Ha egészen őszinték akarunk lenni, akkor a Ferrari One nem is egészen netbook: először is, 11,6”-es kijelzője van, másrészt Intel Atom helyett az AMD Congo platformjára épül – hogy a 160 ezer forintos áráról ne is beszéljünk. Persze aki Ferrarira vágyik, az ritkán nézi az árat: neki a sebesség, a műszaki tartalom és a dizájn a fontos.
Külső
Aligha lepődünk meg azon, hogy a Ferrari One vörös színben pompázik – csuklótámasza szénszálmintás, kijelzőjének kerete pedig fényes fekete, néhány helyen pedig (a bekapcsoló gombnál és a hátsó lecsapott sarkoknál) további vörös betéteket helyeztek el.
A választott anyagok többnyire igényesek, de ahol nem látjuk (például az alján), azért csak a előkerülnek a régről ismert műanyagok. A noteszgép alakja ismerős lehet a 1810T-ről, pár minimális változtatással – például tapipadja kettő helyet egyetlen, persze két irányba dönthető, Ferrari One feliratos gombot kapott.
A 11,6”-os kijelzőnek köszönhetően van hely a klaviatúrának is, amelynek gombjai így netboohoz képest kényelmesek, s az egész kiosztás is jó. A divatnak megfelelően keret nélküli gombokat kapunk, amiknek elég nagy a felületük – itt ismét az Aspire 1810T köszön vissza, azzal a különbséggel, hogy ezúttal a másodlagos (Fn billentyűvel elérhető) funkciók a kék helyett vörös színt kaptak. A gép ergonómiája jó, a kurzormozgató gombok ugyan kicsik, de ez még elfogadható. A tapipad is jól működik, textúrája különbözik a csuklótámaszétól, így érezni, hogy hol van éppen ujjunk.
A gép alján nem annyira látszik az exkluzivitás – viszont könnyen szerelhető, egy ajtó takarja a merevlemezt, egy pedig a memóriát és a WLAN adaptert. Ha jobban megfigyeljük azonban, a gumilábakon látszik, hogy nem közönséges noteszgépről van szó: ezek olyanok, mintha apró autógumik lennének.
A 48 Wh-ás akkumulátor nem lóg ki a gép aljából, tökéletesen illeszkedik a masina vonalai közé. Méret tekintetében a Ferrari One megfelel a szubnotesz kategóriának: 285×202×32 mm-es, tömege pedig 1,44 kg.
