Nincs időd napi szinten követni az eseményeket? Iratkozz fel heti hírlevelünkre! E-mail cím:

Statikus vs. dinamikus kontrasztarány

2008. december 17. - spidermanSzólj hozzá!

A tévékgyártók és monitorgyártók előszeretettel jelölik termékeik kontrasztarányát dinamikus adattal. A prospektusban jól mutatnak a hatalmas számok, de vajon a nagyobb dinamikus kontrasztarány értékek jobb teljesítményt is jelentenek?

Alig két éve jelent meg az első olyan monitor, amely dinamikus kontrasztarányt kínált, de manapság már alig találni olyan monitort, sőt, olyan tévét, amely nem használja ezt a technológiát. Cikkünkből kiderül, jó-e a dinamikus kontraszt valamire, illetve, hogy a specifikációban megadott értékek elmondanak-e bármit is a tévé képminőségéről.

Röviden a kontrasztarányról

Minden megjelenítőnek van kontrasztaránya, ez egyfajta teljesítménymérő adat, amelyet egy aránypárban (pl. 1000:1) szokás megadni.

Kapcsoljuk ki!
A dinamikus kontrasztarány a legtöbb megjelenítőnél egy erre szolgáló menüponttal kikapcsolható, vagy eleve csak akkor lesz aktív, ha a dinamikus színprofilt választjuk ki. (Tévé vagy monitor vásárlása előtt azért érdemes erre rákérdezni.)

Ez az aránypár jelzi, hogyan viszonyul egymáshoz a megjelenítővel előállítható fehér és fekete szín (cd/m²-ben mért) fényereje. A „klasszikus” módszer szerint a fehér és fekete fényerősségét változatlan fényerő- és kontrasztarány-beállításokkal kell mérni.
Erre az adatra szokás statikus kontrasztarányként is hivatkozni. Habár a gyártók mérése nem szabványosított, a nagyobb (statikus) kontrasztarány jobb teljesítményt jelent.

A trükkös gyártók és a dinamikus kontraszt

Az LCD-tévék és TFT-monitorok gyártók előálltak egy új adattal, a dinamikus kontrasztaránnyal. Míg a statikus adatnál a lényeg a változatlan beállításokon van, a dinamikus érték azon alapszik, hogy a háttérvilágítás mértéke a megjelenített tartalom függvényében változik: az elektronika az éppen megjelenített tartalom „átlagos fényereje” alapján állítja be a háttérvilágítás erősségét. Ha tökéletesen fekete képnél tizedére csökkentjük a fényerőt, tízszer jobb kontrasztot kapunk, 1000:1-es adat helyett például 10&000:1-et.

Persze ebben az esetben a fehér és fekete fényerősségét már nem mérhetjük ugyanazon a képen. A legnagyobb baj ezzel az, hogy – eltekintve a LED-es készülékektől – a tévékben és monitorokban a háttérvilágítás megváltoztatása az egész képre hatással van: ha csökkentjük a fényerőt, akkor nemcsak a sötét képpontok, hanem az ugyanazon a képen megjelenő világos képpontok fényereje is csökken. Ez alapján logikus, hogy a tévék a szélsőséges helyzeteket nem tudják kezelni. A filmek végén a stáblista tipikusan fekete alapon fehér betűket jelent, s mivel az átlagos fényerő kicsi, az elektronika csökkenti a fényerőt. Ettől a betűk beszürkülnek.

DCR

A fehér betűkből szürkék lesznek

Egyes megjelenítők ezt bizonyos mértékig képesek kompenzálni (a kontrasztbeállítás növelésével), ám ez további színtorzulással és a képzaj erősödésével jár.

DCR

DCR-rel (jobbra) elvész néhány részlet, pl. a főhős keze alatt

DCR

Torzuló színek bekacsolt DCR-rel (jobbra), pl égbolt

További gond, hogy a fényerő nem azonnal, hanem minimális késleltetéssel alkalmazkodik. Gyors fényviszony-váltásoknál, például ha „bemegyünk a vonattal az alagútba”, ez a jelenség nagyon jól megfigyelhető, és nagyon zavaró lehet.

Jobb eredmény LED-es háttérvilágítással

LED-es háttérvilágítással jobb eredmény érhető el. A tévékben a LED-ek több csoportba rendeződnek, ami lehetőséget ad arra, hogy a fényerőt csak a kijelző egy adott területén csökkentsük. (Sőt, a LED akár teljesen ki is kapcsolható.) Anomáliák viszont továbbra is vannak: ha a képernyőn a fényes és sötét területek határa éles, a fény átszűrődik a sötét helyekre, és ún. clouding effektet okoz.

DCR

Clouding effekt LCD tévén: egyetlen LED van csupán bekapcsolva

E mellékhatás több dióda használatával csökkenthető. Optimális esetben minden képpont saját fényforrást kapna, s így már lenne értelme a dinamikus kontrasztarány alkalmazásának.

Összegzés

A dinamikus kontrasztarány egyelőre a gyártók egyszerű trükközése, amely alkalmatlan arra, hogy segítségével a tévék vagy monitorok képességeire vonatkozó következtetést vonjunk le. Termékeket e paraméter alapján összehasonlítani teljességgel lehetetlen. Sajnálatos tendencia, hogy sok tévégyártó már csak ezt az adatot tűnteti fel, a statikus kontrasztarány kezd kimaradni a prospektusokból, adatlapokból. Hogy mennyire feleslege a nagy számokkal való dobálózást, azt egyébként jól mutatja, hogy a plazmatévék esetében is be „kellett vezetni” ezt a fajta mérést, mert a statikus kontrasztarány tekintetében nyilvánvalóan jobb technológiát az LCD-k a dinamikus kontraszttal utolérték volna.

TETSZETT A CIKK? OSZD MEG BARÁTAIDDAL!