Évek óta fel-felmerül, hogy a plazmatévék piaca a nem túl távoli jövőben eltűnhet, a Panasonic mégis mindig makacsul kiállt a technológia mellett. A tesztjeink igazolták is ezt a határozottságot, gyakorlatilag amióta létezik a G és V sorozat, a képminőség tekintetében a japán gyártó nem talált legyőzőre, ami egy tévé esetében korántsem elhanyagolható szempont. Az aranykor azonban hamarosan véget érhet, mivel a Panasonic néhány hete bejelentette: a plazma panelek fejlesztésére a jövőben már nem fordít energiát. Ez ugyan még nem jelenti azt, hogy a gyártás is azonnal leállna (most úgy tűnik, hogy 2014-ben még biztos, hogy lesznek Panasonic plazmák), a technológia sorsa azonban alighanem megpecsételődött. Hogy a Panasonic mikor dönt a gyártás leállítása mellett, az valószínűleg elsősorban attól függ, hogy házon belül mikor fogja tudni átvenni tápláléklánc csúcsán a plazmatévék helyét az OLED.
Mindez még csak a jövő zenéje, a jelen viszont a plazmatévékről is szól. Mostani tesztünk alanya a GT60-as sorozat 50 colos példánya (TX-P50GT60), amelynek teljesítménye alapján annyit már most, elöljáróban elmondhatunk: a végjáték dicsőségesen indul.
Külső
Egy trendi plazmatévé tervezésénél nincsen annyira könnyű dolga a mérnököknek, mert a plazmatévék panelje a technológiából adódóan sokkal nagyobb helyet igényel, így igencsak meg kell küzdeni azért, ha egy gyártó vékony, de főleg vékony kávás készüléket szeretne piacra dobni. A Panasonic mérnökei nem is fáradtak azzal, hogy akár a GT60, akár az ST60/VT60/ZT60 széria dizájn szempontjából annyira kiemelkedő legyen, mint akárcsak házon belül a tényleg igen jóra sikerült LCD-k. Ez nem jelenti azt, hogy mostani tesztünk alanya, a TX-P50GT60 ne mutatna jól, egy LCD-tévéhez képest azonban mindenképpen robusztusabb megjelenésre számíthat, aki a gyártó plazmatévéi közül választ magának.
Tavaly a GT50-es plazmatévé tesztjénél azt mondtuk, hogy nincsen túl nagy változás az elődmodellhez képest, a GT60-as viszont több ponton is megújult az előző generációval összevetve. A káva továbbra is fényes fekete, a Panasonic mérnökei azonban most egy fémes színű, enyhén hátracsapott csíkot is futtatnak körülötte, ami szó szerint keretbe foglalja a készüléket. Ennek a sávnak funkcionális szempontból csak annyi jelentősége van, hogy a bekapcsolást jelző LED és az érzékelők ide kerültek, de nyilván ezek elhelyezésére lett volna hely máshol is. A káva nem kifejezetten vékony, de nem mondható vastagnak sem (főleg az 50 colos képméretet is figyelembe véve).
A tévé panelje valamivel sötétebb, mint amilyen tavaly a GT50-es széria esetében volt, de a GT sorozat az Infinite Black Pro filter személyében idén is az ST sorozattal közös szűrőt kapott, az Ultra és Ultimate verziók a VT és ZT sorozat kiváltságai maradtak. Ahogy korábban már többször elmondtuk, a képminőséget ez a szűrő jelentősen csak akkor befolyásolja, ha nem sötétben tévézünk.
A Panasonic márkajelzés a megszokott helyen, lent középen található, érdekes azonban, hogy ezt leszámítva a GT60-ra gyakorlatilag egyetlen jelzés sem került, még a VIERA felirat sem látható a bal felső sarokban. A gombok (szemből nézve a tévét) a jobb oldalra, de a tévé hátlapjára kerültek. A Panasonic jó szokásának megfelelően fizikai gombokat használ, de a bekapcsoló gomb nem hardveres, hanem „soft”. A plazmatévék hátlapja mindig fémből készül, hogy a hőelvezetés jobb legyen. A TX-P50GT60 esetében a mérnökök annyira hatékonynak találták a passzív hűtést, hogy ventilátor nem is került a tévébe. Ez abból a szempontból mindenképpen örömteli, hogy éjszakai tévézésnek sem hallani a légkavarók halk moraját. A készülék ennek ellenére nem teljesen hangtalan, mert a plazmatévékre jellemző módon nagyon halkan ciripel – ami leginkább akkor jellemző, ha világos a megjelenített tartalom.
Csatlakozók és adapterek tekintetében a kép a szokásos: a különféle portok jobbra kerültek, lent, a talp mellett pedig a WiFi és a Bluetooth adapterek kaptak helyet. Ez utóbbi a 3D szemüveg vezérlésére szolgál. A Panasonic mérnökei valamiért úgy gondolták, hogy a felső- és csúcskategóriás tévékre is elég három HDMI bemenet, így ebből a digitális csatlakozóból csak ennyit kapunk – valamennyi bemenet oldalra néz. Szintén a könnyebben elérhető helyre kerültek az USB portok (összesen három), a digitális hangkimenet, a fülhallgató kimenet, az SD-kártya foglalata és a CI-adapter helye, lefelé pedig az Ethernet, a tunerek (DVB-T/C és DVB-S külön) bemenete és a komponens szett néznek. Utóbbival kapcsolatban érdekesség, hogy a Panasonic az RCA dugaszokat közvetlen a tévére építette, nem kell tehát adaptert használnunk. A DVB-S csatlakozó 13 és 18 voltos feszültség mellett maximum 0,5 amper leadására is képes.
