Az ultrabook kategória jött, látott és győzött, mígnem egy szép napon a gyártók rájöttek arra, hogy azok a felhasználók, akik ilyen gépet vesznek, hajlandók prémium árat fizetni egy valóban jó gépért. Na persze egy ultrabook sosem versenyzett a 80-100 ezer forintos gépekkel, manapság azonban nehéz olyan modellt találni, amelynek ára befér 400 ezer forint alá. Az ASUS viszont gondolt egy merészet, és épített egy olyan szériát, amelynek számos tagja még 300 ezer forintba sem kerül. De vajon kell-e kompromisszumokat kötni, és ha igen, akkor milyen mértékben? Tesztünkben erre (is) kerestük a választ.
Külső
Az ultrabookok közös jellemzője a vékony és könnyű készülékház, így természetesen az ASUS UX305LA két fő jellemzője is ez. A számok mindennél jobban elmondják a lényeget: 13,3 colos kijelzővel 226×324 mm-es alapterület mellett 12,3 mm-es vastagságról és 1,23 kg-os tömegről beszélhetünk. A dizájn persze nem végezzük ki ennyivel, a mérnökök fantáziája azonban nem lehetett túlságosan nagy, mivel az ASUS ultrabook vonalai és teljes megjelenése kísértetiesen emlékeztetnek egy Apple féle Macbookra.
Kívül-belül fém borítást kapunk, amely a tesztpéldány esetében barna volt, azonban az ASUS az ultrabookot árulja ezüst színben is. A fedlap körkörös csiszolású, az alsó rész, a monitor kávája és a billentyűzet körüli rész viszont teljesen egyszínű, matt festést kapott. A monitort és a gépet egyetlen, középen elhelyezett zsanér tartja, amelynek tartása pont megfelelő: stabilan a helyén tartja a kijelzőt, de lehetővé teszi azt is, hogy a gépet egy ujjal, az alsó rész megtartása nélkül, felnyissuk. Ami nekünk nem tetszett, az az, hogy a monitor hátsó része nyitott állapotban a notebook hasán lévő tappancsokhoz képest is lejjebb kerül, vagyis nyitott állapotban a gépet hátul nem a gumibakok, hanem a kijelző tartja.
Az elgondolás mögött két dolog is állhat: a billentyűzet így kis dőlést kap, amitől a gépelés valamelyest kényelmesebb, illetve jobb a gép szellőzése is. Ezzel együtt sem tartjuk a dolgot jó megoldásnak. A szellőzés egyébként a klasszikus sémát követi: a légkavaró lentről hátulról szívja be a levegőt, és hátrafelé fújja ki - a kialakításból adódóan azonban ez a levegő a kijelző elé kerül.
A monitor körül relatív vastag káva húzódik, ami viszont műanyagból van. De igényes kialakítású, így elsőre alig különböztethető meg a ház többi, fémből készült részétől. A káva vastagsága arra vezethető vissza, hogy a vékony gépek általában nagyobb alapterülettel rendelkeznek. A kijelző vékonysága ellenére kellően merev, szándékosan ugyan be lehet nyomni hátulról, de pusztán attól, hogy állítgatjuk, biztosan nem fog elszíneződni a képe. A monitor hasán nincsenek kialakított helyek az alkatrészek cseréjéhez, ami elsősorban amiatt van így, hogy házilag túl sok mindent nem lehet cserélni az UX305LA-ban. Ha nagyon akarjuk, akkor azért eltávolíthatjuk a teljes hátlapot, így hozzáférünk az alaplaphoz.
Az ultrabookok egy dologban gyengék szoktak lenni: a csatlakozókínálat általában szegényes, mivel a szokásosnál is kevesebb hely áll rendelkezésre a különféle interfészek beépítéséhez. Az ASUS sem tudta megváltani a világot: bal oldalt két USB 3.0 csatlakozó és egy kártyaolvasó, jobb oldalt pedig a tápcsatlakozó, egy harmadik USB port (szintén 3.0), egy micro-HDMI (jár adapter HDMI átalakításhoz), a fülhallgató-mikrofon kombó találhatók.
Meg két visszajelző LED, amelyek közül az egyik a bekapcsolt állapotot jelzi, a másik pedig a töltést. A HDD foglaltságát sajnos semmi mutatja, de mivel SSD került a gépbe, ez talán nem olyan fontos dolog.
A dobozban még egy tokot is találunk, amely egy teljesen egyszerű példány, de funkciójának így is tökéletesen megfelel.
