Synology DiskStation DS925+ teszt

Joggal érezhetjük úgy, hogy a Synology az elmúlt években picit belekényelmesedett a piacvezető szerepbe – legalábbis az otthoni termékek piacán. Ezzel a vállalat tulajdonképpen a saját dolgát nehezítette meg, hiszen a versenytársak eközben lázasan fejlesztettek, a hardver tekintetében pedig el is húztak kissé a tajvani gyártó termékei mellett. A szoftver persze már más kérdés, ezen a téren a Synology – véleményünk szerint – még mindig magabiztosan őrzi fölényét. A modellfrissítés ezzel együtt is nagyon érett már, a DiskStation DS925+ személyében pedig végre meg is érkezett. A teljesítmény szempontjából fontos hardvereket a Synology egytől egyik cserélte; igaz sikerült patikamérlegen kimérni a fejlesztéseket. Az eredmény még így is lehetett volna tökéletes, ám a teljesítményre némi árnyékot vet, hogy a vállalat ezzel a modellel az otthoni/kisirodai termékek piacán is bevezette a bővítési opcióknál a hardverkorlátozást.

Ismerős forma

A NAS nem feltétlenül az a termékkategória, ahol a dizájnnal kuncsaftokat lehetne fogni, ezért a hálózati adattárolók többségénél a tervezési szempontoknál inkább a funkcionalitást, mintsem a látványt részesítik előnyben. A Synology tervezői ezen a téren a lehetőségeket elég régen kimaxolták – ennek köszönhető, hogy a SOHO termékkategóriában az eszközök megjelenése lassan tíz éve szinte teljesen változatlan.

Ezt a trendet a DS925+ sem töri meg, amely szakasztott úgy néz ki, mint elődje, a DS923+. Ennek megfelelően az amúgy visszafogott megjelenésű, matt fekete borítással rendelkező kütyü előlapján a fiókok kapnak hangsúlyos szerepet. Szám szerint négy darabról van szó, merthogy a DS925+ ennyi merevelemezt tud fogadni. A fiókok mellett elöl az öt darab visszajelző LED (egy állapot, valamint minden HDD-hez egy-egy LED), valamint az USB csatlakozó az, ami említésre méltó.

A hátlapon első körben az tűnhet fel, hogy a Synology még mindig két 92 mm-es HDD-t használ egy nagyobb légkavaró helyett. Ezek bentről fújják kifelé a levegőt, ami részben a fiókoknál, részben pedig oldalt, a Synology feliratnak álcázott szellőzőrácsokon jut be a NAS-ba. Ethernet csatlakozóból szintén kettő van, illetve USB-ből is, merthogy az előd modellen lévő eSATA interfész helyét is USB csatlakozó vette át: ebből adódóan az USB-A mellett immáron egy USB-C csatlakozó is bevetésre készen áll. Erre a bemenetre többek között a DX525 bővítőegységet lehet rákötni, amivel a NAS által kezelt HDD-k száma öttel, kilencre növelhető.

Visszatérve az előlapra, a négy darab fiókot csavar nélkül lehet kihúzni és visszatolni, és nincs szükség szerszámokra akkor sem, ha 3,5 colos HDD-k kerülnek a DS925+-ba. Egyedül akkor kell csavarhúzót ragadni, ha 2,5 colos HDD-ket (vagy SSD-ket) használunk. Ha a helyükre kerültek, a fiókok egyesével lezárhatók – a kis műanyag pöckök lopás ellen nyilván nem védenek, de arra tökéletesen elegendők, hogy véletlenül ne lehessen egyik keretet sem kihúzni. A két SO-DIMM memóriafoglalathoz a fiókok eltávolítása után, a jobb oldalon lehet hozzáférni – az egyikben egy 4 GB-os modul lapul. Természetesen M.2 foglalatok is vannak, szám szerint kettő. Ezek a NAS alsó részén, egy ajtó mögött helyezkednek el. A foglalat méretéből adódóan a 2280-as formátumú SSD-ket lehet a NAS-ban használni.

Nagyot lépett előre a hardver

A Synology DS925+ lelke egy AMD V1500B processzor, amely négymagos. A processzor ezzel pontosan kétszer annyi magot tartalmaz, mint az elődben (DS923+) lévő R1600, órajelben viszont le van maradva tőle valamelyest. Az összteljesítmény utóbbi ellenére látványosan jobb (kb. 50 százalékkal), hiszen a NAS tipikusan több szálon dolgozik. A V1500B fogyasztása így is kb. 15 százalékkal kedvezőbb (kb. 16 watt), ami fontos lehet, hiszen a hálózati adattárolók tipikusan olyan eszközök, amik folyamatosan be vannak kapcsolva. Memóriából 4 GB van a fedélzeten, ami az alapfeladatokhoz tökéletesen elég, viszont virtuális gép futtatásához vagy Dockerhez kevés.

A RAM bővíthető persze, akár 32 GB-ig, azt viszont figyelembe kell venni, hogy mivel ECC-s modulokról van szó, az azonos méret kötelező. Azaz vagy egy darab 4 GB-os modullal, vagy két 8, illetve 16 GB-os modullal lehet ezt a feladatot elvégezni – és Synology RAM-ot kell választani. Az Ethernet csatlakozók immáron 2,5 Gbps-os sebességet nyújtanak, eltűnt viszont a PCIe bővítési lehetőség, vele együtt pedig a 10 Gbps-os Ethernet opció is.

A Synology DiskStation 925+ négy HDD-t fogad, de akár kilenc merevlemezt is tud kezelni (ehhez a korábban már említett DX525-öt kell bevetni). Itt jön képbe, hogy sajnos a tajvani gyártó döntése értelmében csak a saját márkás HDD-k támogatottak, amiket egyébként a Toshiba gyárt. Ezek a merevlemezek egyelőre legfeljebb 20 TB-os méretben érhetők el; 2,5 colos SATA SSD-ket legfeljebb 7 TB-os kapacitással, M.2-es SSD-t pedig 1,6 TB-os kapacitással lehet vásárolni.

A hivatalos verzió szerint a Synology azért követeli meg a saját márkás kiegészítők használatát, mert így nagyobb teljesítményt és megbízhatóságot képes nyújtani. Egyébként tény, hogy vannak előnyei is a döntésnek (egyes merevlemezekhez például 24 órás cseregarancia jár), összességében mégis inkább hátrány a szabad választás hiánya, valamint az, hogy a Synology HDD-k nyilván valamivel drágábbak is. (A teljes képhez viszont hozzátartozik az is, hogy a saját márkás HDD-t a NAS csak új telepítésnél követeli meg, ha valaki egy régi NAS-ból költözne át, akkor ugyan a rendszer figyelmeztetésekkel bombázza majd, de a DSM gond nélkül elindul.)

Üzembe helyezés és sebesség

A HDD-k behelyezését követően jöhet a Synology Disk Station Manager telepítése – a tajvani gyártó továbbra is azt a gyakorlatot követi, hogy a NAS-t mindenki pőrén kapja, így első lépésben az operációs rendszert kell telepíteni. A Disk Station Manager jelenleg a 7.2-es változatnál jár, és nemcsak angolul, hanem akár magyarul is használható. A DSM telepítése a find.synology.com webcímen kezdeményezhető, és maga a művelet kb. 10 percig tart. (Még egyszer: ha a NAS-ban nem Synology HDD-k csücsülnek, akkor a DSM telepítése nem lehetséges!). Első indítást követően be kell állítani a rendszergazda jogokkal rendelkező fiókot és még néhány alapadatot, valamint bejelentkezhetünk a Synology-fiókunkba is, ha van (ha nincs, akkor készíthetünk is egyet természetesen). Ez utóbbi szükséges lehet a DDNS szolgáltatáshoz vagy a távoli eléréshez, de természetesen a NAS nélküle is használható.

Ha ezzel megvagyunk, akkor következhet a RAID kötet beállítása. A NAS a telepített HDD-k számától függően az alábbi konfigurációkat támogatja:
• BASIC
• JBOD
• RAID 0
• RAID 1
• RAID 10
• RAID 5
• RAID 6
• Synology Hybrid RAID
A Synology Hybrid RAID kivételével azonos kapacitású HDD-ket kell (vagy legalábbis ajánlott használni). Az SHR esetében ez nem szükséges, a Synology pont azért fejlesztette ki, hogy eltérő méretű merevlemezekkel is (közel) a teljes kapacitás kihasználható legyen. Kezdőknek ideális választás, mert nem kell ismerni a RAID tömbök lelkivilágát. A HDD-k (nagyobb méretűre) cserélése minden RAID konfigurációnál támogatott, egyes RAID konfigurációk esetén pedig újabb HDD hozzáadása vagy a RAID konfiguráció megváltoztatása is lehetséges.

A NAS két darab 2,5 Gbps-os Ethernet csatlakozóval rendelkezik, amelyek akár szimultán is képesek adatot forgalmazni, így az elméleti legnagyobb adatátviteli sebesség 625 MB/s. Mi két HDD-vel teszteltük a NAS-t; a két darab HAT3300-4T-vel olvasásnál 396, írásnál 394 MB-ot tudtunk megmozgatni másodpercenként. Két darab 2,5 colos SSD-vel már nem az Ethernet volt a szűk keresztmetszet, a velük elért 551 MB/s-os olvasási és 521 MB/s-os írási sebességek a gyakorlatban elérhető legjobb eredményt jelentik. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy az M.2 SSD-ket is érdemes inkább tárhelyként konfigurálni, nem pedig cache-ként használni őket – a teljesítményt jelentősen nem fogják tudni növelni, főleg otthoni körülmények között.

A hűtés teljesen jól működik, a HDD-k hőmérséklete 25 fokos helyiségben alapjáraton 36 fok körül volt, és bármit is csináltunk a NAS-sal, 44 fok fölé nem ment. Ehhez ráadásul alacsony zajszint is társult, ha a NAS nem közvetlenül az ember mellett van, akkor a légkavarók hangja nem lesz hallható.

Ami kritikus lehet még, az a NAS fogyasztása. Két HDD-vel 19-20 watt közötti értékeket mértünk, amikor pedig az elektronika leállította a HDD-ket, és csak készenlétben állt, a fogyasztás 13 wattra csökkent. Persze ez az adat erősen függ attól is, hogy milyen és hány HDD-t használunk, HAT3310-esekkel megrakva a DS925+-t például simán elérhető az 50-55 wattot szint is.

Használat közben

A NAS-t a Synology saját operációs rendszere vezérli. A DSM egy komplett operációs rendszer, amely Linux alapokon nyugszik. Ebből adódóan gyors és hatékony, a kényelmes kezelhetőséget pedig böngészőn keresztül elérhető, pofás felhasználói interfész biztosítja. A DSM jelenleg a 7.2-es változatnál jár, és igen kiforrott. Mind teljesítménye, mind szolgáltatásai alapján teljesen rendben van – oly annyira, hogy sokan egyenesen a legjobbnak tartják a kategóriában.

Rengeteg funkcióval rendelkezik alapból is, amelyek többsége a fájlkezeléshez és a távoli eléréshez (jogosultságok, megosztott mappák, WORM fájlok, Terminál, DDNS, saját felhő, értesítési központ), illetve néhány kitüntetett szolgáltatáshoz (pl. VPN, képkezelés, videomegosztás) kapcsolódik. Felesleges sallangokat nem kell kerülgetni, a hiányzó funkciókat pedig szinte biztos, hogy az alkalmazásbolton keresztül lehet pótolni. Ennek a megoldásnak ráadásul megvan az az előnye is, hogy ugyanarra a feladatra többféle alternatíva közül is lehet választani, nem vagyunk a gyártó elképzelései alapján semmilyen keret közé beszorítva – a biztonsági mentéshez vagy a multimédiás fájlok kezeléséhez például többféle platform közül is tudunk választani.

Az alkalmazásboltban rengeteg Synology fejlesztés is található, de természetesen olyan programok is vannak szép számmal, amik külső fejlesztőkhöz kapcsolódnak (pl. adatbázis-kezelés).

Az olyan alapvető feladatok, mint a megosztott mappák létrehozása, a felhasználói jogosultságok beállítása vagy a DDNS, a menüben konfigurálhatók, a felhő alapú eléréshez pedig a Drive Servert kell telepíteni. Ezt követően a NAS éppen úgy használható, mint például a Google Drive – kliens pedig készült ehhez a szolgáltatáshoz Windowsra, macOS-re, Androidra és iOS-hez is. A biztonsági mentésekhez használható az Active Backup vagy a részben felhőre támaszkodó Hybird Backup, de a megfelelő alkalmazás telepítését követően a NAS a zsarolóvírusok ellen is tud védelmet nyújtani. Van továbbá chatszerver, webszerver, email- és FTP-szerver is, saját VPN, sőt a NAS az IP-kamerákat is tudja kezelni. A rajta lévő fájlok és multimédiás tartalmak akár távolról is elérhetők; ehhez valamint a VPN-hez és a beállításokhoz dedikált mobil appot is készített a tajvani gyártó. Az alkalmazásválaszték bőven 100 feletti (a teljes lista megnézhető itt).

Az alkalmazásbolt azonban csak az egyik részét adja annak, hogy a NAS rugalmasan használható. Legalább ugyanennyit nyom a latba az is, hogy a Virtual Machine Manager segítségével a DS925+ teljes értékű virtuális gépeket is tud futtatni, illetve van Docker támogatás, amely amolyan könnyített virtuális környezetként minden szempontból gyors és hatékony megoldást nyújt akkor, ha nem komplex feladatot, hanem egy-egy jól meghatározott feladatot kell ellátni (például saját fotószerver, saját jelszókezelő, Home Assistant, saját letöltésvezérlő, és így tovább).

Tipp: a Synology NAS-ok egyik hazai forgalmazója saját terméktámogatási oldalt indított, amely a hivatalos forgalmazóknál vásárolt termékek mellé adott regisztrációs kártya birtokában (vagy a kártya megvásárlását követően) használható. Ezen a terméktámogatási oldalon tudástár és rengeteg szakmai anyag várja az érdeklődőket, valamint egy fórum is, amelyen keresztül szükség esetén szakértők is segítenek a NAS-sal kapcsolatos problémák megoldásában.

Összegzés

A Synology DS925+ nagyot lépett előre a hardver tekintetében, az erősebb processzornak és a 2,5 Gbps-os Ethernet csatlakozóknak hála a sebesség érezhetően nőtt az elődmodell teljesítményéhez képest; de sajnos árnyalja a képet, hogy a NAS-ba most már csak saját márkás merevlemezek és memóriák építhetők be. Az igazi erősséget viszont továbbra is a DSM jelenti, amely nemcsak gyors és könnyen kezelhető, hanem arra is többféle lehetőséget ad, hogy az alapból is sokrétű tudását bővítsük.