Nincs időd napi szinten követni az eseményeket? Iratkozz fel heti hírlevelünkre! E-mail cím:

Acer Predator X34 monitor teszt

2016. március 30. - spidermanSzólj hozzá!

Az Acer monitora rengeteg extrával bír, játékosoknak és filmszeretőknek is ajánlható. Viszont kisebb vagyonba kerül.

Az Acer termékpalettáján az olcsó irodai és a drága, játékosok igényeihez mért otthoni, csúcskategóriás monitorok is megtalálhatók (és persze a közöttük elhelyezkedő részben is mindenféle termék). Most a kínálat egyik csúcsragadozóját, a Predator X34-et teszteltük.

Külső

Nem ez az első Predator termék, amely nálunk járt; az Acer azért hozta létre ezt a brandet, hogy összefogja vele azokat a készülékeket, amelyeket kifejezetten a játékosoknak szán. A palettán notebook, tablet és monitor is található. Ezek közül a mobil gépeket már tesztelünk, most pedig a megjelenítőre került a sor. Egy 34 colos monstrumról van szó, amely már csak mérete alapján is tekintélyt parancsoló, de az Acer mérnökei is igyekeztek a monitort minden ízében úgy kialakítani, hogy megjelenése erőt sugározzon.

Ami rögtön a kicsomagolás után látszik, az az, hogy nem a szokásos, 16:9-es képarányú monitorral van dolgunk, hanem egy 21:9-es megjelenítővel, amely ráadásul ívelt is. Az Acer korábban nálunk járt monitorai között több olyan is volt már, amely káva nélküli kialakítást kapott; ezt a dizájnt viszi tovább a Predator X34 is. Maga a panel természetesen nem ér ki a kijelző széléig, azonban kikapcsolt állapotban szinte egyáltalán nem látszik, hogy hol ér véget a kijelző és hol kezdődik a síkban nem elkülönülő káva. A hagyományos értelemben vett keret ezúttal is csak a monitor alsó részén figyelhető meg (szerintünk kicsit zavaró, hogy a kép itt sem ér „le” teljesen), ez viszont elég vastag ahhoz, hogy magába foglalja még azt a méretes fémnek tűnő, de valójában szintén műanyagból készült betétet is, amire a Predator felirat került. Ezt a részt leszámítva a kijelző kávája műanyagból van, de ebből szemből szinte semmi sem látszik.

A gombok nem érintősek, hanem valóban meg is nyomhatók, és a szokásos helyre, jobbra, a káva alsó részére kerültek. A csatlakozók mindegyike hátrafelé néz, a kábeleket merőlegesen tudjuk hozzájuk csatlakoztatni. Ez abban az esetben gondot jelenthet, ha a monitort a falra szeretnénk tenni (a hátlap formája miatt ehhez az állványt le kell venni, és egy kiegészítő szerelvényt kell hátra felcsavarozni), de egyébkén a dolognak sok jelentősége nincsen. A kábelekhez egyébként egy méretes elvezetőt is beépítettek; ez lenne az a narancssárga színű nyílás, amely a talp közepén látható. A csatlakozókínálat nem túl bő: mindössze egy HDMI-t és egy DisplayPort csatlakozót kapunkból áll (illetve extraként még egy négyportos USB hubot valamint analóg hangcsatlakozót is), de ez még mindig jobb az első G-Synces moitorok esetében, hiszen azokra jellemzően csak DisplayPort bemenet került. Viszont az továbbra is érvényes, hogy a G-Sync csak DisplayPort összeköttetésnél működik! Plusz pont, hogy az Acer minden szükséges kábelt mellékel a monitor mellé.

A talp nekünk annyira nem jött be, mivel már többször is írtuk, hogy a nyitott állványokat nem igazán szeretjük: a Predator X34 talpa pedig minden csak nem zárt. Ettől még persze el tudjuk fogadni, hogy vannak, akiknek a V alakú kialakítás bejön. Az biztos, hogy a kialakításba, a formát leszámítva, ha akarnánk sem, tudnánk belekötni (a talp egyébként fémből van). Illetve mégis, de a kritika nem a dizájnt, hanem a funkcióválasztékot érinti, mivel az állvány csak a magasságállítást és a dönthetőséget teszi lehetővé, a panel elforgatását és a pivot módot már nem.

Belső

Túl sok olyan panelgyártó nincsen a piacon, aki ekkora méretben ilyen képarányú és formájú megjelenítőket gyártana, így tulajdonképpen adja magát, hogy az Acer az LG Displaytől vásárolja a Predator X34-be (is) a panelt. Ez rögtön azt is jelenti, hogy egy IPS-technológiájú megoldásról van szó. A 21:9-es képarányt és az ívelt vonalakat már említettük, azt viszont még nem, hogy a panel felbontása 3440×1440 pixel (ha valakit a betűs verzió érdekel, akkor ez az UW-QHD felbontás).

A kijelzőhöz 1000:1-es statikus kontraszt, 300 cd/m²-es fényerősség, 4 ms-os (G2G) válaszidő, 10 bites jelfeldolgozás (8 bit +FRC), 60 Hz-es alap képfrissítési ráta és olyan háttérvilágítás tartozik, amely révén a panel az sRGB színtér lefedésére képes. A háttérfény természetesen LED-es, a fényforrások pedig a panel alsó részén helyezkednek el. Vannak viszont érdekességek, és ezek közül a G-Sync támogatás csak az egyik dolog. Legalább ennyire érdekes, hogy a panel képfrissítése akár 100 Hz-esre is feltornászható, és többféle játék módot is beállíthatunk, hogy azok között később egyszerűen választhassunk.

Ez az alapállapot

Természetesen vannak színprofilok is, amelyek relatív pontosak, de csak a gamma és a fehéregyensúly tekintetében. Az átlagos deltaE sem rossz (mind az alap, a grafikus és a mozi módra igaz ez), viszont a legnagyobb eltérés néhány árnyalatnál nagy, 7 körüli, ami szabad szemmel is jól látható különbséget jelez. Mindez csak azért gond, mert a monitor olyan árkategóriában versenyez, amelynél már elvárnánk, hogy a dobozból kivéve tökéletes képet kapjunk, és ne kelljen még hardveres kalibrációval is bajlódni. Ha viszont ez utóbbit megtesszük, akkor minden tökéletesen a helyére kerül (6500K-s színhőmérséklet, 2,2-es gamma, 0,6-os átlagos deltaE), és IPS-panelhez képest még a kontrasztarány is igen jónak mondható, 1000:1 feletti.

Kalibrálva: tökéletesebbet nehéz elképzelni

A fogyasztási adatok inkább egy tévére emlékeztetnek, ami persze nem is csoda, hiszen 34 colos képátlójával a monitor nagyjából akkora, mint lapostévék átlagos képmérete Magyarországon. Alapállapotban 55, kalibrálva 37 wattot mértünk, ha viszont teljesen maxra járatjuk a háttérvilágítást, és minden extra fícsört is bekapcsolunk, akkor 61 wattot is pörgethet óránként az a bizonyos virtuális számláló.

A CIKK MÉG NEM ÉRT VÉGET, KÉRLEK LAPOZZ!