Egy külső merevlemeznek számos előnye van a beépített megoldásokkal szemben: könnyen üzembe helyezhetők, hordozhatók és több géphez is csatlakoztathatók (bizonyos esetekben akár egyszerre is). Természetesen semmi sincs ingyen, így akadnak hátrányok is a beépített merevlemezekkel szemben, amelyek közül a legfontosabb az, hogy a belső HDD-k a legtöbb külső megoldásnál gyorsabbak. Mostani cikkünkben azonban nem e két kategóriát szeretnénk összehasonlítani, ezért azt feltételezzük, hogy eldöntött tény: külső HDD-t szeretnénk vásárolni.
A piacon számtalan márka számtalan modellje elérhető, ám ezek tudása nagyon is eltér, ezért ahelyett, hogy megvennénk a legolcsóbbat, mindenképpen érdemes okosan nézelődni. Az ideális külső HDD nagy tárkapacitást nyújt, gyors, mobil és alacsony a zajszintje – ezek sajnos olyan jellemzők, amelyek ugyanabban az eszközben csak a legritkább esetben találhatók meg.
Méret és méret
A külső HDD-ket fizikai méretük alapján három csoportba oszthatjuk, a 3,5,a 2,5 colos illetve az 1,8 colos merevlemezt tartalmazó modellekre. A legnépszerűbb az első két kategória, azaz a 3,5 illetve a 2,5 colos meghajtóra épülő modelleké. Előbbi főleg azért népszerű, mert olcsón nagy tárkapacitást nyújt, viszont cserébe szükség van külső tápegységre. A 2,5 colos meghajtók azért keresettek, mert (egy-két kivételtől eltekintve) működnek csak USB kábelről is, tehát könnyen hordozhatók. Az 1,8 colos kategória egyelőre még nagyon ritka, amely főleg annak köszönhető, hogy a HDD-k kicsik (pillanatnyilag 120-160 Gbájt kapacitás érhető el ekkora méretben), relatív lassúak és ehhez képest még drágák is. Ezzel meg is van az első szempont, amit mérlegelnünk kell!
Ha csak azért veszünk külső HDD-t, mert nincs kedvünk a gépben nyúlkálni, illetve, ha a meghajtón minél több adatot szeretnénk tárolni, akkor a 3,5 colos külső meghajtók között érdemes szétnézni. Ezek akár 2-4 Tbájt adat tárolására is képesek lehetnek – egyes modellek két HDD-t tartalmaznak, így érhető el a megkettőzött kapacitás (a Freecom és a WD termékpalettáján is akad ilyen).
Ezzel szemben a 2,5 colos (és 1,8 colos) HDD-k éppen, hogy a mobilitásra születtek. Feltéve, hogy összeszerelt megoldást választunk (azaz nem külön vesszük meg a tokot, és teszünk bele egy HDD-t), biztosak lehetünk benne, hogy a meghajtó az USB által szolgáltatott energiamennyiséggel is beéri. Cserébe cikkünk készítésekor legfeljebb 500 Gbájtos kapacitást választhatunk. Ebben a kategóriában a HDD-k tömege 200 g körüli (1,8 colos méretben 60-80 g körüli), ami egy GPS vagy egy PDA tömegével vetekszik, azaz nem sok vizet zavar a hátizsákban illetve a notebook táskában sem.
A 2,5 colos HDD-k további előnye, hogy mivel eredetileg noteszgépbe készülnek, jobban ellenállók a rázkódásokkal, ütődésekkel szemben. Ha egy 2,5 colos HDD működés közben (alacsony magasságból) leesik, jó eséllyel mind a mechanika, mind az adatok túlélik.
Teljesítmény, csatlakozók
Habár az mindenki számára egyértelmű, hogy egy 3,5 colos HDD gyorsabb, mint egy 2,5 colos, (ami gyorsabb, mint egy 1,8 colos,) a külső meghajtók esetében az erősorrend könnyen kiegyenlítődhet. Az adatátviteli sebesség ugyanis csak attól függ, hogy milyen interfészt használunk. A legelterjedtebb az USB 2.0, amely minden meghajtóra felkerül – így valamennyi HDD használható minden PC-vel (és minden Macintosh géppel is). Az USB 2.0 teljesítménye sajnos eléggé behatárolt, s bár elméletileg 60 MB/s-os tempó érhető el vele, eddig egyik gyártó sem tudott 35 MB/s fölé menni. Emellett az elérési idő is jelentősen megnő – a tipikus 8-9 ms-ról 14-20 ms-ra. Az adatátviteli sebesség szempontjából USB 3.0 egy csapásra megoldja majd ezt a gondot, de ennek elterjedése még egy picit odébb van. Az 1,8 colos HDD-k egyébként még ezt a tempót sem képesek tartani, ahogyan korábbi Samsung S1 mini tesztünkből kiderül, esetükben nem az USB 2.0 a szűk keresztmetszet.
A FireWire 400/800 jobb alternatívát nyújt, de a 400 Mbites változat nem sokkal gyorsabb az USB-nél (45 MB/s a max.), míg a 85-90 MB/s-os tempóra képes 800 Mbites szabványra képes vezérlők ritkán találhatók meg az alaplapokon. A FireWire a külső merevlemezgyártók körében sosem volt túl népszerű, mára pedig kezd teljesen eltűnni.
Helyét az eSATA vette át, amelyet az alaplapgyártók is szívesen integrálnak termékeikre, ha máshogy nem, egy belső port kivezetésével. Az eSATA teljesen transzparens, így a HDD teljesítményét nem befolyásolja – éppen olyan tempó érhető el segítségével, mintha a merevlemezt a gépbe építettük volna. Az eSATA a SATA porthoz képest annyi pluszt nyújt, hogy tápfeszültséget is képes továbbítani, így elvileg külső tápra sincs szükség – a 3,5 colos eSATA modellek ettől függetlenül igénylik az extra tápot. Az átlagos írási/olvasási sebesség a beépített HDD sebességétől függ, átlagosan 90 MB/s egy 3,5 colos és 60 MB/s egy 2,5 colos HDD esetében, de SSD-vel jóval efölé mehetünk.
Az 1,8 colos meghajtókra csak USB interfész kerül, a 3,5 illetve 2,5 colos modellekre viszont akár eSATA csatlakozó is kerülhet. Nyilván, ha nagy fájlokat, mondjuk HD felbontású filmeket szeretnénk a meghajtóra rendszeresen másolni, vagy elsősorban adatmentési célokra keresünk adattárolót, akkor érdemes az USB-nél gyorsabb interfészt választani. Csak összehasonlításképpen: 1 Tbájt adat felmásolása USB-n keresztül kb. 8,5 óra, FireWire interfészen keresztül kb 6 óra, eSATA interfészen keresztül viszont csupán 3 óra.
RPM
A 3,5 illetve 2,5 colos HDD-k fordulatszáma 7200 és 5400 rpm is lehet. A 7200 rpm-nek csak akkor van értelme, ha az eSATA interfészt fogjuk használni. Egyébként 5400 rpm-es meghajtót tartalmazó külső HDD-vel járunk jobban, ezek kevesebbet fogyasztanak, kevésbé melegednek és a zajszintjük is kisebb.
Zajszint, felépítés és energiatakarékosság
Az 1,8 illetve 2,5 colos HDD-k teljesen hangtalanok (legalábbis nappal semmiképp sem hallhatók). Alapból a 3,5 colos modellek sem zajosak, azonban egy rossz készülékházzal mindent el lehet rontani. Előnyben részesítendő minden olyan fémházas modell, amelyben nincs ventilátor. Ha ilyet nem találunk (vagy nem szimpatikus), akkor a specifikációkban tanulmányozzuk a zajszint adatokat. A ventilátor nélküli műanyag készülékházas 3,5 colos külső merevlemezeket hagyjuk a sor végére.
A felépítésnél egy további fontos szempont továbbra is a 3,5 colos modelleknél maradva), hogy a készülékház talpa megfelelően gumírozott-e. Ennek hiányában a HDD által keltett vibráció könnyen átjuthat az asztalra, ami mély búgó hangot eredményezhet, s ezt roppant kellemetlen hosszú órákig hallgatni.
A 3,5 colos meghajtók átlagosan 6-10 wattot fogyasztanak, a 2,5 illetve 1,8 colos modellek jellemzően 1,5 wattal, vagy ennél kevesebbel is beérik. A fogyasztással kapcsolatban vásárlás előtt két dolgot érdemes megkérdezni; az egyik az, hogy vajon az elektronika üresjáratban bizonyos idő eltelte után (jellemzően 5-10 perc) leállítja-e a HDD-t, illetve, hogy az elektronika legalább a számítógép kikapcsolásakor megteszi-e ezt. (A tapasztalat sajnos az, hogy erre nagyon kevesen figyelnek – a WD viszont e szempontból példamutató.)
Szoftveres extrák
A merevlemezekhez sok esetben ajándék szoftver is jár; a legtöbbször adatmentő (backup) szoftvert kapunk, illetve népszerűen a titkosító szoftverek is. Ezek a legtöbbször csak Windows alól működnek. Véleményünk szerint nem tragédia, ha ezek egyike sem tartozék, ugyanis az ingyenes megoldások között is több remek szoftver található. Backupnak a Windows beépített megoldása helyett használhatjuk például az alapszintű szolgáltatásokat nyújtó, de roppant hatékony SyncToy 2-t, titkosításhoz pedig a TrueCryptet vagy a Windows 7 BitLocker To Got is.
Dizájn és további különlegességek
A dizájnnal igazából - a szubjektív szempontok miatt - nem érdemes foglakozni, ronda HDD-t úgysem fog senki venni. A gyártók azonban néhány speciális felhasználási területre is felkészültek; kapni olyan meghajtót, amely gumiborítású, így jobban ellenáll az esésnek, van olyan, amelybe hevedert lehet akasztani, illetve több gyártó termékpalettáján az ujjlenyomat-olvasóval, RFID azonosítóval vagy akár hardveres titkosító modullal felruházott modellek is megtalálhatók.
Végül, de nem utolsó sorban néhány típusra a bekapcsoló gomb mellé további gomb vagy gombok is kerülnek, amivel az adatmentést vagy a szinkronizációt közvetlenül a merevlemezről indíthatjuk el.
Fentiekből is látszik, hogy a megfelelő HDD-t csak akkor tudjuk kiválasztani, ha tudjuk, hogy mire szeretnénk majd használni – ekkor viszont korántsem lehetetlen.
