Nincs időd napi szinten követni az eseményeket? Iratkozz fel heti hírlevelünkre! E-mail cím:

Samsung S24E370DL monitor teszt

2016. február 08. - spidermanSzólj hozzá!

PLS-panel, FreeSync és vezeték nélküli töltés került a Samsung új monitorába. De vajon minden klappol?

Valószínűleg nem tévedünk nagyot, ha azt mondjuk, hogy a legnagyobb monitor típusválasztékkal jelenleg a Samsung rendelkezik a piacon. A koreai gyártó több tucat terméket kínál, amelyek többsége jól pozícionált, viszont ekkora mennyiségnél már-már törvényszerű, hogy a célcsoportot illetően néha becsúszik egy kis hiba. Legalábbis másra nem tudjuk fogni, hogy miért kerülhetett piacra egy olyan monitor, amelynek külső és belső jegyei nincsenek teljesen összhangban. A Samsung S24E370DL járt nálunk, amely a felvezető ellenére nem rossz monitor, és még egy hasznos, nem mindennapi extrával is rendelkezik.

Külső

Az már első ránézésre is látszik, hogy a Samsung S24E370DL tervezésekor a mérnököknek sikerült egyedit alkotni, pedig a monitorok világában ez ma már nem olyan könnyű. A kijelzőt persze rögtön megkülönbözteti a többitől az, hogy fehér színű, viszont az is gyorsan feltűnhet, hogy összességében a harmónia nincs meg: sikerült pontosan olyan dizájnt kölcsönözni a monitornak, amely az otthoni és az irodai felhasználók közé pozícionálja a monitort. A fehér színű kávát egy világoskék, átlátszó műanyag keret fonja körbe. A Samsung célja valószínűleg az lehetett ezzel az egésszel, hogy kicsit vidámabb legyen a monitor megjelenése, ám ha az egész szettet nézzük, még mindig könnyebben el tudjuk képzelni a kijelzőt irodában, mintsem otthon az asztalon.

De lépjünk ezen túl! A káva elég vékony, a Samsung viszont nem trükközött azzal, hogy a panelt és a kávát valamilyen módon egybe dolgozza. Ez persze nem hiba; az eredménnyel elégedettek lehetünk. Ma már szerencsére nem divat, hogy az előlapot mindenféle feliratok csúfítsák el, ezen a monitoron is csak a Samsung márkajelzést láthatjuk, amely a díszítő csíkról középen lelógó részre került.

A T alakú talp, mint forma, nekünk annyira nem jön be, de ez a dolog természetesen ízlés kérdése. Az állvány stabilan, megbízhatóan tartja a monitort, viszont funkcionálisan nem nyújt sokat: csak dönteni lehet vele a panelt, -2 és +15 fok között. Egy érdekes extra viszont került rá, vagy inkább bele, amelyet a rajta lévő felirat is jelez: A Qi formátumot kezelő mobilokat vezeték nélkül lehet tölteni vele. A Samsung, nem meglepő módon, szereti kihangsúlyozni, hogy ez az első ilyen képességgel rendelkező monitor a piacon.

A kezeléshez szükséges joysticket a Samsung hátra költöztette. A kis pöcök a menü kezelésére kiváló (a joy természetesen minden irányba nyomható, és még gombként is szolgál), aki viszont a teljes kikapcsolás híve, az nem fog örülni; egyrészt hardveres kapcsoló nincsen, másrészt a monitor „teljes” kikapcsolása a joystick segítségével elég körülményes művelet. Természetesen a hátoldala kerültek a csatlakozók is; a repertoár teljes, DisplayPort, HDMI és D-Sub bemenetet egyaránt kapunk, míg a fülhallgató számára egy jack kimenetet építettek be.

Belső

A specifikációk alapján többnyire egyértelműen el lehet dönteni, hogy alapvetően milyen felhasználásra ajánlott egy monitor, a Samsung S24E370DL esetében azonban nem ez a helyzet. A kijelző ugyanis támogatja az AMD-féle FreeSync technológiát, ami arra jó, hogy a monitor játék közben mindig az aktuális fps-hez igazítsa a képfrissítési frekvenciát (kiküszöbölendő, hogy a játék és a monitor eltérő képfrissítése miatt vízszintes csíkok jelenjenek meg a képen). Ugyanakkor a FreeSynckel általában párban lévő egyéb tulajdonságok hiányoznak; a válaszidő és a képfrissítési frekvencia már elmarad attól, amit a hardcore játékosok keresnének. (A nem hardcore játékosoknak pedig valószínűleg a Freesyncre sincsen szüksége.)

A beépített panel maga viszont nem rossz: 23,6 colos képátló mellé 1920×1080 pixeles felbontást, 1000:1-es statikus kontrasztot, és 4 ms-os válaszidőt nyújt, legfeljebb 60 Hz-es képfrissítéssel. Színek szempontjából örvendetes, hogy a monitor PLS technológiát használ, de persze a dolog együtt jár azzal is, hogy a maximális fényerő alacsony, mindössze 250 cd/m². Ez főleg akkor lehet szűk keresztmetszet, ha nappali fényviszonyok mellett is sokat használjuk a monitort.

Normál és mozi profilok

A gyári színbeállítások viszont nem túl jók, még a legtöbb készüléknél menekülő utat jelentő, legpontosabbnak számító mozi mód sem igazán használható; a színhelyessége is rossz, de a kép még túlélesített is. Az optimális beállításokhoz a legközelebb ezúttal a Normál mód esett (enyhe zöldes beütéssel), de igazán jó eredményt csak akkor várhatunk, ha hajlandók vagyunk némi időt és pénzt áldozni a műszeres kalibrációra. Mivel PC-ről van szó, nyilván nem jelenthet gondot a 3 alatti átlagos (és szintén 3 alatti maximális) deltaE elérése; a 3 alatti érték jelenti azt, hogy a megjelenített és az elvárt színek között szabad szemmel nem lehet különbséget tenni. Kalibráció után a gamma és a színhőmérséklet is a megfelelő helyre került, a kontraszt pedig 1153:1 lett (121 cd/m²-es fehér fényerő mellett 0,1 cd/m²-es feketét mértünk). Az optimális beállítások megkeresésekor sem a gammát sem az RGB értékeket nem kellett piszkálni, ami viszont jó pont.

A monitor fogyasztása a LED-es háttérvilágításnak hála a kor követelményeinek megfelelően alakult, optimális beállításokkal 17 wattot, készenléti állapotban pedig 0,2 wattos fogyasztást mértünk.

A CIKK MÉG NEM ÉRT VÉGET, KÉRLEK LAPOZZ!