Fn+F gombkombinációk ennél a gépnél is működnek, ezeken túl három extra gombot kapunk, amelyek Assist, Web és VAIO névre hallgatnak. Ezek közül az első a VAIO Care nevű segédközpontot indítja el, a Web a Windows elindítása nélkül elérhető, Linux alapú böngészőt kapcsolja be, a VAIO pedig alapesetben a Sony saját médialejátszóját indítja el, viszont tetszőlegesen beprogramozható.

A billentyűzet alatt erősen balra tolva találjuk a tapipadot, amely a burkolat anyagából készült, és csak egy enyhe, a mintázattól mentes bemélyedésként érzékelhetjük. Érzékenysége jó, és az alatta elhelyezett, két különálló gombbal is meg voltunk elégedve, viszont méretét kicsit kicsinek éreztük – a szélesvásznú, 16:9-es kijelzőhöz képest például kifejezetten zavaró, hogy 4:3-as oldalarányú.

Amennyiben megfordítjuk a noteszgépet, akkor a megszokott, fekete selyemfényű műanyagot találjuk, rajta két levehető fedéllel, amelyek mögött a memóriát és a merevlemezt találjuk, a hozzájuk tartozó csavarokat egy, illetve két pötty jelöli, míg a három pöttyel jelölt csavar az optikai meghajtót tartja a helyén. A gép mérete 370×249×32 mm, tömege pedig 2,78 kg, tehát hordozhatósága megfelel a kategóriában elvárhatónak – ez röviden azt jelenti, hogy a notebook azaz állandóan úton lévőknek semmiképpen sem ajánlható.

A CIKK MÉG NEM ÉRT VÉGET, KÉRLEK LAPOZZ!