Az LG megtalálta a számítását, amikor egy rövid időre összeállt a Google-lel az aktuális Nexus referenciatelefon gyártására, mert bár a frigy rövid ideig tartott, úgy tűnik, hogy az LG szakemberei elég tapasztalatot szereztek ahhoz, hogy utána már a keresőóriás nélkül is menjen a szekér. A koreai gyártó az eladott készülékek darabszámát tekintve egyelőre nem veszélyes sem a Samsungra sem az Apple-re, azonban csúcstelefonjai rendre megütik a szintet – és nem mellesleg több újdonság, fejlesztés is a vállalat mérnökeinek a munkáját dicséri. A tavaly megjelent G2 az egyik legsikeresebb modell volt az LG történetében, idén pedig a G3-on a sor, hogy mindezt megismételje.
Külső
Kétféle csúcstelefon van: az egyikről már a külső alapján is látszik, hogy egy elit eszközről van szó, a másikról nem. Ez utóbbi csoportba tartozik például a Samsung Galaxy S5 és az LG tavalyi csúcsmodellje, a G2 is, míg az előbbi táborba az Apple iPhone 5S, a HTC One M8 a Sony Xperia Z2 – valamint mostani tesztünk alanya, az LG G3 is. Végre az LG is rájött, hogy igazán minőségi érést csak egy olyan telefon képes kelteni, amelynek borítása is minőség. A legjobb, ha fémből van – de ha ez nem megoldható, akkor legalább legyen benne egy kis fém.
A G2-höz képest a G3 azonban nemcsak az anyagválasztás alapján fejlődés, némileg letisztult a forma is. A tavaly még teljesen fekete külsőt egy valamivel vidámabb, grafitszürke borítás váltotta, amely az általános trenddel ellentétben nemcsak az oldalra ívesen felkapaszkodó hátlapot, hanem a kijelző alatti részt is jellemzi – így végre egy olyan telefont kapunk, amely elölről sem tűnik unalmasnak. Az idei csúcstelefonok mezőnyében ebből a szempontból még a HTC One (M8)-at említhetjük, mint izgalmas külsővel rendelkező telefon. Ha fentiek alapján még nem lenne világos, akkor az LG G3 szerintünk nagyon jól sikerült, és nemcsak az anyagválasztás valamint a színek miatt, hanem a vonalai miatt is. A két oldalsó élt leszámítva a telefonon nincsenek egyenes vonalak, de mégsem érezni, hogy a külső giccses lenne, mert minden ív szolid és jól átgondolt – minden részlet pontosan a helyén van. Nem kell számolnunk illesztési hézagokkal vagy hibákkal sem, annak ellenére, hogy a hátlap levehető, vagyis a mobil nélkülözi a manapság a kategóriában oly népszerű unibody kialakítást.
Az előlapon a hatalmas, 5,5 colos kijelző terpeszkedik, egy Corning Gorilla Glass 3 üveglap alatt. Két oldalt egészen vékony káva húzódik csupán, ennek ellenére a telefon majdnem 4 mm-rel szélesebb, mint elődje a G2: a telefon vastagságának növekedése nagyjából leköveti a kijelző méretének növekedését, amely 0,3 col. A kijelző feletti részre az LG mérnökei a szokásos kiegészítőket telepítették, így a beszélgetés során használatos hangszóró mellett visszajelző LED, az előlapi kamera valamint a közelség- és fényérzékelő szenzorokat - érdekes módon minden a bal oldalra került. A kijelző alatti részre az üveg már nem nyúlik le, itt egy ezüst(ös) betét színesíti az arculatot – viszont erre a területre csak a márkajelzés került, hiszen egy ideje már az LG is a szoftveres gombokat részesíti előnyben (és ahogy látni fogjuk, ennek minden előnyét igyekszik is kihasználni).
A mobilnak a szó szoros értelmében nincsen oldala, mert a hátlap kialakítása olyan, hogy ezeken a helyeken szépen felhajlik a kijelző(t körbeölelő keret) mellé. A hátlap a G2-vel ellentétben levehető, alatta bújuk meg az akkumulátor illetve a microSIM foglalat, valamint természetesen a microSD-kártya helye is. Az, hogy a telefonnak nincsenek oldalai, azt is jelenti, hogy az oldalsó részre nem kerülhettek gombok – azonban aki ismeri a G2-t, az tudja, hogy ez nem jelentett problémát a tervezésnél, mert a bekapcsoló gomb valamint a hangerő szabályozására szolgáló gombpáros a telefon hátlapjára került.
Ez az elrendezés kicsit furcsának tűnik, de a gyakorlatban nagyon is használhatónak bizonyult, mert a gombok helyzete pontosan olyan, hogy a telefont akár a fülünkhöz akár a szemünk elé tartva a mutató ujjunk alá esnek. De persze az LG gondolt azokra is, akik nem akarják mindig forgatni a telefont, ha fel kell oldani – erre később még visszatérünk. A hátlap ad helyet a gombok mellett természetesen a fő kamerának valamint a hozzá kapcsolódó LED-es villanó(k)nak, illetve találunk itt még egy érdekes szenzort, amely a fókuszálást segítő lézeres érzékelőt rejti. Meg persze, ahogyan az lenni szokott, a kihangosításhoz (és a csengőhang megszólaltatásához) szükséges másodlagos mikrofon is a hátlapon kapott helyet, mégpedig az alsó részen. A hátlap érdekessége, hogy megszólalásig olyan, mintha fémből készült volna – de nem, alapvetően polikarbonát a borítás (vélhetően azért, hogy a mobil ne legyen még nehezebb). Az LG viszont állítja, hogy a hátlapban van egy vékony, fémből készült filmréteg is – igaz, nem a külső részen, így a telefon fogása szempontjából ez nem igazán releváns. A szálcsiszolt mintázat minden esetre fémesnek tűnik, és az is örvendetes, hogy a felület nem gyűjti az ujjlenyomatokat. Ezzel a mintával kontrasztban a hangerőszabályzók pontozott, a bekapcsoló gomb pedig körkörös csiszolású mintát kapott.
Bár oldalai nincsenek, felső és alsó „éle” van a telefonnak. Előbbi egy másodlagos mikrofont és egy infra jeladót, utóbbi pedig az elsődleges mikrofont, a microUSB csatlakozót és a jack dugót tartalmazza.
Az LG G3 nem tartozik a kicsi készülékek közé, persze azért kategóriájában, vagyis az 5,5 colos képátlójú készülékek között nagynak sem mondanánk. Mérete 146,3×74,6×8,9 mm, tömege pedig 149 gramm – vagyis azt azért nyugodtan megállapíthatjuk, hogy aki nem szeret péklapáttal járni, annak valószínűleg érdemes inkább egy másik telefont keresnie.
