Starter
Home Basic Home Premium Professional Ultimate
A Windows Vista esetében az egyik legidegesítőbb dolog a User Account Control, azaz a Felhasználói Fiókok Felügyelete volt, amely bekapcsolt állapotban minden program telepítésekor és a rendszer fontosabb beállításának megváltoztatásakor is jóváhagyást kért (megnövelve ezzel a telepítésnél és beállításoknál a szükséges kattintások számát). Még abban az esetben is, ha a Vista telepítéskor létrehozott, alapértelmezett felhasználó módosította a beállításokat. Emiatt sokan gyorsan ki is kapcsolták, pedig az UAC a biztonság szempontjából alapvetően nagyon hasznos; figyelmeztet minden kritikus, a rendszer alapvető működését befolyásoló módosításról, amelyek így nem történhetnek meg a felhasználó „háta mögött”. Habár egy jó kompromisszum lehetne az, ha a Vista telepítésekor az UAC-t kikapcsoljuk, és csak akkor kapcsoljuk vissza, amikor már valamennyi fontos alkalmazásunkat feltelepítettük, a gyakorlatban aki egyszer kikapcsolta, az többnyire már nem engedélyezte újra az UAC-t…
Az Microsoftot sok kritika érte azért is, mert a User Account Control egyáltalán nem volt konfigurálható, vagy kikapcsoltuk, vagy be.
User Account Control a Windows 7-ben
Az UAC elérhető az Action Centerből, vagy a Control Panelből is: User Accounts and Family Safety -> User Accounts -> Change User Account Control Settings. Az első és legfontosabb változás az, hogy most már négyféle beállítás közül választhatunk, ami tulajdonképpen csak három és fél, rögtön kiderül, hogy miért. A két szélsőérték maradt a megszokott: a csúszkát legfelülre húzva a Windows akkor is küld értesítést, ha egy program végez rendszerszintű változtatást, és akkor is, ha a felhasználó módosítja a fontosabb rendszerparamétereket. Legalul egyáltalán nincs figyelmeztetés, minden program és minden rendszergazdai jogosultsággal bíró felhasználó azt csinál, amit akar. (Nem rendszergazdák esetében a rendszergazdai jogosultságot igénylő műveletek értelemszerűen nem végezhetők el.) A Microsoft (és mi is) csak akkor ajánljuk ez utóbbi beállítást, ha a PC nincs az internetre kötve, vagy akkor, ha olyan programot használunk, amely nincs felkészítve az UAC-re, és ezért nem lehet telepíteni/használni. Szerencsére ilyenből ma már szinte alig van, lévén, hogy a Windows 7 UAC-t minden olyan szoftver támogatja, amelyet a Windows Vista UAC-hez írtak.
A két középső érték a figyelmeztetések szempontjából ugyanazt tudja: csak akkor figyelmeztet, ha egy program avatkozik be túl mélyen a rendszerbe, a felhasználó viszont szabadon garázdálkodhat. A két beállítás között a különbség csupán annyi, hogy az - egyébként az alapértelmezett módot is jelentő - harmadik fokozatban a jóváhagyást kérő ablak megjelenésekor a kijelző többi része a figyelemfelkeltés miatt, valamint azért, hogy válaszadásig ne lehessen más programot használni, elsötétedik, míg kettes fokozatban ez elmarad.
A beállítások megváltoztatásához kapcsolódóan még egy hasznos változást történt, mégpedig az, hogy a Windows 7 esetében nem feltétlenül kell újraindítani a gépet a beállítások érvényre juttatásához; erre csak akkor van szükség, ha az alsó beállítás és bármely másik között váltunk (bármilyen irányba).
Végül egy apróság: az UAC által védett rendszerbeállításokat, helyi menüpontokat a Windows 7-ben egy pajzs is jelzi.
Összegzés
A Microsoft a Windows 7-ben az UAC eredeti funkcióját megtartva a beállítási lehetőségeket éppen annyira módosította, hogy most már kényelmesen mindenki egyéni ízléséhez (tűrőképességéhez) igazíthassa a figyelmeztetéseket. Biztos lesznek olyanok, akik továbbra is elégedetlenek lesznek, de véleményünk szerint az UAC jó irányba változott, ami remélhetőleg azt eredményezi majd, hogy sokkal kevesebben fogják letiltani.
