Samsung Series 9 notebook teszt

2011. november 28. - mostSzólj hozzá!

Nemcsak munkaeszköz lehet egy notebook, hanem divattárgy is. Jó példa erre a MacBook Air – de a Samsung reményei szerint ilyen (lesz) a Series 9 noteszgépcsalád is.

Semmi sem bizonyítja jobban az Apple és a MacBook Air sikerét, mint az, amikor más cégek kifejezetten ennek a gépnek próbálnak versenytársat kreálni. Az utóbbi időben az Intel például kifejezetten az Air sikerének hatására hozta létre az ultrabook kategóriát, a Samsung pedig szintén az Apple szupervékony masináját vette célba a Series 9 noteszgéppel. Ezzel a notebookkal már 2011 januárjában, a CES-en találkoztunk, tehát maga a konstrukció több hónappal megelőzte az intel-féle ultrabookok bejelentését, Magyarországra azonban jó fél évvel később érkezett csak meg a masina (sokáig úgy volt, itthon nem is kerül forgalomba). Mivel specifikációját tekintve valódi ultrabookról van szó, a gépet nyugodtan sorolhatjuk ebbe a csoportba – ezen belül is a felső kategóriába.

Külső

A Samsung nagyon büszke arra, hogy noteszgépének burkolat dúralumíniumból készült, a gyártó többször is hangsúlyozta például, hogy egy, a repülőgépgyártásban is használatos anyagról van szó. Ettől persze annyira nem kell azért meghatódni, hiszen a dúralumínium egy elterjedt szerkezeti anyag, amely az alumínium mellett alapvetően egy kevés rezet, magnéziumot és mangánt tartalmaz, és már az 1900-as évek léghajóinak vázában is szerepet kapott. A Series 9 esetében ennek az anyagnak a strapabíró, merev és viszonylag könnyű burkolat köszönhető, ami a karcokra kevéssé érzékeny, felülete viszont hajlamos a zsírosabb foltok begyűjtésére.

A dizájnt illetően a Samsung mérnökei ügyesen váltogatják az éleket és a legömbölyített íveket: a Series 9 esetében az előbbiek dominálnak, és az elöl, valamint oldalt végigfutó, majd hátul kettéváló fényes él szépen körbe is fogja a noteszgépet, kihangsúlyozva annak vékonyságát. Ez egyébként nem csak egy optikai trükk, a gép valóban nagyon vékony: mérete a legvastagabb pontján 327×226×18 mm, amihez alacsony, 1,33 kg-os tömeg párosul.

A színvilágot a selyemfényű fekete uralja: ilyen a kijelző burkolata, a csuklótámasz, sőt, a készülék alja is (dicséretes, hogy ez is alumínium, nem pedig olcsóbb műanyag). Egyedül a billentyűzet és a kijelző körül találhatunk fényes fekete műanyagot, ez azonban nem zavaró. A kijelzőt csukva tartó zsanérok ugyan elég vékonyak, de masszívnak tűnnek, remélhetőleg jó pár kinyitást és becsukást elviselnek majd kilazulás nélkül. Díszként a kijelző hátoldalán látható Samsung felirat és a bekapcsoló gomb (a billentyűzet felett jobbra) érdemel említést.

Ami az automatikus háttérvilágítással is rendelkező billentyűzetet illeti, ez a kijelző jelentette korlátokhoz képes egész jól sikerült. Kiosztása átlagos, a Samsung nem követett el egyetlen hibát sem, így viszonylag kényelmesen lehet rajta gépelni – egyedül a billentyűk útja túl rövid, de ez olyasmi, amit egy 18 mm-nél is vékonyabb gépnél el kell fogadni.

Extra gombokkal a Samsung nem akarta elcsúfítani a dizájnos noteszgépet, tehát a plusz funkciókat a billentyűzet legfelső sorában találjuk: itt lehet az Fn és a funkciógombok segítségével állítani a fényerőt (külön a kijelzőét és a gombokét), a hangerőt, váltani a monitorok között és bekapcsolni a vezeték nélküli adaptereket. A méretes, és külön gombok nélküli tapipadot vegyes érzelmekkel fogadtuk: érzékenysége és mérete rendben van, de a kurzor pozícionálása nem mindig volt elég pontos.

Ha megfordítjuk a gépet, akkor ugyanaz az alumínium fogad bennünket, mint a kijelző hátoldalán. Csavar alig van itt, aminek az az oka, hogy a Series 9 házilag nem bővíthető és az akkuja sem cserélhető. A kép két oldalán láthatóak viszont a csatlakozókat rejtő apró ajtók; ezekre azért van szükség, mert a notebook oldalai még egy USB port számára is túl vékonyak.

A CIKK MÉG NEM ÉRT VÉGET, KÉRLEK LAPOZZ!