Nincs időd napi szinten követni az eseményeket? Iratkozz fel heti hírlevelünkre! E-mail cím:

Acer Aspire E5-572G notebook teszt

2015. január 31. - spidermanSzólj hozzá!

Az Acer gépe jó választás, ha valaki asztali gép helyett keres olyan notebookot, ami korlátozottan hordozható is.

A hordozható számítógépeket több kategória szerint csoportosíthatjuk. Vannak például az ultrabookok, amelyek könnyűek, ugyanakkor nagy teljesítménnyel bírnak és hosszú az üzemidejük. A játékosoknak szánt masinák ezzel szemben nehezek és akkuról jó, ha egy-másfél órát működnek – de cserébe asztali gépeket megszégyenítő teljesítményt nyújtanak, hogy a legújabb játékok is akadozásoktól mentesen fussanak. Mostani tesztünk alanya, az Acer Aspire E5-572G(-59D7) egy harmadik csoportot erősít: a jó ár/teljesítmény arányú készülékekét, vagyis azt a tábort, amelybe a hétköznapi felhasználók számára tökéletesen megfelelő teljesítményt átlagos külsőbe csomagoló gépek tartoznak.

Külső

Az átlagos külső jelen esetben azt jelenti, hogy a gép se nem kicsi se nem könnyű, de azért azt sem mondhatjuk rá, hogy egy ormótlan masinával lenne dolgunk: az Acer Aspire E5-572G mérete 378×259×24,8-29,7 mm, tömege pedig 2,4 kg. Szokás viccesen azt mondani, hogy a nagy és nehéz gépek nem hordozhatók, hanem inkább vihetők; és az igazság az, hogy ez utóbbi jelző kiválóan írja le azt, amit a termékkategória nyújtani tud. Ebbe a csoportba ugyanis olyan notebookok tartoznak, amelyek alapesetben otthon az asztali gép helyén teljesítenek, viszont alkalomadtán van igény arra is, hogy máshol használjuk őket. A máshol lehet akár lakáson belül vagy kívül is; előbbi esetben adja magát például az, hogy amíg a család egyik tagja tévézik, addig a másik beül a notebookkal a konyhába vagy a hálóba, utóbbira pedig az, amikor a notebookot a nyaralóba is magunkkal vinnénk. Mindkét esetben fontosabb az, hogy a gép nagy kijelzővel rendelkezzék és kényelmes legyen rajta a gépelés, mint az, hogy karcsú és könnyű legyen.

Mindez nyilván nem jelenti azért azt, hogy a forma teljesen mindegy lenne, de emiatt nem kell aggódnunk, mert az Aspire E5 sorozat tervezésekor a mérnökök elég jó munkát végeztek. Még akkor is, ha a gép nem igazán rendelkezik egyedi tulajdonságokkal, és borítása teljes egészében műanyagból készült. Egy igásló esetében persze nyilván nem is volt cél, hogy a végeredmény nagyon egyedi legyen, ennek megfelelően a gép elég vastag kávát és méretes csuklótámaszt is kapott. A vastag káva azért is érdekes, mert a gép eleve nem kicsi, hiszen 15,6 colos kijelző került bele. Az viszont jó dolog, hogy ha már a hellyel nem spóroltak a tervezőasztalon, akkor a klaviatúra úgy tudott teljes méretű lenni, hogy még a numerikus részt is megkapjuk.

A monitor hátsó része (vagyis a fedlap), bár műanyagból készült, könnyen azt hihetnénk, hogy fémből van; az Acer valahogy úgy oldotta meg a textúrázást, mint az LG a G3-nál, a felület (és egyébként a csuklótámasz is), szálcsiszolt alumíniumnak néz ki. A monitor belső része viszont ránézésre a legolcsóbb műanyagból készült, ami csak azért bocsánatos bűn, mert ez a felület legalább nem tükröződik, és nem gyűjti az ujjlenyomatokat. Kimondottan örültünk viszont annak, hogy a kijelző is matt. A monitort és a gép fő egységét két oldalt vékonyka zsanérok tartják össze, elég szorosan. Segítségükkel a notebook majdnem 180 fokban kihajtható. Az Acer Aspire E5 nem ment viszont át az Apple teszten: az asztalra letett gépet nem lehet úgy kinyitni, hogy az alsó részét ne fognánk meg a másik kezünkkel. A gép fő része sok érdekességet nem tartalmaz: ezen találjuk a klaviatúrát és a tapipadot, valamint a bekapcsolód gombot is. Az Acertől kissé szokatlan módon a visszajelző LED-ek nem a felső részre kerültek, hanem a gép elejére, és még a bekapcsoló gomb sem kapott saját fényforrást, így minden információt az első részen lévő LED-ek mutatnak – amelyek elhelyezkedésükből adódóan fentről nem is látszanak.

Elöl az SD-kártyaolvasó érdemel még említést. Bal oldalt (hátulról előre felé haladva) egy méretes hűtőrács, D-Sub kimenet, Ethernet port, DVI csatlakozó és USB 3.0 port sorakoznak, valamint ide került a mikrofon bemenettel kombinált fülhallgató kimenet is. Jobb oldalt elöl két USB 2.0 port helyezkedik el, mögöttük az optikai meghajtó, leghátul pedig a tápegység csatlakozója. A notebook hátsó része teljesen üres, lévén, hogy az akkumulátort ebből az irányból kell a helyére csúsztatni.

A notebook alsó része abból a szempontból jelentéktelen, hogy egyetlen ajtó sem található rajta, ami egyúttal azt is jelenti, hogy a HDD cseréje/bővítése vagy éppen a memória bővítése nem túl egyszerű feladat. Annyira legalábbis biztosan nem, hogy egy átlagos felhasználó szépen nekiálljon otthon szerelni; felülről kell bejutni, a billentyűzet irányából, elég körülményesen. Ami viszont érdekes, az az, hogy a hűtőventillátor bemeneti nyílásai hol találhatók: a bal oldalon, és nem a legjobb helyen. Ha a noteszgépen ölbe vennénk, akkor jó eséllyel legalább az egyiket el fogjuk takarni a combunkkal, ami nehezítheti a légáramlást.

A CIKK MÉG NEM ÉRT VÉGET, KÉRLEK LAPOZZ!