- 2016. november 7., 12:00
A Huawei P9 Lite olcsó, mégis sokat tud ahhoz, hogy az egyik legjobb választás legyen kategóriájában.

A Huawei két zászlóshajója, a P9 és a P9 Plus után megérkezett a jóárasított verzió, a P9 Lite is. A gyártók háza táján nagy divat mostanság minél több bőrt lehúzni a legsikeresebb modellről – szerencsére a Huawei példája azt mutatja, hogy lehet ezt úgy is csinálni, hogy az ne csak az adott készülék gyártójának, hanem a vásárlóknak is jó legyen.

Külső

Tekintettel arra, hogy mostani teszünk alanya is egy P9-es, nem lehet túl meglepő, ha azt mondjuk, hogy a formaterv tekintetben sok az azonosság közte és a korábban nálunk járt P9 között. Ez a megállapítás tulajdonképpen a teljes telefonra érvényes, a legnagyobb eltérés a mobilok között az, hogy a P9 Lite borítása hátul sima plasztik, ellentétben a P9 fémből készült hátlapjával. A formaterv a Huawei készülékeire abszolút jellemző, a sarkoknál alkalmazott minimális lekerekítés, az előlapi gombok hiánya és a hátul elhelyezett ujjlenyomat-olvasó mind-mind a kínai gyártó védjegyévé váltak az elmúlt néhány generáció kiadása során.

Az előlap annyira P9, hogy innen nézve a két telefont meg sem lehet őket igazából különböztetni. A kijelző felett a beszédhangszórót, a fényérzékelőt, a visszajelző LED-et és az előlapi kamerát találjuk, a panel alatt pedig ezúttal is csak a márkajelzés tűnik fel, gombok nincsenek. Bár sokan hátrányként tekintenek arra, hogy ennek ellenére nagy a hely a kijelző és a telefon „vége” között, szerintünk ezzel a kialakítással nincsen gond, egy kézben fogva a telefont kényelmesebb így a virtuális gombokat nyomkodni, mintha teljesen a kütyü széléig kellene levinni az ujjunkat. Az előlappal kapcsolatban egy dolog fáj nekünk, mégpedig az, hogy a Gorilla Glassnak búcsút kell mondanunk, az marad a P9 és a P9 Plus kiváltsága.

A telefon oldalára tekintve örömmel állapíthatjuk meg viszont, hogy a költségcsökkentésnek a fém keret nem esett áldozatául; a P9 alumínium színű csíkja helyett grafitszürke fényezést kapunk, de ez talán még jobban is mutat, mint az egyre gyakrabban alkalmazott, ezért ma már talán kommersznek számító világosabb árnyalat. Néhány helyen persze számolnunk kell a fémet megszakító műanyag csíkokkal, hogy az antennák megfelelően kilássanak a burkolat alól. Egyébként a szokásos csatlakozókat kapjuk, a telefon alsó részére a hangszórók és a microUSB került, jobb oldalt a bekapcsoló gombot és a hangerőszabályzót találjuk, fent van a füles csatlakozója és a második mikrofon, balról pedig az a tálca nyílik, amelybe a kártyákat helyezhetjük be. A tálca kialakításából látható, hogy SIM+SD vagy Dual SIM üzemmódban is tudjuk használni a P9-et.

A hátsó fertályról érintőlegesen már szóltunk: itt sima műanyagot találunk (de legalább nem a fényesebb fajtából). Plusz pont, hogy a vállalat nem spórolta ki az ujjlenyomat-olvasót sem, amely szintén hátulra került, mégpedig a felső részhez közel; ha kézbe fogjuk a telefont, akkor pontosan a mutató ujjunk alá kerül a szenzor, jól be van már ez a pozíció járatva. Természetesen elmaradhatatlan kellék a fényképező gép is, amely egyetlen objektíves (a P9 és P9 Plus dupla obis), viszont LED-es segédfényt kapunk hozzá.

Méretét tekintve a telefon rendben van: 5,2 colos kijelzője miatt nem kicsi, de a 146,8×72,6×7,5 mm-es méret és a 147 grammos tömeg sem mondható túlzónak sem.

Hardver

Teszteredmények
Teljesítmény
AnTuTu 6: 51573
Geekbench (s): 899
Geekbench (m): 3853
GFXBench 3 (M, on): 8,3 fps
GFXBench 3 (M, off): 7,8 fps
GFXBench 3 (T, on): 19 fps
GFXBench 3 (T, off): 19 fps
Browsermark 2.1: 2120
JetStream 1.1: 29,114
Kijelző
Maximális fényerő: 510 cd/²
Kontraszt: 1142:1
Színhőmérséklet: 8950 K
Egyéb
Töltési idő (10-100%): 192 perc
Üzemidő (normál): n/a
Üzemidő (video): 9 óra 03 perc
Szabad kapacitás: 7,05 GB

A Huawei P9 a klasszikus értelemben véve természetesen nem budget telefon, de azért a mérnököknek eléggé kellett spórolni, hiszen a telefon ára kevés híján a fele a P9-ének. A hardver spórolás szempontjából nagyon hálás és nagyon hálátlan is tud lenni, minden attól függ, hogy egy adott gyártó mit tart fontosnak. A Huawei talán kicsit jobb helyzetben van az átlagosnál, hiszen saját rendszerchipet használ, ami ár szempontjából biztos, hogy kedvezőbb. Ennek köszönhető, hogy a motort ezúttal egy HiSilicon Kirin 650-es jelenti, amelyben kétszer négy darab Cortex-A53-as mag működik, 2 illetve 1,7 GHz-es működési frekvencián. A GPU-nál már inkább érezni, hogy spórolni kellett: a Mali T830MP2 nem egy rossz chip, de két maggal nem képes a csodára. A RAM és a ROM kombóban jár: 32 GB-os belső tárhelyhez 3 GB RAM, 16 GB-os belső tárhelyhez viszont csak 2 GB jár.

Nem mondjuk, hogy a 2 GB olyan eszeveszettül kevés lenne, de ezt a piszkos trükköt más gyártóknál sem szoktuk szeretni. Nálunk a 16 GB-os modell járt, amely gyári állapot szerint 7,5 GB szabad kapacitással rendelkezik. A szintetikus tesztek eredménye különösebb meglepetést nem hozott, a vas hozta a tőle elvárható szintet; megfelelően optimalizált szoftverrel akadozásokra nem kell számítani, és az is biztos, hogy a telefont két év múlva sem fogjuk azért szidni, mert nem futnak rajta a programok. A játékokkal persze gondban leszünk, de játszani már most sem a P9 Lite a legjobb telefon, szóval ez nem lesz újdonság.

A Huawei P9 Lite-ban egy 5,2 colos Full HD kijelző működik (424 PPI-s részletességet adva). Technológiáját tekintve IPS-panelt kapunk, így sem a színekre sem a betekintési szögekre nem lehet panaszunk. Igazából nem rossz a fényerő sem, de az 510 cd/m²-es maximumnál azért nem egyszer láttunk már jobbat. Amivel inkább gondunk volt, az a színhőmérséklet: alapból a telefon túlságosan is kékes képpel bír, viszont az legalább pozitívum, hogy kézi korrekcióra a menüben minden további nélkül van lehetőség. A meleg beállítással kicsit átesünk a ló túloldalára (5800K), de a finomhangolás jó eredményt hozhat.

LTE természetesen van, mégpedig Cat6-os, vagyis akár 300 Mbps-os letöltésre képes verzió. A HSPA adapter fullos, 42,2 Mbps-os csúcssebességre képes, ha ehhez a külső feltételek is adottak. A WiFi kicsit gyengécske, bár a 802.11ac hiányát túl sokan azért még nem fogják érezni, és a Bluetooth is annak ellenére fog remek szolgálatot tenni, hogy „csak” 4.1-es. Ami az extrákat illeti, az NFC-t nem spórolták ki szerencsére, az A-GPS és az FM-rádió pedig nyilván része a csomagnak. Az előlapi közelség- és fényérzékelőt hátul az ujjlenyomat-olvasó, a borítás alatt pedig gyorsulásmérő és digitális iránytű egészíti ki. A Huawei mobiloknál szokásos séma szerint az USB csatlakozót OTG funkcióval is ellátták (legalábbis elvileg, mert a gyakorlatban nekünk nem működött ez a funkció), HDMI-kimenetként viszont az interfész nem tud szolgálni.

Üzemidő

A 3000 mAh-s akku egészen nagynak mondható, csak hát a hardvert összességében nem olyan fából faragták, hogy minden csepp energiát a végletekig tudna hasznosítani. A Kirin 650-es chip s az 5,2 colos kijelző is elég mohó, így a kétnapos üzemidő legfeljebb nagyon óvatos használattal érhető el. Az akkuhoz még annyit, hogy a gyári töltővel elég sokáig tart, mire teljesen feltöltjük: 10-100%-os szintre kb. 190 perc alatt tölthető fel az akku. Gyorstöltés tehát nincsen, ami főleg azért gond, mert ha nap közben látjuk, hogy nem lesz elég az akku a nap végéig, akkor nincs az, hogy 30 perc alatt 60 százalékra pumpáljuk a kütyüt, hogy aztán estig ne legyen már vele gondunk.

Címkék
Ez is érdekelhet
2023. november 3., 08:00
2021. augusztus 9., 08:00
2021. január 29., 09:05
2020. november 25., 16:00
2020. október 15., 12:00