Nincs időd napi szinten követni az eseményeket? Iratkozz fel heti hírlevelünkre! E-mail cím:

Panasonic E5 (TX-L42E5E) LCD-tévé teszt

2012. április 05. - spidermanSzólj hozzá!

A Panasonic 2012-ben már az LCD-tévékre koncentrált, ezért a gyártótól elsőként az E5-ös szériát teszteltük.

2012 egyértelműen a fordulat éve lesz a Panasonicnál: amíg a Japán gyártó korábban egyértelműen a plazma technológiát helyezte az előtérbe, idén fordult a kocka, és a kitüntetett szerepet az LCD-k kapták meg. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a Panasonic leállna a plazmatévék fejlesztésével és/vagy gyártásával, azonban a vezetők belátták, hogy a zsugorodó piac hosszú távon biztosan nem lesz képes eltartani az üzletágat, ezért eljött a váltás ideje. A Panasonic az LCD piacon egyébként már jó ideje jelen van, eddig azonban nem lehetett igazán komolyan venni e téren, legfőképpen azért, mert kevés volt a termék, nagyméretű (40 col körüli) készülék pedig legfeljebb mutatóban akadt a kínálatban. Mostani tesztünkben az E5-ös széria 42 colos tagját próbáltuk ki.

Külső

A CES 2012-n illetve a Panasonic Convention 2012-n látottak alapján már tudni lehetett, hogy a Panasonic az LCD-k dizájnját alaposan felfrissítette, a végeredmény pedig véleményünk szerint nagyon jó lett. Az E5-ös sorozat (és 3D-s testvére, az ET5-ös sorozat is) a portfolión belül azért valamennyire még mindig a konzervatív vonalat képviseli, nincsenek rajta különösebb extra részletek. A káva is teljesen átlagos, mind mérete, mind színe alapján, ezúttal is fényes fekete kerettel van dolgunk. A díszítést a Panasonic – sok más gyártóval egyetemben – egy akril csíkkal oldotta meg, amely végig körbefut a káva mentén. Feliratokból a szokásos mennyiséget kapjuk: bal fent a VIERA logó, lent középen pedig a Panasonic felirat található. Utóbbi alatt a távirányító érzékelője, a középkategóriában is egyre gyakrabban feltűnő fényerősséget mérő szenzor és a visszajelző LED található.

A tévéhez egy téglalap alapú, szintén fényes fekete állvány és egy szintén fényes fekete nyak tartozik. A tévét ezúttal is nekünk kell összeszerelni, mert a dobozban a káva, a nyak és a talp külön érkeznek.

A dizájn összességében rendben van, de nem is tartjuk azért kiemelkedőnek a mostani mezőnyből – az előddel, az E3-as sorozattal összehasonlítva pedig pici visszalépésnek érezzük a megjelenést.

A tévé szinte a panel teljes magasságában 40 mm vastag, lent, a hangszóróknál, illetve középen, ahol a nyak csatlakozik hozzá, viszont 52 mm-es. A gombok a tévé jobb oldalára kerültek, a korábbi gyakorlattal ellentétben azonban a Panasonic eléggé mélyre építette be őket, így arra kevés esély van, hogy oldalról elolvassuk a gombokhoz tartozó feliratokat. Még szerencse, hogy általában nem ezekkel kell a tévét irányítani.

A csatlakozókínálat teljes, ami ebben a kategóriában még nem egyértelmű, ez mindenképpen jó pontot jelent a Panasonic számára. HDMI-ből 4-et kapunk, emellett két USB csatlakozóval, egy kártyaolvasóval (SD), RGB, komponens, SCART és D-Sub bemenetekkel, Ethernet porttal, optikai és jack hangkimenettel gazdálkodhatunk. Az analóg bemenetekhez adaptert kell használnunk, lévén, hogy az oldalra illetve lefelé néző csatlakozók számára a káván kevés volt a hely.

A Panasonic az analóg mellett DVB-T és DVB-C tunert épített a tévébe, utóbbi kettőhöz pedig CI foglalat is rendelkezésre áll – például a MinDigTV fizetős csatornáinak vételéhez.

A CIKK MÉG NEM ÉRT VÉGET, KÉRLEK LAPOZZ!