Dell XPS 13 notebook teszt

Az ultrabookok világa kezd egy kicsit beszürkülni, abból a szempontból legalábbis mindenképpen, hogy a gyártók többsége nem igazán tud egyedi dizájnnal előrukkolni. Vegyük csak példának az ASUS-féle UX305-öt, amely egy kiváló notebook, és jól is néz ki, de dizájn alapján egy hatalmas Apple koppintás is egyben. A Dellre sosem volt jellemző az ilyesfajta „másolás”; a vékony keretes XPS 13-mal pedig sokak szerint az egyik legszebb készüléket rakta le az amerikai vállalat az asztalra.

Külső

A Dell XPS 13 kétség kívül egyedi, egyben kétszínű gép. Fedlapja és alsó része ezüstszínű fényezést kapott, az oldalsó részek viszont feketében pompáznak. Az ezüst részek természetesen nemcsak úgy tűnnek, mintha fémből készültek volna, hanem valóban azok is, egészen pontosan alumíniumról van szó. A feketeség azonban nemcsak a vékony, a gépet teljesen körbevevő csíkban köszön vissza, hanem akkor is, ha kinyitjuk a masinát: belül a kijelzőt körülvevő káva, a gombok és a borítás is ilyen színt kapott. Az egyhangúságot azért megtöri, hogy a kijelző fényes fekete, a gép többi része pedig matt. Sajnos utóbbi tény nem gátolja meg a felületet abban, hogy az ujjlenyomatokat gyűjtse, amire pontosan a prémium anyaghasználat ad magyarázatot: nem sima plasztikot, hanem szénszálas kompozitot kapunk.

Az XPS 13 legnagyobb különlegessége az, hogy kicsi. A névből is kikövetkezethető módon 13,3 colos panelt építettek bele, azonban a kijelzőt annyira vékony káva veszi körül, hogy kategóriájában a Dell masinája messze a legkisebb mérettel rendelkezik. És, hogy ezúttal valóban semmi túlzás nincsen a dologban, azt jelzi az is, hogy a webkamera nem fért el a kijelző feletti részen; csak a panel alatt volt számára hely. A monitor előtt Gorilla Glass üveg húzódik, így az Infinity néven emlegetett kijelző látható keret nélkül készül.

A monitort egyetlen, de szinte a kijelző teljes szélességét átfogó zsanér tartja, amelynek ellenállását úgy alakították ki a mérnökök, hogy a notebookot kapocs nélkül is zárt állapotban tartsa. Természetesen a zsanér fokozatmentes, így a kijelzőt bármilyen helyzetben meg tudjuk állítani. A legszélesebb pozíció, amibe ki tudjuk hajtani, kb. 140 fokos. Az viszont csalódni fog, aki ahhoz szokott, hogy az asztalra letett gépet egyetlen ujjal (kézzel) kinyitja, mivel ebben az esetben a gép csukott állapotban fog felemelkedni az asztalról.

A Dell XPS 13-at az apróságok teszik igazán egyedivé. A kijelző alá (kényszerűségből) áttelepített webkameráról már esett szó, de az apróságok közé sorolhatjuk a bekapcsolást jelző LED-et is, amely a tapipad „alatt” foglal helyet. Természetesen úgy alakították ki, hogy akkor is látszódjék, ha a gépet lecsukjuk. További apró figyelmesség, hogy a gép hasán a szokásos gyártói feliratokat egy fedél takarja el, így ezek kopásától nem kell tartani.

Csatlakozókkal a Dell XPS 13 csak közepesen felszerelt, sajnos a ma már minimális elvárásnak tekinthető három USB portot például nem kapjuk meg, és HDMI sincsen, csak akkor, ha ehhez külön átalakítót vásárolunk. A gép bal oldalán, hátulról előre felé haladva a tápcsatlakozót, egy mini DisplayOort csatlakozót, USB 3.0-t, kombinált mikrofon-fülhallgató csatlakozót és egy gombot valamint hozzá öt LED-et kapunk, amivel a gép összecsukott állapotában is tudjuk ellenőrizni a töltöttségi szintet. Ez utóbbi nem szokványos kiegészítő, de mivel a gépet lehet használni kikapcsolt állapotban is USB-s kütyük feltöltésére, hasznos. A jobb oldali portok listája sokkal rövidebb, a második USB 3.0 dugaszt és az SD-kártya nyílását a Kensington zár egészíti ki csupán. Mindkét oldalra került még egy-egy apró rács is, amely a hangszórókat tartalmazza.

Ha megfordítjuk a gépet, akkor látható, hogy szerelési nyílások nincsenek rajta. Ez nem jelenti azt, hogy lehetetlenség lenne otthon cserélni benne bármit is, viszont a teljes hátlapot le kell szedni, ami egyszerűvé biztos, hogy nem teszi ezt a műveletet. A memória nem, az SSD viszont cserélhető (M.2-es formátumú).

Hardver

A Dell XPS 13 nem kispályás a vas szempontjából (sem). A nálunk jár konfigurációban Core i7-es processzor, 8 GB RAM és 256 GB-os SSD volt. Dedikált videokártyát a gép nem tartalmazott, de a célcsoportot figyelembe véve ezt nem is várjuk el. Aki szeretné, az kérheti a masinát lightosabb kivitelben is, de szerintünk legfeljebb a processzort érdemes i5-ös lapkára cserélni, a memóriát és az SSD-t semmiképpen nem éri meg kisebbre cserélni. Arra figyeljünk, hogy a RAM később nem cserélhető! A nálunk járt gépben Core i7-5500-as processzor volt, vagyis még az ötödik generációs processzorral szerelt változatot teszteltük. Ennél a hatodik generációs Core i CPU-val szerelt modellek főleg nem teljesítményben, hanem üzemidőben nyújtanak többet, bő 20 százalékkal.

Teljesítmény

A Core i7-5500 CPU természetesen nem okozott csalódást. A processzor kétmagos, így teljesítménye azért elmarad az asztali megoldásokhoz képest, de tudomásul kell venni, hogy a hordozható gépeknél nem igazán van feljebb, legalábbis az U szériás processzoroknál maradva. A 8 GB RAM a csúcskategóriában ma már elvárt, a 256 GB-os SSD szintén – ez utóbbi viszont nem használható ki teljesen, a Windows csak 230 GB-ot lát, amit részben a formázás magyaráz, részben pedig az, hogy a Dell egy majd’ 7 GB-os, második partíciót is létrehozott ahhoz, hogy a gyári állapotot könnyen vissza tudjuk állítani. Az integrált grafikus gyorsító a játékokhoz kevés, egyébként viszont jól ellátja feladatát.

Kijelző

A gép igazi érdekessége a kijelző, amelyről a vékony káva miatt érintőlegesen már esett szó. A 13,3 colos panel IPS technológiával készült, háttérvilágítása pedig LED-es. A Dell többféle típussal is szállítja a gépet, hozzánk a legdurvább verzió került, amiben 3200×1800 pixeles és érintésérzékeny panel volt. Ennek a legnagyobb hátránya az, hogy az érintős dolog miatt a felületet fényes, így kültéren könnyen előfordulhat, hogy tükröződni fog benne valami. Ezt leszámítva negatívum még az alacsonyabb üzemidő is, a Full HD felbontású, nem érintős kijelzővel szerelt változat a tesztek szerint akár 15-20 százalékkal tovább használható, ami azért nem elhanyagolható. Nyilván az IPS-technológia miatt a panel betekintési szögei – ha a fényes felület hátrányaitól el tudunk vonatkoztatni – kiváló, és a színhelyességgel sem volt különösebb probléma.

A maximális fényerő tekintetében szintén hozta az elvárható szintet a notebook. A 3200×1800 pixeles felbontással a Windows 10 is jól boldogul, könnyen be lehet állítani a gépet úgy, hogy a szemnek is kényelmes legyen a használata.

Üzemidő

A Dell XPS 13 egyik erőssége elvben az üzemidő, azonban ez csak akkor igaz, ha a Full HD felbontású, nem érintős változatról beszélünk; a nálunk járt tesztpéldány normál körülmények között 8,5-9 órát bír ki, ami nem rossz, de nem is kiemelkedően jó, a kategóriában azért vannak ennél sokkal jobban teljesítő gépek is. Az XPS 13 „sima” verziója például bőven 11 óra felett teljesít, a Lenovo Yoga 900 pedig akár 12-13 órát is kibír könnyed használat mellett. Teljes terhelésen viszont nem teljesít rosszul a gép, ebben az esetben majd három órán keresztül lehet használni a masinát. Amit érdemes még megemlíteni, az az, hogy a töltő kompakt méretű, a rajta lévő visszajelző LED pedig a notebookba dugható csatlakozóra került.