Nincs időd napi szinten követni az eseményeket? Iratkozz fel heti hírlevelünkre! E-mail cím:

Panasonic TX-50CX700E okostévé teszt

2015. november 07. - Higyed GáborSzólj hozzá!

A Panasonic UHD tévéje ár/érték alapján biztosan nem rossz választás, de vajon tudása alapján is megállja a helyét?

Az idő rohan: a Panasonic már két éve, hogy kiszállt a plazmatévék piacáról. A japán gyártó persze gyorsan felvette a ritmust, és szépen kibővítette LCD-tévé kínálatát, így a készülékei között válogatva a kedvező ár/érték arányú modellekre vadászó valamint a legkifinomultabb ízléssel rendelkező felhasználók is megtalálják számításukat. A Panasonic mottója immáron évek óta az, hogy olyan tévéket gyártson, amelyek pontosan adják vissza azt, amit a filmek rendezője megálmodott: lássuk, hogy mostani tesztünk alanyának, a felsőkategóriás CX700-as sorozatba tartozó 50 colos modellnek mennyire sikerül ez.

Külső

A Panasonicra mindig is a konzervatív dizájn volt a jellemző, de persze az évek során addig-addig csiszolódott a tévék külseje, hogy ma már nem igazán lehet különbséget tenni a vidám, fiatalos vagy éppen a klasszikus, elegáns vonalvezetés között. És az sem feltétlenül állja meg többé a helyét, hogy az egyes gyártók termékeit messziről meg lehet különböztetni egymástól – persze extrém példák azért akadnak, de messze nem ez a jellemző. A Panasonic CX700-as termékvonala tökéletesen példázza, hogy mire gondolunk, ha nem lenne a márkajelzés, akkor bizony meg nem mondanánk, hogy a tévé dizájnja oszakai mérnökök szorgos munkáját dicséri, és nem mondjuk koreai kezek dolgoztak rajta.

A TX-50CX700E kávája a lehetőségekhez képest nagyon vékony (oldalt 7, alul 10 mm-es), és szerencsére a Panasonicnál adtak arra is, hogy a keret ne holmi egyszerű műanyagból, hanem szálcsiszolt mintázatú alumíniumból készüljön. Logikus módon feliratoknak és egyéb díszítőelemeknek nem volt helye, de ez nem is baj, mert a formavilág így lett tökéletesen letisztult. A Panasonic mérnökei előtt nem lebegett célként a káva eltűntetése sem, de a végeredményben véleményünk szerint nem lehet belekötni – azaz mégis, de csak egyetlen egy ponton, aminek a kávához már sok köze nincsen. A tévé kialakításának egyetlen negatívuma szerintünk az állvány, nekünk ez a „tegyünk a két szélére egy-egy apró talpat” megoldás nem igazán jön be.

És nemcsak a látvány miatt, hanem azért sem, mert így csak és kizárólag olyan asztalra/polcra tehetjük fel a tévét, amelynek szélessége eléri a tévé szélességét. A legjobb megoldás az lehet, ha a talpakat szépen bent hagyjuk a dobozban, a tévét pedig inkább felszereljük a falra. (Akár már egy 2000 forintos állvánnyal is sokkal jobban járunk.)

A hátsó rész már műanyagból van, persze az összeszerelés minőségével ennek ellenére nincs semmi gond. És mivel ez a rész alapesetben nem látszik, az olcsó kinézet nem sok vizet fog zavarni. A hátsó fertály ad helyet a gomboknak és a csatlakozók paneljének. Utóbbi minden fontos összekötési lehetőséget tartalmaz, de Panasonic hagyomány, hogy HDMI-ből csak három áll rendelkezésre. Viszont ezek mindegyike képes 4K-s jelet fogadni (HDMI 2.0) és a HDCP 2.2 másolásvédelmet is támogatják. A háromból ráadásul kettő lefelé néz, így nem kell aggódni amiatt sem, hogy a kábelek oldalra kilógnának. A további csatlakozók között három USB csatlakozót, SD-kártya nyílást, CI foglalatot, analóg bemeneteket, Ethernet portot valamint optikai hangkimenetet találunk, illetve természetesen van antenna csatlakozó is, amely analóg/DVB-T(2)/DVB/C tunerhez csatlakozik.

Hardver

Teszteredmények
Kalibráció előtt (True Cinema)
Fényerő: 167 cd/m²
Fényerő (fekete): 0,06 cd/m²
Kontrasztarány: 2843:1;
Gamma: 2,1
Színhőmérséklet: 6250K
Átlagos deltaE: 2,4
Kalibráció után
Fényerő: 119 cd/m²
Fényerő (fekete): 0,026 cd/m²
Kontrasztarány: 4485:1;
Gamma: 2,2
Színhőmérséklet: 6500K
Átlagos deltaE: 0,4
Fogyasztás
Gyári állapot (normál): 72 watt;
Gyári állapot (True Cinema): 66 watt;
Kalibrálva: 56 watt

A Panasonicot igazán nem érheti az a vád, hogy ragaszkodik egy-egy paneltípushoz: az elmúlt években voltak olyan időszakok, amikor a passzív 3D-s, IPS-paneles megoldást részesítették előnyben a mérnökök, de időről időre feltűntek azért aktív 3D-t kínáló VA-panelek is a felhozatalban. Mostani tesztünk alanya is ez utóbbi csoportba tartozik, ami egyáltalán nem rossz előjel, hiszen a japán gyártó most már az LCD-kből is nagyon jó (igazából mindenkinél jobb) feketét tud kisajtolni, és biztos, hogy ebben segítség, ha nem kell az IPS-ek gyenge kontrasztjával is megküzdeni. (Sőt, valójában az idei felhozatal legtöbb tévéje VA-paneles). A TX-50CX700E egy középkategóriás tévé, de persze ehhez rögtön hozzátesszük, hogy ez igazából nem látszik rajta – specifikációja alapján akár még csúcsmodell is lehetne. Hogy nem az, annak az egészen egyszerű oka az, hogy van még egy 8-as és 9-es széria is, utóbbi ráadásul OLED-tévét is tartalmaz most már, ami nyilván más szintet képvisel. De kanyarodjunk vissza a TX-50CX700E-hez, amelynek – a típusszámból kitalálható módon – 50 colos kijelzője van, 3840×2160 pixeles felbontással. A paneltechnológia VA-alapú, a képjavításról és extra funkciókról pedig az elektronika négymagos processzora, a Studio Master Drive technológia, a 800 Hz-es BMR, a HEVC és VP9 dekóder valamint a Firefox OS alapú új okostévé rendszer gondoskodnak.

A Panasonic menüjéből szokás szerint többféle színprofil közül lehet választani, amelyek közül, gyári állapotban, a True Cinema a legpontosabb – vagy inkább a legjobb, hiszen nemcsak a színhelyességről, gammáról van itt szó, hanem arról is, hogy a képélesítés, a képjavítók és az egyéb jellemzők (pl. fekete szint, HDMI beállítás, stb.) is olyan helyzetben vannak, hogy nem feltétlenül kell hozzájuk nyúlni. Ha tökéletes állapotról nem is beszélhetünk, a Panasonic mérnökei mégis nagyon jó munkát végeztek: az átlagos deltaE 3 alatt volt alapból is, és a színhelyességet nemcsak 10-100 százalékos tartományban, hanem 10 százalékos fényerő alatt is stabilan hozta a tévé. Összességében a kép egy nagyon enyhe, zöldes elszíneződést mutatott azért, de mivel a zöld komponens főleg nagy fényerő mellett volt szaturáltabb, ezt gyakorlatilag észre sem lehet venni. A kiváló pontosságot egyébként a Panasonic valószínűleg a tavaly bevezetett 3D-s LUT rendszernek köszönheti.

A menüben természetesen adottak a pontos kalibrációhoz szükséges eszközök, így aki veszi a fáradságot (meg egy hardveres mérőműszert), az gyakorlatilag tökéletesre hangolhatja a tévét: 6500K-s színhőmérsékletet, 2,2-es gammát, 0,4-es átlagos (és 0,6-os maximális) deltaE-t is simán el lehet érni. Amit egyébként elsősorban a gamma miatt érdemes megcsinálni (ez ugyanis alapállapotban inkább 2-höz közeli), mivel a színhelyesség már gyári állapotban is elegendő ahhoz, hogy a szemünk ne lássa a megjelenített és az elvárt színek között a különbséget. (A mért értékeket az oldalsó táblázatban szedtük össze.)

Menü, távirányítók

A Panasonic lényegében megtartotta a tavaly átdolgozott menüt, így a fő csoportok egybefolynak. Az elrendezés ellenére a kezelhetőséggel és az áttekinthetőséggel nem volt gondunk, és a menü elég részletes ahhoz is, hogy a működést teljesen jól személyre tudjuk szabni.




A csúcskategóriás Panasonic tévékhez képest a finombeállításokból azért valamivel kevesebb van, de nagyon kevesen lesznek azok, akiknek ez bármilyen gondot is fog okozni. Távirányító fronton is gyakorlatilag változatlan a helyzet, a Panasonic rég bevált modelljeit csiszolgatta minimális mértékben, így a klasszikus kontroller és a smart kontroller sem változtak érdemben (utóbbi nem jár a tévéhez).

Az viszont nagy mínusz, hogy a hazai modellek vezérlőjén is van egy nagy Netflix gomb. Okostelefonra illetve tabletre pedig továbbra is le tudjuk tölteni a gyártó alkalmazásait állítgatáshoz, tartalommegosztáshoz.

A CIKK MÉG NEM ÉRT VÉGET, KÉRLEK LAPOZZ!