Alig két éve jelent meg az első olyan monitor, amely dinamikus kontrasztarányt kínált, de manapság már alig találni olyan monitort, sőt, olyan tévét, amely nem használja ezt a technológiát. Cikkünkből kiderül, jó-e a dinamikus kontraszt valamire, illetve, hogy a specifikációban megadott értékek elmondanak-e bármit is a tévé képminőségéről.
Röviden a kontrasztarányról
Minden megjelenítőnek van kontrasztaránya, ez egyfajta teljesítménymérő adat, amelyet egy aránypárban (pl. 1000:1) szokás megadni.
| Kapcsoljuk ki! |
| A dinamikus kontrasztarány a legtöbb megjelenítőnél egy erre szolgáló menüponttal kikapcsolható, vagy eleve csak akkor lesz aktív, ha a dinamikus színprofilt választjuk ki. (Tévé vagy monitor vásárlása előtt azért érdemes erre rákérdezni.) |
Ez az aránypár jelzi, hogyan viszonyul egymáshoz a megjelenítővel előállítható fehér és fekete szín (cd/m²-ben mért) fényereje. A „klasszikus” módszer szerint a fehér és fekete fényerősségét változatlan fényerő- és kontrasztarány-beállításokkal kell mérni.
Erre az adatra szokás statikus kontrasztarányként is hivatkozni. Habár a gyártók mérése nem szabványosított, a nagyobb (statikus) kontrasztarány jobb teljesítményt jelent.
A trükkös gyártók és a dinamikus kontraszt
Az LCD-tévék és TFT-monitorok gyártók előálltak egy új adattal, a dinamikus kontrasztaránnyal. Míg a statikus adatnál a lényeg a változatlan beállításokon van, a dinamikus érték azon alapszik, hogy a háttérvilágítás mértéke a megjelenített tartalom függvényében változik: az elektronika az éppen megjelenített tartalom „átlagos fényereje” alapján állítja be a háttérvilágítás erősségét. Ha tökéletesen fekete képnél tizedére csökkentjük a fényerőt, tízszer jobb kontrasztot kapunk, 1000:1-es adat helyett például 10&000:1-et.
Persze ebben az esetben a fehér és fekete fényerősségét már nem mérhetjük ugyanazon a képen. A legnagyobb baj ezzel az, hogy – eltekintve a LED-es készülékektől – a tévékben és monitorokban a háttérvilágítás megváltoztatása az egész képre hatással van: ha csökkentjük a fényerőt, akkor nemcsak a sötét képpontok, hanem az ugyanazon a képen megjelenő világos képpontok fényereje is csökken. Ez alapján logikus, hogy a tévék a szélsőséges helyzeteket nem tudják kezelni. A filmek végén a stáblista tipikusan fekete alapon fehér betűket jelent, s mivel az átlagos fényerő kicsi, az elektronika csökkenti a fényerőt. Ettől a betűk beszürkülnek.
Egyes megjelenítők ezt bizonyos mértékig képesek kompenzálni (a kontrasztbeállítás növelésével), ám ez további színtorzulással és a képzaj erősödésével jár.
További gond, hogy a fényerő nem azonnal, hanem minimális késleltetéssel alkalmazkodik. Gyors fényviszony-váltásoknál, például ha „bemegyünk a vonattal az alagútba”, ez a jelenség nagyon jól megfigyelhető, és nagyon zavaró lehet.
Jobb eredmény LED-es háttérvilágítással
LED-es háttérvilágítással jobb eredmény érhető el. A tévékben a LED-ek több csoportba rendeződnek, ami lehetőséget ad arra, hogy a fényerőt csak a kijelző egy adott területén csökkentsük. (Sőt, a LED akár teljesen ki is kapcsolható.) Anomáliák viszont továbbra is vannak: ha a képernyőn a fényes és sötét területek határa éles, a fény átszűrődik a sötét helyekre, és ún. clouding effektet okoz.
E mellékhatás több dióda használatával csökkenthető. Optimális esetben minden képpont saját fényforrást kapna, s így már lenne értelme a dinamikus kontrasztarány alkalmazásának.
Összegzés
A dinamikus kontrasztarány egyelőre a gyártók egyszerű trükközése, amely alkalmatlan arra, hogy segítségével a tévék vagy monitorok képességeire vonatkozó következtetést vonjunk le. Termékeket e paraméter alapján összehasonlítani teljességgel lehetetlen. Sajnálatos tendencia, hogy sok tévégyártó már csak ezt az adatot tűnteti fel, a statikus kontrasztarány kezd kimaradni a prospektusokból, adatlapokból. Hogy mennyire feleslege a nagy számokkal való dobálózást, azt egyébként jól mutatja, hogy a plazmatévék esetében is be „kellett vezetni” ezt a fajta mérést, mert a statikus kontrasztarány tekintetében nyilvánvalóan jobb technológiát az LCD-k a dinamikus kontraszttal utolérték volna.
