Van billentyűzete, de nem biztos, hogy jó ötlet volt ennyire minimalista megoldásban gondolkodni.
A Sony VAIO notebookká alakítható táblagépéről korábban már írtunk, a gép specifikációját előző cikkünkben érdemes keresni, most viszont arra is alkalmunk nyílt, hogy megnézzük a gépet közelebbről, működés közben. A gép teljesítményét illetően nem volt kérdéses, hogy a számítási kapacitás minden feladatra elég, inkább arra voltunk kíváncsiak, hogy mennyire könnyű a tabletet notebooká alakítani és, hogy mennyire könnyen használható a billentyűzet.
A működési módok közötti váltás, ahogyan a videóból is látszik, egyáltalán nem nehéz, a VAIO Duo 11-et pedig a képeken látható rugós szerkezet tartja csukott vagy nyitott állapotban, mindenféle kapcsos rögzítés nélkül. A konstrukció ennek ellenére teljesen stabil.
A klaviatúrát viszont szenvedés használni, az az igazság, hogy szerintünk nem sokkal vagyunk annál előrébb, mintha a tabon gépelnénk. A gombok túl kicsik, leütési útjuk nincsen, és a felület kialakítása is pontosan olyan, hogy a billentyűk lenyomásakor a kezünk lecsúszik róla oldalra; azt teljesen elképzelhetetlennek tartjuk, hogy cikkeket vagy akár csak rövidebb híreket írjunk rajta rendszeresen. Ehhez ráadásul még azt is hozzávehetjük, hogy nem volt hely tapipad számára, így a Sony kénytelen volt pöcökegeret alkalmazni, ami mindenképpen szokatlanabb, de sokak számára egyben kényelmetlenebb alternatívát is jelent.
Persze erre mondhatjuk, hogy az érintőképernyő helyettesíteni tudja az egeret, legalábbis részben, azonban a Sony nem a Windows RT-t, hanem a Windows 8-at pakolta fel a VAIO Duo 11-re, így azon klasszikus alkalmazások is futtathatók – ezeket pedig érintéssel már nehézkes irányítani. Egyébként mindkét dolog még elfogadható is lenne, ha a táblagép és a billentyűzet szétválasztható lenne egymástól, de egy olyan gép esetében, amikor a kialakítás egyenesen sugallja, hogy íráshoz a billentyűzetet használjuk, nem túl szerencsés.
Van tehát billentyűzete a VAIO Duo 11-nek, de, hogy emiatt nem fogják túl sokan megszeretni, abban majdnem teljesen biztosak vagyunk.
