A 42 colos Panasonic GT50-es plazmatévé tesztjénél már elmondtuk, hogy a gyártó idén alaposan leegyszerűsítette a termékpalettát, ami elsősorban abban nyilvánul meg, hogy a G, S és U sorozatok eltűntek, helyettük már csak a 3D megjelenítésre képes verzióik élnek tovább 2012-ben. Ez azt jelenti, hogy a VT mellett GT, ST és UT sorozatokból választhat magának az, aki a foci EB vagy az olimpia előtt plazmatévét szeretne magának vásárolni. Bár ebben az évben a fókusz már a Panasonic portáján is átkerült az LCD-tévékre, a gyártó továbbra is azt hangsúlyozza, hogy sportra és 3D-re a lehető legjobb minőséget plazmatévével kapjuk. A plazmákon belül ára miatt az ST szériától várja a gyártó, hogy húzótermék legyen, amit a legjobban talán az is mutat, hogy a széria 42, 50, 55 illetve 65 colos modellekkel a legszélesebb méretválasztékot kínálja.
Tesztünkben a 42 colos TX-P42ST50 szerepel, azonban a panel és az elektronika egyezősége miatt az elmondottak – legfeljebb apró módosításokkal – az 50, 55 illetve 65 colos változatra (TX-P50ST50, TX-P55ST50, TX-P65ST50) is érvényesek.
Külső
Nem árulunk zsákbamacskát, az ST50-es sorozat tagjai külsőre megszólalásig hasonlítanak a GT50-esekre, a legfontosabb különbség a káva színében rejlik: a GT50-es sorozat fényes fekete (sötétszürke) borításával szemben az ST50-es tévék, így a TX-P42ST50 is, szürke színben pompáznak. Ennek megfelelően tesztünk alanyáról szinte szóról szóra ugyanazt tudjuk elmondani, mint a néhány hete megjelent TX-P42GT50-es tévé esetében – persze néhány eltérés azért van a két széria tagjainak tudásában, de ez a külső megjelenést tényleg csak minimális mértékben befolyásolja.
A TX-P42ST50 radikális újítást nem tartalmaz a tavalyi, 30-as szériákhoz képest, összességében azonban a tévé modernebb külsőt kapott. A Panasonic egyik legszembetűnőbb fejlesztése a dizájnt illetően az, hogy a káva sokkal vékonyabb, és persze ne feledjük azt sem, hogy eddig nem sok tévét dobott piacra a vállalat világosszürke árnyalatban. A káva oldalán vékony, áttetsző keret fut végig, díszítés gyanánt. A keret oldalt és felül teljesen monoton (leszámítva a bal felső sarokban a VIERA logót), lent azonban a káva jobban elnyúlik. Az extra, sötétebb színű sáv egyrészt a hangszórókat tartalmazza, másrész ezen kaptak helyet az érzékelők illetve néhány további felirat is.
Az ST széria ugyanarra a panelre épül, mint a korábban nálunk járt TX-P42GT50, és ugyanazt az Infinite Black Pro szűrőt is használja, ami azt jelenti, hogy a panel világosban kissé zöldes árnyalatot mutat. Ennek a szűrőnek az egyébként a feladata, hogy csökkentse a tükröződést, és világosban is szebb színeket, mélyebb feketét kapjunk – azonban nem árulunk el nagy titkoz azzal, hogy ha legalább egy kicsit besötétítünk, akkor ég és föld a különbség a tévé képi világa között.
A VIERA logó mellett a tévére a Panasonic márkajelzése is felkerült, szintén a szokásos helyre, a káva alsó részére, középre. Ugyanitt, de jobb oldalt négy további logót találunk, amelyek a tévé egyes funkcióira, például az SD-kártyaolvasóra, és a 3D képre (és hangra) utalnak. A gombok a jobb oldalra kerültek, ami a gyártó LCD-tévéivel ellentétben tényleg oldalsó pozíciót jelent, így nem nehéz elérni őket. Érdekesség, hogy a Panasonic a tavaly még alapnak számító hardveres ki-bekapcsoló gombot lecserélte szoftveresre – a méréseink alapján azonban a tévé kikapcsolt állapotban gyakorlatilag nem vesz fel áramot, így ez nem befolyásolja jelentősen a hónap végi villanyszámlát.
A tévé hátoldala fémből készült. Ventilátorok nélkül a hátlap valamint a rajta lévő szellőzők hivatottak a hőt elvezetni – amiből van bőven, főleg akkor, ha sok a világos tartalom. A hátsó rész többé-kevésbé a szokásos képet mutatja, szokatlan lehet viszont a nyak oldalain elhelyezett két doboz, amelyek közül az egyik a szemüveg vezérléséhez szükséges Bluetooth adaptert a másik pedig a WiFi modult tartalmazza. A tévé talpa éppen olyan színű, mint a káva, igény esetén pedig természetesen teljesen leszerelhető, így nem jelenthet gondot, ha a tévét a falra szeretnénk rögzíteni.
A csatlakozók mindegyike a tévé síkjával párhuzamosan áll. Alapvetően ugyanaz a kép fogad minket, mint a GT50-es sorozatba tartozó 42 colos tévé esetében, de három fontos különbség van: eggyel kevesebb HDMI és USB portot kapunk, valamint nincs DVB-S tuner sem. A HDMI-k és az USB-k viszont éppen ugyanúgy oldalra néznek, mint a nagytestvér esetében, mellettük pedig a fülhallgató kimenet, a kártyaolvasó valamint a CI adapterhez szükséges foglalatok találhatók. Lentről D-Sub, AV, komponens és SCART kábeleket csatlakoztathatunk, valamint a LAN kábelt illetve a tévéantennát. A TX-P42ST50-be analóg és digitális DVB-T/C tunerek kerültek.
