Alcatel Go Play teszt

Az aktív életstílust folytatók számára alapvetően két út járható okostelefon fronton: vagy abban reménykednek, hogy az úgymond hagyományos készülékük egy kis szerencsével valahogy átvészeli a mindennapokban őt érő különböző környezeti behatásokat, vagy pedig biztosra mennek, és kapásból olyan mobilt vásárolnak, mely már gyárilag fel van készítve a komolyabb igénybevételre. Utóbbi készülékekből ma már szerencsére nem csak egy-két példánnyal találkozhatunk a boltokban, hiszen a lightosabb Sony telefonoktól kezdve egészen a durvább Cat és Sonim mobilokig számos különböző alternatíva közül választhatunk. Jelen tesztalanyunk, az Alcatel Go Play egy középutas versenyző, amelynek érdekességét az adja, hogy nem egyszerűen csak vízálló, hanem e mellett a véletlen földre pottyantást is minden további nélkül elviseli.

Külső

Nyílt titok, hogy a kínai TCL ezúttal egy olyan strapabíró okostelefont dobott piacra, mely nem annyira ipari felhasználásra termett, hanem sokkal inkább arra hivatott, hogy a fiatalok szívébe férkőzzön. Erre utal egyrészt a kerekded formaterv, másrészt a divatos színkombinációk garmadája: a hozzánk érkezett tesztkészülék fehér/narancssárga színben pompázik, de ezenkívül akár maszkulinabb fekete/piros változatban is hazavihető a francia/kínai újdonság. A hátlapon látható "go" felirat és a kamera frontlencséjének pereme esetünkben kék színt kapott, de ami ennél fontosabb, hogy a pöttyös hátlap rendkívül kellemes tapintásérzetet biztosít, valamint arra is garanciát jelent, hogy a telefon nem fog csak úgy véletlenül kicsúszni a kezünkből. A 151 grammos tömeg és a 9,2 milliméteres vastagság mindenképpen átlagon felüli, azonban bocsánatos dolog, lévén, hogy a Go Play nem egy hétköznapi, hanem egy strapabíró készülék. A hivatalos IP67-es minősítéssel rendelkező mobil a gyártó közlése szerint 30 percig elviseli, ha 1 méter mély vízben úsztatjuk, garantált, hogy nem jut be a por a borítása alá, illetve elméletileg egy 1,5 méter magasról történő leejtés sem tehet kárt benne. A vízállóságot kipróbáltuk, és természetesen működik (ha minden kis ajtó csukva van), a földre pottyantásos tesztet viszont inkább nem erőltettük – hiszünk a gyártónak. A kijelzővel történő szögbeverést pedig inkább mindenki kerülje!

A kijelző körüli káva igen vastag, főleg az alsó szekcióban: a kijelző az előlapnak csak mintegy 65 százalékát uralja, ez pedig több mint 10 százalékponttal gyengébb az e tekintetben eminens tanulók eredményénél. Az LCD feletti szekciót a normál hangszóró uralja, ami mellett egy proximity szenzor, egy apró notifikációs LED és az elmaradhatatlan frontkamera kapott helyet. A kijelző alatt három érintőgombot helyeztek el a fejlesztők, melyek alól szerencsére nem spórolták ki a háttérvilágítást, illetve amelyekkel a back, home és appváltó funkciók érhetők el.

A bal oldali élen található kihajtható ajtó védelmét élvezi a nanoSIM slot és a microSD bővítőhely, az ellentétes oldal pedig a szokásos hangerőállító gombpárnak és a bekapcsoló gombnak ad otthont. A felső élen egy mikrofon és egy 3,5 milliméteres audio csatlakozó aljzat figyel – ez utóbbi egy apró gumidugóval védhető le, vagyis az Alcatel a Sonytól eltérően e nélkül még nem tudta (vagy nem akarta) megoldani a jack dugalj szigetelését. Alul egy másik mikrofonra és egy ugyancsak kis ajtóval védett microUSB portra lehetünk figyelmesek. Mivel a telefon unibody kialakítású, a házilagos szétszerelés csak a garancia elvesztésével és igen nehézkesen oldható meg.

Hardver

A motorháztető alatt egy 28 nanométeres csíkszélességű Snapdragon 410-es (MSM8916) chipkészlet teljesít szolgálatot, amely elsősorban négy darab 1,2 GHz-es órajelű Cortex-A53 processzormagjáról, illetve Adreno 306-os grafikusgyorsítójáról ismerszik meg. Világbajnok sebességre senki se számítson, de a 720p (HD) kijelzőhöz alapvetően elég ez a chipset. Komolyabb terhelésnél lehetnek kisebb-nagyobb döccenések, a Real Racing 3 szépségeivel pedig biztos, hogy nem ezen a telefonon fognak majd tömegek megismerkedni. Melegedésre egyáltalán nem hajlamos a Go Play, azért viszont kár, hogy memóriából nincs túlságosan jól eleresztve a kicsike. Az 1 GB helyett sokkal jobban örülnénk 2, vagy legalább 1,5 GB RAM-nak, ezenkívül pedig a 8 GB flashmemória is elég karcsú, hiszen alaphelyzetben csak 4,4 GB-ot látunk belőle és abból is csak 1,4 GB szabad. A microSD memóriakártyás bővítési lehetőség szerencsére adott. Az LTE Cat. 4 mobilnet maximum 150/50 Mbit/s-os tempóra képes, ezenkívül pedig említést érdemel még a 42/5,76 Mbit/s-os HSPA+, a b/g/n szabványú Wi-Fi, a Bluetooth 4.1, illetve a GPS-vevő (GLONASS támogatással). NFC támogatás nincs, ezenkívül pedig az infravörös portos tévé távirányítási lehetőségről is le kell mondanunk.

A karcálló, de vélhetően nem Gorilla Glass védelmet élvező érintőkijelző 5 colos képátlóval és 1280×720 pixeles HD felbontással bír, amelynek kombinációjából 294 PPI-s pixelsűrűség adódik. Ez persze nem éppen világbajnok érték, azonban ebben a kategóriában teljesen korrekt, ráadásul az IPS-technológiájú LCD panel betekintési szögei és fényereje is nagyon rendben vannak. A fényerőt szenzoros automatika állítja, de természetesen manuálisan is tuningolható, a képernyő egyszerre öt ujjat képes érzékelni, és remek dolog, hogy működik a számos egyéb készüléken már megszeretett dupla koppintásos felébresztés.

Üemidő

Az integrált akkumulátor 2500 mAh kapacitással bír: a gyártó 500 órás készenlétről, illetve 8,5 órás beszélgetési időről tesz említést, a gyakorlat pedig azt mutatja, hogy átlagos felhasználási körülmények mellett az 1-1,5 napos üzemidő simán benne van a pakliban. Gyorstöltés sajnos nincs, így az 1 amperes és 5 voltos töltővel csak relatíve lassan tölthető fel a megfáradt akkumulátor.