A Google hivatalosan november 12-én tette elérhetővé az Android 5.0-s verzióját, amely az egyik legnagyobb frissítés az OS történetében. Ami rögtön látszik, az a megújult kezelőfelület, de természetesen az UI „alatt” is számos változtatás történt. Összeszedtük a legfontosabbakat.
A Google hivatalosan a Nexus 6 okostelefon (phablet) és a Nexus 9 táblagép bemutatásával együtt indította útjára az operációs rendszert, amely a múlt hét óta „publikus”, és elérhető a legtöbb régebbi Nexus hardvert használók számára is. Aki türelmetlen, az manuálisan is frissíthet, de ez nem ajánlott, mert a folyamat nem veszélytelen, akár működésképtelenné is teheti a mobilt/táblagépet.
A cikkben szereplő képeket Nexus 7 táblagép segítségével készítettük.
Új szemlélet, új dizájn
A Google-t sokáig mindenki arról ismerte, hogy amibe belevág, azt rendkívül jól megcsinálja. Ez igaz a keresőre, igaz az Androidra is. Tulajdonképpen mindenre; persze voltak mellékvágányok, ez kétségtelen, de ezzel együtt is biztos, hogy a Google, az egyik leginnovatívabb vállalat a világon. Bár a funkcionalitással valamennyi szolgáltatásnál minden rendben volt eddig is, a dizájn sosem volt a Google erőssége; szerencsére a vállalat is felismerte ezt, és egy ideje már tudatosan alakítja a felületeket úgy, hogy azok külsőre is modernek legyenek. Az erőfeszítések eredménye az Android 5.0-val teljesedett ki, amelynek új gúnyája Material Design névre hallgat. Ezzel a felülettel (vagy legalábbis néhány elemével) persze nemcsak azok találkozhatnak, akik Android 5.0-t használnak, hanem azok is, akik a Google különféle alkalmazásait használják. Többek között a Gmail, a Maps és a Music már frissült, így ezen alkalmazások egy kis betekintést nyújtanak abba, hogy milyen is a Lollipop felülete. A Google egyébként készített egy remek összefoglaló videót is, a Material Desing-t bemutatandó, íme.
A Material Design, a korábban évekig uralkodó Holo UI-t váltja, amelyet a Google 2012-ben, az Android 4.0-val vezetett be. A Holo csak az eszközökön futó UI volt, a Material Design viszont a tervek szerint több lesz ennél, a Google a weben is alkalmazná, nyilván viselhető eszközökön is, és ha végre elkészül, akkor még az Android TV esetében is. Sok, szinte minden szempontból más elődjénél: flat stílusú ikonokkal és felületekkel operál, ugyanakkor mégsem teljesen sík az UI, mert a Google árnyékokat is használ. Az elgondolás szerint a felületek úgy jelennek meg, mintha papírlapok, adott esetben kártyák lennének, az árnyékok pedig az éppen fontos információk vagy az aktív ablak kiemelésére szolgálnak.
A Material Designban megjelenik egy sor animáció; ezek eddig sem álltak távol az Androidot használó telefonoktól, de nem a Google, hanem a készülékgyártók turbózták fel az UI-kat. Most viszont a rendszer már gyárilag meg tud jeleníteni egy sor látványelemet is. Ezek nemcsak szépek, hanem gyorsak is – persze valamennyire öncélúak is, így aki nem szereti a felesleges csicsákat, annak ez az újítás nem fog bejönni. A mozgás abból a szempontból persze hasznos, hogy amint megérintünk valamit, az elkezd mozogni, így tudjuk, hogy a telefon vette a parancsot. A fejlesztők annak mindenképpen örülhetnek, hogy az effektusokat beépíthetik a programjaikba is. Átmenetet látható egyes felületek között (például amikor egy apbból visszakapcsolunk a kezdőképernyőre), de akár alkalmazásokon belül is, a gombok érintésre mozog(hat)nak átalakul(hat)nak, stb.
Megújultak a szoftveres gombokhoz tartozó piktogramok; a nyilacskát és házikót háromszög illetve kör váltotta, a feladatkezelő (amely most már Overview névre hallgat) pedig egy négyzettel hívható elő. Emellett az alkalmazások ikonjai is megújultak, némiképpen módosult a programválasztó felület, már lett a beállítások panel felépítése is, stb. Végső soron a Google az Android 5.0 minden eleméhez hozzányúlt, de azért nagyjából minden a helyén maradt, így aki használt legalább Android 4.0-t, annak nem lesz gond elnavigálni a Lollipop felületével sem.
A hívások kezeléséhez a Google szintén egy, a gyártóknál már itt-ott látható trükköt vetett be: bejövő hívásnál a fogadáshoz vagy elutasításhoz használatos kezelők nem teljes képernyős nézetben jelennek meg, hanem kis kártyán, a kijelző felső részén.
Az értesítési sáv továbbra is fentről húzható le, de számos változás történt vele kapcsolatban. Ezek közül az egyik legfontosabb talán az, hogy az értesítési sáv átvette a lezáró képernyőre helyezhető widgetek szerepét is, mivel a rajta szereplő információk kikerülnek a lezáró képernyőre is, kártyák formájában.
Az értesítések kezelésében az Android eddig is bőven az iOS és a Windows Phone előtt járt, azonban a Google nem kényelmesedett el, és az Android 5.0 újabb hasznos funkciókkal gazdagodott ezen a téren is. A megjelenő üzenetek például most már fontossági sorrendben követik egymást, és kérhetjük azt is, hogy egy-egy bejegyzést (vagy akár mindet) a rendszer rejtse el (és megadható akár még az is, hogy csak egy bizonyos ideig) – ez utóbbi valóban hasznos, mivel nagyon idegesítő tud lenni, ha például egy SMS miatt az Android időről időre újra szól.
Szabályozható továbbá, hogy az alkalmazások közül melyek értesítései jelenjenek meg; azok az appok, amelyeket privátnak jelölünk meg, olyan üzeneteket hagynak, amelyeket csak feloldott telefonnál láthatunk, de akár arra is van mód, hogy egyes alkalmazásoknak megtiltsuk, hogy bármit is elhelyezzenek az értesítési felületen.
Az Android 4.2-ben debütáló kapcsolópanel (amelyet eddig telefonnál két ujjal lehúzva érünk el, táblagépen pedig a jobb oldalon) természetesen szintén része a rendszernek; viszont könnyebben hozzáférhető lett. Ha nyitott értesítési felület mellett lenne szükségünk a kapcsolókra, akkor egyszerűen tovább kell húzni az értesítési panelt lefelé. (Ez a megnyitási mód került a táblagépekbe is, amelyeknél most már indifferens, hogy a panelt bal vagy jobb oldalról húzzuk le).
A kapcsoló panelre néhány új funkció is került: változtathatjuk a kijelző fényerejét, ha van, bekapcsolhatjuk a fényképezőhöz tartozó LED-et, és elindíthatjuk az Androdi Beamet is. Nagy hiányossága ugyanakkora a felületnek, hogy a rajta megjelenő ikonokat nem tudjuk kézzel beállítani – mindig azokat az elemeket helyezi ki ide a rendszer, amelyeket gyakran használunk. Ez sem rossz persze, de mi inkább a teljes személyre szabhatóság mellett vagyunk.
