Nincs időd napi szinten követni az eseményeket? Iratkozz fel heti hírlevelünkre! E-mail cím:

Optimális tévébeállítások - mit jelentenek a menüpontok?

2010. március 10. - spidermanSzólj hozzá!

Az LCD- és plazmatévék menüje (jó esetben) tele van képjavító beállításokkal illetve egy sor más olyan paraméterrel, ami a képminőséget valamilyen módon befolyásolja. Összeszedtük közülük a legfontosabbakat, valamint azt is, hogy milyen beállításokat célszerű alkalmazni.

A profi tévék esetében akár húsznál is több olyan beállítási lehetőséget találhatunk a menüben, ami a képminőséget valamilyen módon befolyásolja. Ez alapjában véve jó dolog, hiszen ezek segítségével mindenki tetszés szerint alakíthatja a tévé képét, azonban egyrészt túlzásokba sem szabad esni, másrészt sokan nem is mernek komolyabb állítgatásba fogni, mert nem biztosak abban, hogy az egyes menüpontok milyen opciót takarnak pontosan. Az alábbiakban összeszedtük a legfontosabbakat, rövid leírásukat, valamint azt, hogy általánosságban mire érdemes figyelni a beállításukkor.

Tipp: a tévék a képbeállításokat nem globálisan, hanem bemenetenként tárolják, így semmi akadálya annak, hogy a tévével, a DVD-lejátszóval, a Blu-ray lejátszóval vagy akár a PC-vel más és más beállításokat alkalmazzunk.

Tipp: mielőtt nekikezdenénk, egy lapra írjuk fel a kiindulási értékeket, így azokhoz mindig visszatérhetünk.

Alapbeállítások

Háttérfény: a háttérvilágítás erősségét adja meg, célszerű közepesre vagy gyengébbre állítani. Ez az opció csak LCD-tévéknél található meg, lévén, hogy a plazmákban nincsen háttérvilágítás.

Fényerő: a fényerővel a fekete fényerő értékét állíthatjuk be, ez a paraméter általában a skála alsó harmadában van az optimális helyzetben. Ha túl alacsonyra vesszük az értékét, akkor a sötétebb helyeken a részletgazdagság látja kárát, ha viszont túl magasra, akkor a fekete inkább szürke, mintsem fekete lesz.

Kontraszt: a fekete és a fehér színek fényerő értékének arányát adja meg. Általában a skála felső negyedében optimális. A kontrasztarány beállításánál arra kell vigyázni, hogy ha túl magas értéket adunk meg, akkor a világos területek beégnek, azaz elvész a részletgazdagság. Két korábbi cikkünk is segít a fényerő és a kontraszt helyes beállításában (eredetileg monitorhoz készültek, számítógép szükséges!): monitor kalibrálása Windows 7-tel, monitor kalibrálása házilag.

Képélesség: e paraméter segítségével a kontúrok emelhetők ki. Amennyiben a tévén SD tartalmat nézünk, hasznos lehet (akár magasabb fokozatban is), azonban a tévét Blu-ray lejátszóval, játékkonzollal illetve számítógéppel összekötve kikapcsolandó, de legalábbis érdemes minimális szintre venni (arra figyeljünk, hogy a kikapcsolás nem biztos, hogy a 0 szintet jelenti, egyes készülékeknél a skála mínuszba is mehet, amely már a kép mesterséges elmosását jelenti, valamint az is elképzelhető, hogy 0-100-as skálán az 50-es értéknél nem csinál semmit az elektronika). Gyakori hiba a túlzott képélesítés, amely amellett, hogy a színeket torzítja, az összes képhibát felerősíti.

Színtelítettség: a név magáért beszél, itt is az okozhat gondot, ha túlzásokba esünk. Általában az alapbeállításoknál valamivel kisebb érték az optimális, ez többnyire a skála közepén helyezkedik el.
Tónus/árnyalat/bőrszín: a zöld és vörös komponensek arányát szabályozza, segítségével a bőrszín korrigálható. Ehhez a beállításhoz csak a legritkább esetben kell hozzányúlni, az pedig szinte biztos, hogy a középértéktől csak néhány egységnyire érdemes eltérni.

Színhőmérséklet, fehéregyensúly: a tudományos definíciótól most tekintsünk el! A színhőmérséklet azt adja meg, hogy a tévé által megjelenített szín vöröses (meleg) vagy kékes (hideg) árnyalatú-e. Optimális esetben egyik sem, ezért szokták azt ajánlani, hogy a tévét a következő beállítások valamelyikén használjuk: normál, meleg 1 (csak ha több is van), 6500K. Ezek a beállítások papíron a napfényhez közeli, de annál valamivel hidegebb árnyalatot jelentenek. A tévéadásokhoz inkább a hidegebb (legfeljebb kb. 6500-7000K), a mozifilmekhez pedig a melegebb érték (6000-6500K) javasolt. Túl nagy különbséget nem érdemes beállítani, mert akkor agyunk az egyiket biztosan „rossznak” látja majd. Sajnos a műszeres mérések már több esetben bebizonyították, hogy a menüben beállított és a valós értékek nem feltétlenül azonosak – mérőműszer hiányában így kénytelenek vagyunk saccolni és szemre kiválasztani egy nekünk tetsző értéket (egy fehér képernyő segítségével).
A fehéregyensúly beállításának lehetősége viszonylag ritka. Segítségével a színhőmérsékletet sokkal precízebben állíthatjuk be, de csak akkor, ha ehhez van hardveres mérőműszerünk is. Nekiülni és magunktól próbálkozni szinte biztos, hogy rossz eredményhez vezet!

Extrák:

Gamma: szemünk érdekes tulajdonsága, hogy azonos fényerőkülönbségeket alacsony és nagy fényerő esetén eltérő mértékűnek érzékel, így a megjelenítők egy matematikai függvény segítségével korrigálják a képet, hogy az eltéréseket egyenlőnek lássuk. A korrekció jellemző paramétere a gamma, amelynek optimális értéke 2,2-2,3 közötti. Sajnos ha van is gamma beállítás egy tévében, akkor az biztosan nem számokkal történik, így kénytelenek vagyunk az alábbi tesztábra segítségével beállítani a tévét.

MWC 2010

Lépjünk 2-3 méterrel távolabb a tévétől és keressük meg azt a beállítást, amelynél a leginkább a 2,2-es értékkel jelölt négyzet olvad bele a háttérbe. Ha ilyen nincs, akkor azt a gamma értéket válasszuk, amelynél a háttérbe teljesen beolvadó négyzet minél közelebb van a 2,2-es vagy a 2,3-as értékhez. Alacsony gamma esetén egyébként a sötétebb részletek eltűnnek, magas gamma esetén pedig az egész kép „mosott” lesz.

Dinamikus kontraszt: az LCD-tévék esetében a háttérvilágítás erősségének változtatásával, plazmatévéknél a fényerő változtatásával az elektronika megpróbál igazodni a megjelenített képhez. Minél sötétebb a megjelenített tartalom, annál inkább csökken a háttérfény/fényerő erőssége, illetve minél világosabb, annál inkább nő. A valóság ugyanakkor az, hogy a local dimminges LED-es tévék kivételével ez az opció káros, a tévé összességében kevesebb részlet megjelenítésére képes; hacsak nem local dimminges LCD-tévénk van, ezt az opciót kapcsoljuk ki. (Bővebb infó: statikus vs. dinamikus kontrasztarány)

Dinamikus szín: szintén kikapcsolandó beállítás, ha működik, az elektronika a tartalomtól függően állítja a színtelítettséget, amire egy jól beállított tévé esetén semmi szükség.

Zajcsökkentés/MPEG zajcsökkentés: nem titok, hogy az LCD- és plazmatévék elektronikája számtalan módon belenyúl a képbe. Átméretezi, élesíti stb. megjelenés előtt. A transzformáció egyik fontos állomása a zajszűrés, amit alapszinten kivétel nélkül minden tévé elvégez, de emellett kérhetünk extra „alaposságot” is. A zajszűrésnek azonban mozgókép esetében szinte csak negatív hatásai vannak: az élek és a logók környéki terület elmosódhat, a nagyobb homogén felületekről pedig könnyedén eltűnhetnek az apró részletek, adott esetben egy arcot kiválóan lehet ránctalanítani is. Tanácsunk az, hogy LCD-tévé esetében tévéadásoknál és DVD-nél kapcsoljuk ki, esetleg állítsuk alacsony fokozatra, ha viszont HDMI bemenetet és/vagy plazmatévét használunk, akkor semmiképpen se aktiváljuk ezt a funkciót.

Élkiemelés: minden tévében megtalálható, feladata – meglepő módon – az élek kiemelése lenne. Eláruljuk, nincs olyan tévé, amelynél javulna a képminőség bekapcsolásával, ellenben negatív hatások bőven akadhatnak: lépcsőzetes élek, színtorzulás a kontúrok mellett, stb. Ezt a funkciót mindenképpen tartsuk kikapcsolva!

100 Hz: ma már a középkategóriás tévék is képesek 100 Hz-es képalkotásra, amely során az elektronika a meglévő képkockák közé továbbiakat számol ki és illeszt be. Az LCD-tévéknél elsősorban az lenne a feladata, hogy az utánhúzást csökkentse; tévéje válogatja, hogy ez sikerül-e. A 100 Hz-es képalkotás velejárója sokszor a természetellenesség, a mozgások több készüléknél is túlságosan folyamatosak lesznek (ezt hívják egyébként szappanopera effektusnak), így meglehetősen egyénfüggő, hogy kinek jön be és kinek nem jön be az alkalmazása. Általános érvényű tanácsunk a beállításra vonatkozóan nincs, ki kell próbálni, hogy tetszik-e a végeredmény vagy sem. A próbálgatáshoz mozgalmas jeleneteket válasszunk! Néhány tévé 100 helyett 200 Hz-es képfrissítést használ, erre az esetre a fenti megállapításaink ugyanúgy érvényesek. (Bővebb infó: így működik az LCD-tévék 100 Hz-es képfrissítése)

24p/film mód/valósághű mozi: a 24p-ről külön cikket is írtunk (bővebb infó: 24p), szerepe csak akkor van, ha Blu-ray filmeket nézünk. Feltéve, hogy a Blu-ray lejátszónk is támogatja, a 24p bekapcsolásával biztosíthatjuk azt, hogy a filmek lejátszása eredeti sebességgel és kadenciahelyesen történjen. Csak arra a bemenetre kapcsoljuk be, amelyre a Blu-ray lejátszót (vagy Blu-ray lejátszáshoz PS3-at vagy PC-t) csatlakoztattunk! Tévétől függ, hogy a 24p gyakorlati alkalmazása milyen; személyes tapasztalat útján döntsük el, hogy tetszik-e nekünk az adott beállítás. Néhány tévé esetében a 100 Hz-es képalkotás és a 24p együttes bekapcsolása akadozó és/vagy szellemképes vagy más módon hibás megjelenítéshez vezethet, ebben az esetben a hibát a 100 Hz kikapcsolásával szüntessük meg. Ha a 24p többféle üzemmódban is elérhető, próbáljuk végig mindet!

Színtér/színskála: ezzel a paraméterrel a lefedett színtér nagyságát állíthatjuk be. Habár a nagyobb színtér elsőre jobban hangzik, a gyakorlatban leginkább csak túlszaturált képet jelent, olyan vörös és zöld színek megjelenítését, amelyek a valóságban nem léteznek. Érdemes a normál opciót választani, ami szabványos vagy sRGB néven is ismert lehet.

Fekete szint/HDMI fekete szint/fekete korrekció: az egyik leggyakrabban félreértelmezett paraméter, amely nem a fekete szín mélységét szabályozza! Ezzel a beállítással pusztán arra van mód, hogy a tévé színkezelését a bemenethez igazítsuk. A normál vagy magas beállítás az RGB-t jelenti, míg a low, dark az YCC-t (vigyázat, az elnevezés készülékenként változhat!) A lényeg „csak” annyi, hogy a beállítást igazítsuk a forráshoz. Számítógép esetén mindenképpen a normál beállítást válasszuk, Blu-ray lejátszónál, set-top-boxnál viszont csak akkor, ha azok menüjében a kimeneti formátumnál van erre vonatkozó paraméter, amelyet szintén RGB-re állítottunk be. Ha a forrás RGB, de a tévén YCC-t állítunk be, akkor a sötét részletek eltűnnek!

OPC/automatikus fényerő szabályozás: ha ez a beállítás megtalálható a menüben, akkor a tévé képes arra, hogy a fényerőt automatikusan a környezeti fényviszonyokhoz igazítsa. Ez jó szolgálatot tehet akkor, ha a tévét sokszor nézzük nappal és éjszaka (sötétben) is, mert így nem kell kézzel igazítanunk a beállításokon, a lehetőségekhez képest mégis mindig optimális képet kapunk. Amennyiben az OPC-t használni szeretnénk, akkor még a finomhangolás előtt érdemes bekacsolni. Egyes tévéknél megadható a fényerő minimális és maximális értéke; ne felejtsük el ezt is ellenőrizni és beállítani!

Eco mód: sok tévében megtalálható, aktiválásakor egyszerűen csak annyit történik, hogy a tévé csökkenti LCD-tévék esetén a háttérvilágítás, plazmák esetében a fényerő értékét, amely így alacsonyabb fogyasztást eredményez. Jobban járunk, ha ezt az opciót kikapcsoljuk, és inkább manuálisan keressük meg azt a legkisebb fényerőt, amelynél még élvezhető számunkra a megjelenített kép.

Színprofilok, THX mód: a színprofilok azért maradtak a végére, mert a tévék majd minden fenti paramétert képesek rögzíteni egy-egy színprofilban, így akár többféle beállítást is eltárolhatunk tévénkben. Még ennél is jobb, hogy a készülékek a beállításokat bemenetenként tárolják, így még arra is van mód, hogy az egyes jelforrásokhoz más és más beállításokat használjunk. Általában egyébként a normál mód a legjobb tévézéshez, míg a film mód a gyárinál kicsit hidegebb színhőmérséklettel filmnézéshez. Előfordulhat, hogy a gyártók egyes színprofilok esetében egy-egy paramétert rögzítenek, ha valamit nem lehet állítani mondjuk játék módban, azon ne lepődjünk meg!

Néhány tévé THX tanúsítványt is kapott, amely annyit jelent, hogy az egyik profil (ennek neve a THX-et tartalmazza) átment a THX szigorú rendszerszén. Filmhez (Blu-ray) érdemes a THX profilt választani, tévézéshez viszont nem. Amit még érdemes tudni, az az, hogy a THX profilt kiválasztva a legtöbb paraméter zárolásra kerül, a beállítási lehetőségek nagyon korlátozottak lesznek – cserébe konstans, a mozik képi világát idéző megjelenítést kapunk.

TETSZETT A CIKK? OSZD MEG BARÁTAIDDAL!