Külső
A monitor hatalmas dobozban érkezett hozzánk, amelynek egyik oka természetesen a hatalmas, 27 colos képátló volt, de a doboz kicsomagolása után gyorsan kiderült, hogy a vastagságáért nemcsak ez a méret volt a felelős, hanem az is, hogy a Samsung teljesen összeszerelve szállítja a SyncMaster T27B750-et. (Ez alatt természetesen azt kell érteni, hogy a talp és a monitor ezúttal egyetlen egységet alkotott). Ez általában éppen a helytakarékosság miatt nem szokás (ha másért nem, azért mert a szállítási költségen rengeteget lehet spórolni), azonban a Samsungnak jó oka volt arra, hogy most kivételt tegyen: tesztünk alanya örökölte a tavaly még csak a Series 9 monitorokra jellemző, aszimmetrikus külsőt. A monitor nyaka nem középre, hanem a káva jobb oldalára került, és ez speciális, otthon nem szerelhető rögzítést igényelt.
A Samsung Series 7-ese az aszimmetrikus kialakításnak és a káva vonalvezetésének köszönhetően gyönyörű: a készülékházon gyakorlatilag nincsen élek és sarkok, mindenhol a lekerekített formák köszönnek vissza. A nyak sem egyenes, hanem ívelt, így különösen akkor, ha a monitort félig fentről nézzük, remek látvány tárul elénk. Az extravagáns kialakítás ellenére a Samsung természetesen megoldotta, hogy a káva dönthető legyen, igaz, a mozgásterünk nem túl nagy. A pivot módról és a káva elforgathatóságáról viszont le kell mondanunk.
A káva, legalábbis elölről, fényes fekete, ahogyan azt a legtöbb monitor esetében már megszokhattuk. A talp és a hátlap azonban fehér, így a monitor akkor is jól elhelyezhető egy szobában, ha az asztal mögött nem fal van. Emellett a kettős színvilág remek kontrasztot is ad, és fel is dobja kicsit az íróasztal környékét. A Samsung a márkajelzésen kívül néhány feliratot is elhelyezett a káván, de ezek nem túl harsányak, ha be van kapcsolva a monitor, akkor szint észre sem venni őket. A helyzet hasonló a gombokkal is, amelyeket, lévén, hogy felületük érintésérzékeny, kitapogatni sem lehet – ez adott esetben kicsit kényelmetlenné teheti az állítgatást. Gombból összesen egyébként hetet kapunk, a hangerő +/- és a csatorna +/- mellett forrásválasztó, menü és bekapcsoló gombok sorakoznak szépen sorban.
A gombok felsorolásából már sejthető, hogy a készülék nem egy egyszerű monitor; a Samsung tévétunert is szerelt bele. Rögtön hármat is: az analóg mellett DVB-T és DVB-C modult is kapunk, antennabemenetből viszont, szokás szerint, csak egy áll rendelkezésre. A csatlakozók listája részben a tuner miatt, részben pedig azért is hosszabb, mert a Samsung egy sor érdekes kapcsolódási lehetőséget épített a megjelenítőbe. A D-Sub mellett két HDMI portot is kapunk például (a kettes számú ARC és MHL-kompatibilis), van SCART és komponens/kompozit bemenet, USB, LAN, digitális hangkimenet (optikai) és kétféle (RCA és jack) analóg hangbemenet is. Emellett, bár nem látszik, a monitor támogatja a WiDi technológiát is, így a Core i3/i5/i7-es processzorral szerelt gépekkel akár vezeték nélkül is összeköthetjük. És ez utóbbiból rögtön az is következik, hogy a WLAN adaptert is beépítve kapjuk.
Belső
A T27B750 nem tartozik az olcsóbb monitorok közé, de, amint ezt rögtön látni is fogjuk, ennek elsősorban nem a műszaki tartalom az oka – helyesebben szólva nem a képminőséget meghatározó műszaki tartalom az oka. A Samsung ugyanis egy teljesen hétköznapi TN-panelt választott, amely legfeljebb annyiban nyújt különlegeset, hogy 27 colos képátlóval rendelkezik. Ettől eltekintve semmi más extrát nem kapunk, még a felbontás is csak Full HD – pedig ebben a méretben manapság már elvárható lenne a 2560×1600 (vagy 2560×1440) pixeles részletesség.
A panel egyéb jellemzői is teljesen átlagosak. A háttérvilágítás például LED-es, így a maximális fényerő 300 cd/m², a statikus kontrasztarány pedig 1000:1-hez. A válaszidő 5 ms – amely szürkeárnyalatos váltások esetén értendő, de ennek az adatnak manapság már igazából nincsen jelentősége, a gyártók, nagyon úgy tűnik, elérték azt, amit az LCD-technológiából ki lehet hozni.
Ugyan a Samsung is igyekszik minél több elektronikus trükkel feljavítani ezeket a számokat, de természetesen csodát nem szabad várnunk sem a dinamikus kontrasztaránytól, sem attól, hogy a menüben találunk néhány olyan beállítást, amelyekkel a betekintési szög javítható (legalábbis elvileg). A monitor ezen felül nem támogatja a 120 Hz-es képfrissítési frekvenciát sem (vagyis 3D anyagok megjelenítésére nem alkalmas).
A Samsung természetesen több színprofilt is előre beprogramozott a menübe – hogy melyik választható, az függ attól is, hogy melyik bemenetet használjuk. Digitális csatlakozás esetén (HDMI bemenettel) például csak kettő opció közül választhatunk – amelyek közül a normál az, amelyik közelebb áll az optimális beállításokhoz. A színhelyesség teszt alapján azért látható, hogy a helyzet korántsem tökéletes: bár a színhőmérséklet és a gamma teljesen rendben van, az átlagos dE értéke 4, vagyis a megjelenített és az elvárt színek között szemmel is érzékelhető a különbség. Természetesen megnéztük azt is, hogy kalibráció után hogyan alakul a helyzet – ebben az esetben, ahogyan az elvárható, minden szín a gyakorlatilag tökéletesen a helyére került. A fekete fényereje kalibráció után 0,12 cd/² volt, vagyis a T27B750EW a 125 cd/m²-es fehér fényerővel szinte teljesen pontosan a specifikációban szereplő, 1000:1-es kontrasztarányt hozza.
A legjobb beállításokat az alábbi értékeknél találtuk meg: háttérfény 9, kontraszt 100, fényerő 45, képélesség 50. A fényerő és a háttérfény kettősével látszólag hasonló eredményt lehet elérni, valójában azonban a fényerőt nem érdemes piszkálni, mert állítgatása azt eredményezi, hogy a gamma „elcsúszik”, a színhőmérséklet pedig nő. Ezeket a hibákat nyilván a menüből lehet korrigálni, de mérőműszer nélkül nagyon nehéz. A háttérfény csökkentése viszont mentes a mellékhatásoktól, ráadásul ha a háttérfényt csökkentjük, akkor javul a fekete, nem utolsó sorban pedig a monitor fogyasztása is csökken. (Ez utóbbi adat a fenti beállításokkal méréseink alapján 34 watt volt.)
