Nincs időd napi szinten követni az eseményeket? Iratkozz fel heti hírlevelünkre! E-mail cím:

Acer S7-393 ultrabook teszt

2015. május 13. - spidermanSzólj hozzá!

Az első S7-essel az Acer a szinte tökéletes ultabookot alkotta meg; a gép új verziója alig változott. Mire elég ez?

Az Acer neve hallatán sokaknak az ugrik be, hogy a vállalat termékei megbízhatóak és kedvező áron kaphatóak, viszont elsősorban a tömegeknek készülnek, nem pedig a különleges igények kielégítésére. Ez a gondolat azonban nem állja meg a helyét, a termékpalettán a normál masinák mellett üzleti gépek, játékra termett gépek és ultrabookok is megtalálhatók. Mostani teszünk alanya ez utóbbi csoportba tartozik: az Acer Aspire S7 2015-ös verzióját teszteltük.

Külső

Az S7-es széria nem idei konstrukció, ami annak fényében, hogy az Acer nem volt túlságosan aktív az ultrabookok tervezgetésében az elmúlt időszakban, nem túl meglepő. Egy frissítésre viszont futotta a tajvani gyártó erejéből: a régi-új S7-es készülékház alatt most már a Broadwell Core i processzorok dolgoznak. A külső csak egészen minimális mértékben módosult; lévén, hogy a kiindulási alap elég jó volt, ezt mi egyáltalán nem tartjuk problémának. Az ultrabook kategória a könnyen hordozható gépek csúcsát jelenti, a gyártók a teljesítményre, a dizájnra és az üzemidőre egyaránt odafigyelnek. Mindez az Aspire S7-393 tervezésekor is megmutatkozott; az S7-es az Acer egyetlen ultabookja, más gyártókkal ellentétben a tajvani gyártó nem tart több vasat a tűzbe. Ez egyébként nem feltétlenül baj, az Apple sem arról híres, hogy minden termékkategóriában sokféle ajánlattal van jelen, termékei mégis nagyon sikeresek.

Az Aspire S7 fémből, üvegből és műanyagból készült: üvegből van a monitor hátsó része, fémből az oldalsó keret és a belső, műanyag pedig az alsó részt borítja. A notebook összetéveszthetetlen más gyártók termékeivel, dizájnja messze nem átlagos. Talán egy picit merész is a formavilág, főleg a fehér szín miatt, de véleményünk szerint nincs baj a géppel: nemcsak szép, hanem az összeszerelése is teljesen rendben van. És az Acernél az olyan apróságokra is figyeltek, mint például a monitor megfelelő merevítése (bár nyilván azért meghajlítható a kijelző, ha nagyon akarjuk), vagy éppen a zsanérok szorítása.

Ez utóbbi ráadásul trükkös: amikor elkezdjük nyitni a kijelzőt (ez egy kézzel is megy), akkor egy darabig (kb. 90 fokos szögig) könnyű a dolgunk, viszont a szokásos pozíció elérésekor már jobban szorul, és ezáltal jobban tart a két pánt. Ha szükség lenne rá, akkor a kijelző teljesen, 180 fokban hátrahajtható. Ugyan nem az Acer mérnökei fejéből pattant ki az ötlet, de meg kell még említenünk a notebookon lévő Acer logót is, amely az Apple logóhoz hasonlóan világít (technológiailag azonos megoldásról van szó, vagyis arról, hogy a logó fényét a háttérvilágítás fénye adja).

Arról már volt szó, hogy a monitor hátsó részét üveg borítja; természetesen Gorilla Glassról van szó, így a karcoknak a felület elvileg elég jól ellenáll. Nemcsak itt van azonban üveg, hanem a kijelző másik oldalán, vagyis az LCD-panel előtt is. Ebből már sejthető, hogy a kijelző egyben érintőképernyő is. Sajnos emiatt elkerülhetetlen volt az üveg előlap, amit mi azért sajnálunk, mert így a felület erősen tükröződik, ami egy hordozható gépnél sosem jó pont (otthon még csak-csak megoldató, hogy a lakás olyan szegmensében használjuk a gépet, ahol nem okoz gondot a hátunk mögött lévő ablak, egy szállodában vagy a repülőtéren, netán magán a repülőn azonban már nehezebb a helyzet).

A szellőzők a gép hátsó részére kerültek, a levegőt lentről viszont lentről szívja be a noti, hátrafelé csak a kifújás történik. A konstrukció összességében mégis jó megoldás, ha a notit az ölünkbe vennénk használat közben, akkor sem fog túlságosan felforrósodni.


Az ultrabookok lényege az alacsony tömeg és a kis méret. Az Acer Aspire S7-es iskolapéldája annak, hogyan is kell ezt elképzelni; a 13 colos gépek között az egyik legvékonyabb a maga 13 mm-es vastagságával, és 1,31 kg-os tömegére sem lehet igazán panasz (bár a 2015-ös modellek között könnyebb vetélytárs több is akad). Egészen biztos, hogy az Intel valami ilyesmit képzelt el, amikor megalkotta az ultrabook termékkategóriát. És ez még akkor is igaz, ha a vékonyságért cserébe a gép alapterületben viszont nagyobb egy kicsivel az átlagosnál: 322×222 mm-ről van szó. A ki méretnek persze megvan a maga átka is, mégpedig az, hogy csatlakozóból igen kevés került a gépre. Sajnos ez is a kategória sajátja: be kell érnünk 2 darab USB 3.0 csatlakozóval, egy HDMI-vel, egy kártyaolvasóval (SD), egy miniDP/Acer csatlakozóval (külső dokkolóhoz) valamint egy analóg fülhallgató kimenettel.

A CIKK MÉG NEM ÉRT VÉGET, KÉRLEK LAPOZZ!