Nincs időd napi szinten követni az eseményeket? Iratkozz fel heti hírlevelünkre! E-mail cím:

Minden, amit az akkumulátorokról tudni érdemes

2017. június 09. - spidermanSzólj hozzá!

Az akkumulátor minden kütyüben megtalálható, a legtöbben mégsem tudják, hogyan kell vigyázni rá.

A kütyük oly annyira beszivárogtak a mindennapokba, hogy a felnövő generációs számára már elképzelhetetlen lesz, hogyan is voltunk meg az okostelefonok, a táblagépek és hasonló kütyük nélkül. A mobil eszközökben közös, hogy akkumulátorról (is) működnek. Az akkumulátorokról a legtöbben nagyon keveset tudnak, pedig ez az a részegység, ami normál körülmények között először mondja fel a szolgálatot; az akkuk élettartama véges, előbb utóbb szinte biztos, hogy vagy az áramforrást vagy a készüléket cserélni kell. Ha vigyázunk, és betartunk néhány dolgot, akkor azt az akku meghálálja, és nem 1-2 év után kell sort keríteni a cserére, hanem csak 3-4 év elteltével – jobb esetben még később.

A telefonokban, fényképezőkben és notebookokban, valamint más mobil kütyüinkben általában Li-ion (lítium-ion) akkut találunk, a gyártók ritkábban Li-po (lítium-polimer) telepeket is használhatnak. A nagyteljesítményű gépeknél, például robotporszívóknál a Ni-Cd (vagyis nikkel-kadmium) akku a legkedveltebb, az újratölthető „elemek” többsége pedig Ni-Mh (nikkel-metálhidrid) típusú. A különböző típusú akkumulátorok más jellemzőkkel bírnak, ezért máshogy is kell őket kezelni – fontos tehát, hogy az alapvető dolgokkal tisztában legyünk.

Li-ion, Li-po

A Li-ion és Li-po típusok a használat szempontjából szinte teljesen egyezőek. A Li-po akkumulátorokat 1971-ben már ismerték; a Li-ion technológia pedig 1912-ben már rendelkezésre állt, de csak akkor lett népszerű, amikor a Sony 1991-ben elkezdte használni a termékeinél. A Li-ion technológia olcsóbb, viszont azonos kapacitást feltételezve nehezebb, és további hátránya, hogy nem bírja a hőt. Ha meghibásodik, akkor pedig még könnyen tüzet is okozhat.

Szinte biztos, hogy Li-ion és Li-po akkumulátorokból használjuk a legtöbbet: ez van ugyanis a mobilok, tabletek és notebookok többségében, az akkumulátoros fényképezőkben, a GPS-ekben, okosórákban, stb. A közhiedelemmel ellentétben ez a két típus nem igényel különösebb odafigyelést. Arra persze ügyelni kell, hogy a Li-ion akkuk nem bírják a meleget, és ez a két típus a leggyorsabban úgy nyírható ki, ha teljesen lemerítjük őket. Ez utóbbi persze nem azt jelenti, hogy a telefon akkumulátora meghal, ha a töltöttségi szint 0%-ra esik – ebben az esetben az akku még nem merült le teljesen, a benne lévő elektronika éppen azért jelzi, hogy üres, hogy megóvja a cellák épségét. Viszont az „üres” akkut ilyenkor ajánlott feltölteni, mert az önkisülés miatt pár nap vagy pár hét leforgása alatt ténylegesen is lemerülhet az akku. Ebből adódik, hogy azokat a kütyüket, amelyeket nem használnunk, érdemes rendszeresen, legalább kéthavonta feltölteni. Ha csak akkuról van szó, nem készülékről, akkor a tároláshoz érdemes hűvös (de nem hideg) helyet választani. Az akkut óvni kell a nedvességtől.

A Li-ion és Li-po akkumulátorokat nem kell formázni, nem kell őket gondozni, nem kell később sem teljes lemerítési/felöltési ciklusokat beiktatni. Bármikor lehet őket tölteni; a legjobbat akkor tesszük velük, ha 20-80 százalék közötti szinten tartjuk a töltöttséget.

A gyorstöltők megjelenéséig tulajdonképpen mindegy volt a töltő típusa is, feltéve persze, hogy a feszültség stimmelt. A gyorstöltők megjelenése azonban kicsit változtatott a dolgon; ezek a töltők a feszültség és vagy az áramerősség variálásával jóval gyorsabban, akár feleannyi idő alatt is fel tudnak tölteni egy-egy készüléket. A Samsung Galaxy S7 például normál módban 2 óra 5 perc alatt tölt fel, gyorstöltővel pedig 1 óra 5 perc alatt. Cserébe a töltés során az akkumulátor sokkal jobban melegszik, és mivel fentebb már említettük, hogy a magas hőmérséklet rossz hatással van az élettartamra (Li-ion), ebből az is következik, hogy az az akkumulátor, amelyet mindig gyorstöltővel töltünk fel, hamarabb elhasználódik. A gyártók éppen ezért lehetőséget adnak arra, hogy a telefonban kikapcsoljuk a gyorstöltést; ezzel érdemes élni.

Az akkumulátorok élettartama elsősorban attól függ, hogy mennyire intenzíven használjuk a készülékeket; ha például egy telefont naponta töltünk, akkor két-három év alatt jó eséllyel a kapacitás a névleges kapacitás 20-25 százalékával fog csökkeni. Egy táblagépnél vagy egy olyan notebooknál, amelyet otthon folyamatosan a töltőn tartunk, sokkal lassabb lehet az elhasználódás mértéke.

Ahogyan az akkumulátor öregszik gyorsabb lesz az önkisülés: ez például úgy jelentkezik, hogy a feltöltött táblagép, ha nem használjuk, akkor már nem bír ki 2-3 hetet a polcon, lemerül 1 hét alatt. Telefonoknál, táblagépeknél szokásos hibajelenség még az is, hogy a mobil pontatlanul jelzi ki a töltöttségi szintet, és az akkumulátor – jelzés szerinti – 10-15 százalékos töltöttségénél egyszerűen kikapcsol. Ilyenkor az akkumulátorban lévő szenzort kell újra kalibrálni, amit megtehetünk, ha a kikapcsolást követően várunk pár órát, majd 1 amperes töltővel teljesen feltöltjük a telepet.

Ni-MH, Ni-Cd

Régen a telefonok többségében Ni-MH akkumulátor volt, ennek a típusnak köszönhető, hogy sokan a modern akkukat is formázni szeretnék. A Li-ion és Li-po akkumulátorokkal ellentétben ez a típus nem igazán szereti, ha rátöltünk; a memóriaeffektus miatt ilyenkor gyorsan csökkenhet a kapacitás. A Ni-MH és Ni-Cd akkumulátorokat használatba vétel előtt ajánlott 12 órán keresztül tölteni majd teljesen lemeríteni, és ezt a ciklust legalább háromszor megismételni. Az akku formázását ajánlott félévente megismételni. Szerencsére ma már egyre kevesebb eszközben találunk ilyen technológiával működő akkumulátort; általában a nagyobb gépek tartalmaznak Ni-MH vagy Ni-Cd típust, valamint az AA és AAA méretű akkumulátorok többsége is ezen változatok egyike.

Az elhasználódás sebessége a töltések számától is függ; normál körülmények között az ilyen típusú akkumulátorok kapacitása 3-5 év alatt a névleges kapacitás akár felére eshet.

Merre tovább?

Jogos a kérdés, hogy az akkumulátor technológia fejlődik-e; az elmúlt 25 évben ugyanis nem volt olyan áttörő fejlesztés, amelyre nyugodtan lehetne alapozni. A Geeks.hu hasábjain is számtalanszor írtunk már olyan technológiákról, amelyek pár perces töltést és többszörös kapacitást ígérnek, de ezek a fejlesztések egyelőre csak laboratóriumban működnek, gyártásuk kereskedelmi mennyiségben nem lehetséges – vagy ha igen, akkor csak nagyon drágán.

Pillanatnyilag a legígéretesebb fejlesztés egy 94 éves fejlesztőmérnök, John B. Goodenough nevéhez fűződik, aki egyszer már beírta magát a történelembe, hiszen részt vett a ma ismert Li-ion akkumulátorok megalkotásában is. Goodenough egy olyan szilárd test akkumulátort készített, amelyben elektrolitként nem folyadékot, hanem üveget használnak; ez a típus azonos méretben háromszoros kapacitást kínál, töltési ideje pedig percekben mérhető. Jelenleg a fejlesztő csapat olyan gyártókat keres, akik hajlandók lennének részt venni a tesztelésben – egyelőre elektromos autók jelentik a fő célterületet, de később a mobil készülékek is a célkeresztbe kerülhetnek.

TETSZETT A CIKK? OSZD MEG BARÁTAIDDAL!