Lenovo ThinkPad X220 notebook teszt

2011. október 24. - mostSzólj hozzá!

Ha notebookokról van szó, lehetetlen kihagyni a ThinkPad szériát: az eredetileg IBM, ma pedig a Lenovo által gyártott noteszek neve gyakorlatilag egybeforrt a professzionális mobil munkaeszközével.

Az eredeti ThinkPad noteszgép 1992-ben jelent meg, akkor még 486-os processzorral és 10,4”-os TFT kijelzővel. Az azóta eltelt 19 év alatt a rengeteget fejlődött a technika, egyvalami azonban változatlan: a ThinkPadok ma is elsősorban a sokat utazó, és utazás közben is aktívan dolgozó emberek számára készülnek. Minden más – ár, formaterv, divat – csak másodlagos szerepet tölt be tervezésükkor. Ennek megfelelően egy mai változat külsőleg alig különbözik egy 5-6 évestől: a legfontosabb dizájnelemek ugyanazok. Tesztünk alanya egy X220-as modell; aki ismeri a ThinkPadok elnevezési szokásait, az ebből rögtön tudja, hogy egy ultrahordozható gépről van szó. Ha még egy „s” betű is lenne a név végén, akkor egy igazi csúcsmodellt tartanánk kezünkben, itt azonban nincs s, tehát egy olyan változatról van szó, amelyet nem csak a felsővezetők engedhetnek meg maguknak.

Külső

Egy ThinkPad esetében elég nehéz a dizájnról beszélni, hiszen a gép tervezésekor az volt a lényeg, hogy egy strapabíró és funkcionális házba építsék be a lehető legmegbízhatóbb alkatrészeket. Ennek megfelelően a külső vonalak elég szögletesek, a ház maga pedig rendkívül masszív, köszönhetően a matt burkolat alatt található magnézium „bukókeretnek”. Ez a matt burkolat természetesen mind a koszolódásnak, mind a karcoknak elég jól ellenáll, ráadásául fogása is kellemes, nem csúszik le róla ujjunk, ha a gépet ki szeretnénk venni a táskából. Egyébként már a méretből és a tömegből is látszik, hogy ultrahordozható gépről van szó: a noteszgép 305×206×38 mm-es és 1,5 kg tömegű.


Tipikus ThinkPad-tulajdonság a (természetesen matt) kijelző kávájának felső, hajlított íve. Ez a merevítés mellett arra is szolgál, hogy könnyebbé tegye a gép megfogását, ugyanis az IBM-nél még régebben végzett egyik felmérés azt mutatta ki, hogy sokan hajlamosak időnként a monitor felső káváját megfogva felemelni a notebookot – ez viszont elég balesetveszélyes a noteszgép szempontjából. A kiálló rész további előnye, hogy így az ráhajlik a billentyűzetre, tehát sokkal nehezebben csúszhat be valami keményebb tárgy ebből az irányból a klaviatúra és a kijelző közé.

A kijelző zárva tartásáról zár helyett a zsanérok súrlódása gondoskodik. Ezek a zsanérok fémből vannak és igen masszívak, így várhatóan jó pár évet kibírnak. Kialakításuk olyan, hogy a gépet akár 180 fokban is kinyithatjuk, így nem fordulhat elő, hogy valami miatt nem tudjuk az ideális szöget beállítani a billentyűzet és a monitor között.

Ami a kezelőszerveket illeti, ezek három részből állnak, ugyanis a billentyűzet és a tapipad mellett ott a híres TrackPoint, magyarul pöcökegér, amely már az első, 1992-es Thinkpadon is látható volt. Egyébként az, hogy ezen a gépen van tapipad, újdonságnak számít, hiszen az ennyire kis gépeket az IBM/Lenovo jó ideig csak pöcökegérrel szerelte fel.

Az, hogy ez utóbbit ki mennyire szereti, egyénfüggő: vannak ismerőseink, akik esküsznek rá, mi viszont inkább a tapipadot kedveljük, már csak azért is, mert ezzel működik a multitouch. Szintén nagyon jó a billentyűzet, amelyen ott a híres kék Enter gomb – valamint egy sor, az FN gombbal előhívható speciális funkció is.

Ezek funkciója nagyrészt a megszokott repertoárból kerül ki, az Fn+PgUp-ra viszont felhívnánk a figyelmet: ez kapcsolja ugyanis be a monitor kávájának felső élébe épített, a billentyűzetet megvilágító kis LED-et. Ez a megoldás véleményünk szerint sokkal jobb, mint amikor a gombok kapnak háttérvilágítást, hiszen azokat ujjainkkal eltakarjuk. A Lenovo megoldásával ezzel szemben kezünk is látható marad, könnyebb a sötétben gépelni és a tapipadot is egyszerűbb eltalálni.

Extra gombokból sincs hiány, ezeket felül találjuk egy sorban: itt van a hangerőt állító és a hangszórót illetve a mikrofont teljesen lekapcsoló gomb, valamint a kék ThinkVantage billentyű, amivel a Lenovo saját, beépített eszköztárát tudjuk elindítani.

Amennyiben megfordítjuk a gépet, akkor egyetlen „ajtót” találunk, amelyen keresztül a memóriát tudjuk bővíteni. Felette a külön megvásárolható dokkolóhoz tartozó csatlakozót helyezték el a mérnökök, e fölött pedig az akkumulátor látszik. Ezt hátrafelé húzhatjuk ki, saját gumilábaival pedig kicsit „felemeli” a notebook hátát az asztalról, hogy kényelmesebb legyen gépelni rajta.

A CIKK MÉG NEM ÉRT VÉGET, KÉRLEK LAPOZZ!