Az LG 2014-ben kiadott okostévéinek nagy részén már a webOS fut, így a gyártó a DVR funkciókat és a médialejátszót is megújította. Legfőképpen a kezelőfelület változott, de azért szerencsére ez nem minden, a felvételi lehetőség például két érdekes lehetőséggel is bővült.
DVR funkciók
Az okostévék első generációjának megjelenése óta egyre több és több kényelmi funkció kerül a tévékbe, amelyek közül néhány a klasszikus tévézési szokásokat is érintette: a közép- és felsőkategóriás készülékeknél ma már lehetőség van a tévéadás felvételére vagy akár az élőadás megállítására is. Az LG az első között építette be a DVR funkciókat tévéibe; természetesen ezek a szolgáltatások a webOS-t használó modellekből sem maradtak ki. A vállalat ugyanakkor nem épített merevlemezt egyetlen tévéjébe sem – ami szerintünk jó döntés, mert így a készülék ára nem ment feleslegesen felfelé, ráadásul mindenki maga döntheti el, hogy mekkora méretű adattárolót szeretne a tévéhez csatlakoztatni. Fontos tudni, hogy az LG tévéi csak HDD-re (vagy SSD-re) rögzítenek, pendrive-ra nem. Emellett általános szabály, hogy a felvételkészítés és time-shift) csak akkor használható, ha a tévé valamelyik digitális tunerét vagy a komponens bemenetet használjuk.
Korábbi cikkünkben már beszámoltunk a webOS megújult kezelőfelületéről, így szó volt arról is, hogy a felvételkészítés és a timeshift nagyon egyszerűen elérhető: elég, ha megmozdítjuk a Magic Remote-ot az élőadás közben, és máris megjelenik a bal alsó sarokban a felvétel, a jobb alsó sarokban pedig a timeshift gomb. (Természetesen mindez csak abban az esetben igaz, ha az aktuális műsorforrással a felvételkészítés támogatott.) Bármelyik funkciót is választjuk ki, villámgyorsan indul. A 2014-es modellek esetében fontos újdonság, hogy a tévék analóg forrásról is tudnak felvétel készíteni, de nem minden esetben, hanem csak akkor, ha a komponens bemenetet használjuk. Ez minden esetre így is egy hasznos extra. A timeshift időkorlát nélküli, ennél viszont fontosabb, hogy az LG fejlesztői megoldották azt is, hogy ha utólag mégis inkább a tárolás mellett döntenénk, akkor a timeshift felvételt egyetlen gombnyomással utólag is átkonvertálhatjuk rögzített tévéadásként. Aki előre tervezne, annak az EPG lehet hasznos, amely nemcsak a műsorok tartalmának rövid ismertetésére használható, hanem arra is, hogy beprogramozzuk vele a rögzítőt.
Az LG azokra viszont nem gondolt, akiknek a felvételkészítési funkcióra azért lenne szükségük, mert egyszerre két olyan adás is megy a tévében, ami érdekes. A webOS-es tévékben is csak egy tuner található ugyanis (minden típusból egy-egy), vagyis felvételkészítés közben nem tudunk elkapcsolni egy másik csatornára.
Médialejátszó
A webOS magával hozta a médialejátszó megújulását is, azonban itt főleg a külső az, ami változott. No meg a működési sebesség, ami annak fényében persze nem meglepő, hogy a webOS minden területen sokkal gyorsabb, mint a gyártó korábbi rendszere, a NetCast (amely egyébként a belépő szintű okostévéken még idén is megtalálható).
A médialejátszó továbbra is SmartShare névre hallgat, és webOS „Home képernyőjéről” indítható el, vagyis a szoftvert a kijelző alsó részén megjelenő kártyák közül kell kiválasztanunk. Forrást a médialejátszó indítása után választhatunk: a csatlakoztatott eszközök mellett, amennyiben rendelkezésre áll, DLNA kiszolgálók tartalmát is böngészhetjük. A forrás irreleváns a kezelőfelület felépítése szempontjából, és a működési sebességet is legfeljebb akkor befolyásolja, ha a hálózat túl lassú. Természetesen fentiekből adódóan nem jelent gondot, ha egyszerre többféle adattároló is a tévéhez csatlakozik, közülük böngészés előtt tudunk választani.
A SmartShare felépítése alapvetően nem változott: balra a tartalomtípusokat választhatjuk ki, és itt találjuk a keresés funkciót valamint a beállításokat is, jobbra pedig az aktuális mappában lévő (vagy a választásunknak megfelelő) fájlok látszanak. A fejléc sem teljesen üres, az aktuális helyzetünk mellet itt a fájlkezeléssel kapcsolatos lehetőségek jelennek meg, például törlés vagy nézet megváltoztatása. A médialejátszó, nem túl meglepő módon, videók, képek és zenék kezelésére képes. A webOS tud egyszerre csak egyféle típusú anyagokat is kezelni, de kérhetjük azt is, hogy az összes olyan fájlt jelenítse meg, amivel kezdeni tud valamit. Ami a rendezési szempontokat illeti: a videóknál és a rögzített felvételeknél abc szerinti és időrendi nézetet kérhetünk, a fényképeknél dátum, a zenéknél pedig zeneszám, előadó, album és műfaj szerinti is csoportosíthatunk.
A médialejátszó sebességére eddig sem lehetett panasz, a webOS-sel azonban még gyorsabb minden – ez főleg az indításnál és a feladatváltásnál tűnt fel számunkra. A videolejátszóról elmondható, hogy a netről letöltött videók többségét le tudja játszani, de azt sajnos nem lehet garantálni, hogy a készülék minden fájllal boldogul – erre viszont, jelenlegi tudásunk szerint egyetlen tévé sem képes. Az viszont mindenképpen plusz pont, hogy a tévé most már több L5.1-es profillal tömörített H.264 kódolású videót is megnyitott.
A formátumtámogatás (videók esetén) a következő:
• Konténerek: DAT, MPG, MPEG, TS, TRP, TP, VOB, MP4, MKV, AVI, DIVX, WMV
• Video: DivX/XviD, MPEG-1/2/4, H.264/AVC, WMV
• Audio: AC3, DTS, AAC, HEAAC, MP3, PCM, WMA
• Feliratok: SMI, SRT, SUB, ASS, SSA, TXT, PSB
Filmnézés közben a szokásos lehetőségeink vannak: megállítás és elindítás, léptetés, gyorstekerés valamint felirat használata. Természetesen emellett van egy sor további beállítási lehetőség, amelyet a bal alsó sarokban lévő piktogrammal érhetünk el. A tévének nem okozott gondot sem a több hangsáv sem a több felirat kezelése, azonban azt sajnálattal állapítottuk meg, az alapértelmezett karakterkódolással a hosszú ő és ű betűk kalappal jelennek meg – ezen lehet változtatni, de kényelmetlen, hogy a kódolást minden egyes film esetében külön át kell állítani. Az LG egyébként nem az egyetlen gyártó, akinél így működik a dolog – reméljük, hogy egy későbbi firmware frissítéssel ez az apró baki eltűnik majd.
Képnézegetésnél mappanézetet nem tudunk választani, azonban a legtöbb esetben a dátum szerinti csoportosítás is tökéletesen megfelel – ez utóbbi pedig már rendelkezésre áll. A webOS alapú rendszer immáron nemcsak a JPG fájlokat kezeli, hanem a PNG és BMP állományokat is. A teljes képernyős nézet kiegészült egy filmszalaggal is, amely a mappában (vagy legyűjtésben) található további képek között teszi gyorsabbá a navigációt.
A tévé gond nélkül, és ami a legfontosabb, gyorsan nyitja meg az akár 24 MP-es fotókat is, persze itt az adattároló szűk keresztmetszet lehet: ha lassú az USB stick, akkor a képnézegetés sem lesz gyors. A képnézegetéshez kapcsolódó fontosabb funkciók közé tartozik, hogy kérhetünk diavetítést akár aláfestő zenével is, valamint lehetőség van a képek nagyítására és elforgatására is.
A SmartShare a zenéket az átlagosnál jobban kezeli, de a megújul felület sem képes csodákra; egy méretes zenegyűjteményhez azért nem egy tévét ajánlanánk. A Magic Remote-tal persze sokkal jobb a navigáció, de nem annyira, mint egy PC-n vagy egy érintőképernyős telefonon. A webOS-en futó SmartShare a számokat előadó, album és műfaj alapján tudja rendezni, a csoportosítás pedig (a csatlakoztatott adattároló sebességének függvényében) elég gyors. A formátumtámogatás terén kis előrelépésről számolhatunk be, ugyanis a tévé az eddig kezelt MP3, OGG és WMA fájlok mellett most már az AAC-ket is megnyitja.
