Nincs időd napi szinten követni az eseményeket? Iratkozz fel heti hírlevelünkre! E-mail cím:

Panasonic TX-L39E6E LCD-tévé teszt

2013. március 25. - spidermanSzólj hozzá!

A Panasonic az E6-os sorozata azoknak jelent választást, akik okostévét szeretnének, de a 3D-re nincsen szükségük.

Belső

Ahogyan a bevezetőben említettük, a Panasonic gyakorlatilag teljesen befejezte a tévébe szánt LCD-panelek gyártását, ami egyúttal azt is jelent, hogy nem minden tévébe kerül IPS-panel. Ez egészen addig, amíg a vállalat nem vetemedik arra, hogy TN-panelt használjon, nem probléma. A Panasonic a 3D-s paneleket nem túl meglepő módon az LG-től vásárolja, az E6-os széria viszont nem 3D-s – és a sorozatba tartozó tévékbe nem is IPS panel kerül. Az teljesen biztos, hogy a nálunk járt tesztpéldányban a VA egyik variánsa működik, és elvileg a 32 és 50 colos E6-os tévékben is ilyen panelt találunk.

Azt sajnos nem sikerült kideríteni, hogy a nálunk járt tesztpéldányban lévő panelt pontosan ki gyártotta – kis kutatással annyit sikerült kideríteni, hogy jelenleg csak az AUO és a CMI gyárt 39 colos paneleket, tehát a két vállalat valamelyikéről lehet szó. Szerencsére mindkét tajvani cég kiváló minőségű paneleket készít, így a képminőség szempontjából a gyártó igazából nem fontos. Érdekességként már most megjegyeznénk, hogy a VA panel előrevetíti, hogy a TX-L39E6E jobb feketével és jobb kontraszttal rendelkezik, mint a „felette” álló 3D-s, de IPS-technológiára alapozó terméksorozatok modelljei.

A 39 colos panel természetesen Full HD felbontású, arról pedig már korábban szóltunk, hogy a háttérvilágítás LED-es. A készülék középkategóriás volta leginkább a mozgásjavító algoritmusok hiányában tükröződik: a TX-L39E6E a klasszikus értelemben véve nem 100 Hz-es, azaz nem képes köztes képkockák kiszámolására, viszont BLB, azaz scanning backlight rendszer azért került bele. Ez magyarázza, hogy a specifikációban miért szerepel mégis az a tévé mellett, hogy 100 Hz-es képfrissítésre képes: az elektronika minden két képkocka közé beilleszt egy feketét is. A tévé a 24p technológiát viszont támogatja (2:2-es leképezéssel), vagyis a Blu-ray lemezeket kadenciahelyesen is képes megjeleníteni.

A tesztelést ezúttal is a gyári állapot vizsgálatával kezdtük. A Panasonic összesen négy színprofilt készített elő a menüben, plusz kapunk egy ötödik, egyedi szettet is. Ez utóbbit nyilván nem kötelező használni, át lehet állítani a gyári profilokat is, de mégis jól jöhet, ha valaki szeretné azokat megőrizni alapállapotuk szerint.

Mozi, normál és True Cinema módok

A dinamikus beállítással nem foglalkoztunk, a normál és a mozi módok viszont alapesetben is használható eredményt adtak, a True Cinema pedig majdnem tökéletes volt. Közös hiba volt sajnos a túl erős képélesítés (50-es állásban volt a csúszka az optimális 0-10 helyett), még szerencse, hogy ezt nem túl bonyolult korrigálni. Emellett még egy apróságra kell figyelni, mégpedig arra, hogy a tévé alapesetben a környezeti fényerősséghez igazítja a fényerőt. Ha főleg este tévézünk, akkor ezt a funkciót ajánlott kikapcsolni, mert a gamma a fényerő függvényében hajlamos csúszkálni.

Az a szerencsés helyzet állt elő, hogy a True Cinema mód tulajdonképpen annyira jó, hogy igazából hozzá sem kell nyúlni – persze aki az abszolút tökéletesre törekszik, és rendelkezik hardveres kalibrálóval, annak azért minden tévé esetében akadnak apró javítanivalók. Az optimális beállításokat a következő helyen találtuk meg: háttérvilágítás 41, kontraszt 100, fényerő 0, színtelítettség 53, színárnyalat 0, képélesség 0-10 (SD tartalommal max. 30), színhőmérséklet meleg 2, élénk színek ki, adaptív háttérvilágítás ki, gamma 2,2. Ezekkel az értékekkel 6400K-s színhőmérsékletet, 1,9-es átlagos deltaE-t és 4 alatti maximális deltaE-t kaptunk, amelyek egytől egyik kiváló étékek.

Kalibrálva

A legjobb talán mégsem ez, hanem a kontrasztarány, amely a kiváló, 0,042 cd/m²-es feketének köszönhetően 2900:1-hez. Bár ez persze még mindig nem annyira jó adat, mint egy plazmatévé esetében, az teljesen egyértelmű, hogy az E6-os fekete és kontraszt alapján a legjobb LCD-k csapatát erősíti. A gamma minimális mértékben magasabb, mint az optimálisnak mondott 2,2-es érték, viszont a 10 pontos kalibrációs lehetőségnek hála a menüben ezt tökéletesen helyre tudjuk tenni – feltéve, hogy van mérőműszerünk a feladathoz. Amit még érdemes kiemelni, az az, hogy a LED-ek alkalmazása ellenére a tévé nem tudja lefedni teljesen az sRGB színtartományt, de az eltérés minimális (és egyébként nemcsak a Panasonic TX-L39E6E-re, hanem szinte az összes LED-es LCD-re jellemző ez a fajta viselkedés).

A készülék az optimális beállításokkal 31 wattot fogyasztott, ami szintén figyelemre méltó adat, főleg, ha a 39 colos képátló méretet is figyelembe vesszük. A készenléti fogyasztás elhanyagolható (azaz kisebb, mint 0,1 watt).

Menü

A Panasonic a menürendszer felépítéséhez nem nyúlt, a dizájn alapvetően maradt a tavalyi. Új funkciók viszont szép számmal kerültek a tévébe, főleg, ha azt is hozzávesszük, hogy a Panasonic korábban a finombeállítási lehetőségeket csak a felső- és csúcskategóriás modellek számára tartogatta. Az alapvető képjellemzőkön kívül állítható a háttérvilágítás erőssége, van CMS, fehéregyensúly és gamma is (utóbbi kettő akár 10 pontos részletességgel is változtatható), valamint bekapcsolható a 1080p Pure Direct üzemmód is.





A rengeteg paramétert a Panasonic igyekezett egyszerűen tálalni, de ez nem mindig sikerült (a Kép menüben például Speciális beállítások, Opció beállítások és Képernyő beállítások almenü is van, és nem egyértelmű, hogy egy-egy opció melyikbe került) – viszont ezzel együtt a funkcionalitás kiváló, a Panasonicnak végre nincsen lemaradásban a versenytársak hasonló árú/kategóriájú készülékeivel szemben.

A menüben néhány hasznos kényelmi megoldást is találtunk, a kézikönyv elektronikus formátumban például közvetlenül is elérhető, valamint mód van arra is, hogy a jónak ítélt beállításokat minden jelforrásra átmásoljuk (alapesetben a TX-L39E6E minden bemenethez azonos profil használata esetén is teljesen egyedi beállításokat rendel).

A vezérlésez a Panasonictól a korábbi években megszokott távirányítót használhatjuk, valamint természetesen az okostelefonra/táblagépre letölthető alkalmazást is, amely nemcsak az alapvető parancsokhoz használható, hanem arra is, hogy a mobiltelefon és a tévé között egyszerűen osszuk meg a tartalmakat.

A CIKK MÉG NEM ÉRT VÉGET, KÉRLEK LAPOZZ!