HiSense 65A7500F LCD-tévé teszt

Dizájn

A Hisense 65A7500F minimalista dizájn alapján készült, ez nálunk alapból jó pont – másrészt az is igaz, hogy kár lett volna túl sok energiát pazarolni a tervezésbe, mert 65 colos méretnél az LCD-panel annyira hangsúlyos, hogy mást gyakorlatilag észre sem lehet venni mellette. Az LCD-panelt fent és két oldalt egy nagyon vékony, ezüstszínű csík veszi körül, de a kijelző alatti sáv sem mondható vastagnak; a készülék külsőre teljesen megfelel a mai elvárásoknak. A káva nagy előnye, hogy unibody kialakítás szerint készült, azaz illesztések nincsenek rajta. Az összeszerelés minőségével éppen ezért nincs is komolyabb probléma – de azt azért hozzátesszük, hogy a 65A7500F annyira azért nem elegáns, mint mondjuk az LG és a Samsung prémium modelljei.

A tévé szerintünk akkor mutat a legjobban, ha falra tudjuk szerelni – de ha erre nincs mód, akkor természetesen saját állványát is bevethetjük. Az állvány színben passzol a kávához; a nyitott megoldás pedig nagyon jól illik minden készülékhez. Plusz pont, hogy középen tartja meg a tévét, így nem gond az sem, ha a tévés szekrény valamivel keskenyebb, mint maga a megjelenítő.

Hátul főleg a csatlakozópanel az, ami érdekes; ez a rész pedig teljesen rendben van. A csatlakozók nagy része oldalra néz, így akkor is könnyen hozzá lehet férni szinte mindenhez, ha az LCD-tévét a falra tesszük. A négy HDMI-ből három néz oldalra, és itt találjuk a két USB-csatlakozót, a digitális hangkimenetet valamint a tévé antenna csatlakozókat is.

Hátrafelé az egy szem HDMI mellett az analóg AV csatlakozók és az Ethernet néznek csupán, jó eséllyel ezek egyikére sem lesz szükség. Az Ethernet egyébként akár még hasznos is lenne, de helyette ott a WiFi, valamint hangszórók csatlakoztatásához a Bluetooth adapter.

Elektronika

A tévé 2020-as fejlesztés, így természetesen minden olyan tulajdonsággal rendelkezik, amit egy modern kütyütől elvárhatunk. A 65 colos (164 cm-es) képátló mellé 4K-s felbontás társul (3840×2160 pixel) VA-panelben, a típus minden előnyével és hátrányával együtt. A direkt LED-es megvilágítás egyenletes fényerőt ad, ugyanakkor a gyártó kihagyta a ziccert, merthogy zónák nincsenek, így a feketén és a kontrasztarányon local dimming megoldás nem tud javítani.

A tévé 8 bites színképzést használ FRC-vel, így bár valójában csak 16,7 millió szín megjelenítésére képes, szoftveres trükk segítségével igyekszik azt az élményt adni, mint a 10 bites elektronikával rendelkező versenytársak.

A natív 120 Hz-es megjelenítés nem támogatott; a HDMI csatlakozók mindegyike 2.0 szabványú, így mind a négy csatlakozó 60 fps képsebességig kezeli a 4K-s felvételeket. Nem mintha ez túl nagy hátrány lenne a gyakorlatban. Az 1-es számmal megjelölt dugasz viszont ARC-képes is, így ha a tévét erősítőhöz is szeretnénk hozzákötni, akkor ahhoz ezt a portot tudjuk használni. A HDR-támogatással nem lesz gond: a tévé a Dolby Vision, a HDR10, HDR 10+ és HLG szabványokat egyaránt támogatja, így teljesen mindegy, hogy e szempontból milyen forrást használunk!

Természetesen többféle, előre beállított színprofil is van, azonban egyik sem túl pontos. Viszont mindegyiket ki lehet „pofozni”, így pedig már hasznos extra lehet az is, hogy a tévé elektronikája maga is képes a képi üzemmódok között oda-vissza, a tartalom alapján váltani. Itt arról van szó, hogy sportközvetítéseknél a Sport profil lesz aktív, majd a tévé visszakapcsol ahhoz a beállításhoz, amit korábban használtunk. A tapasztalatok szerint a váltás elég megbízhatóan működik, de nyilván, mivel mesterséges intelligencia próbálja felismerni a tartalmakat, hibák adódhatnak.

Normál beállításokkal a tévé fogyasztása 97 watt, ami a képátlót is figyelembe véve jó értéknek számít.